Az emberek előítéletességéről és a bennük élő sztereotípiákról, a rasszizmusról és a szeretet szükségességéről szól Horányi Juli új klipje. Az énekesnővel ennek kapcsán beszélgettünk
Mit kell tudni a dalról? Hogyan született?
Mikor megírtam a dalt még nem sejtettem, hogy a megjelenéskor ilyen aktuális lesz a szöveg mondanivalója, bár örökérvényű gondolatokat igyekeztem megfogalmazni, még ha nem is volt ez teljesen tudatos a részemről.
Franciaországban voltam egy turnén és kicsit magányosnak éreztem magam, szerencsére nálam volt a laptopom és a roll-up zongorám, ami mobil és könnyen vihetem bárhová, ezért mindig, mindenhol segít a dalszerzésben. Összeraktam a ministúdiót és elkezdtem megírni a dalt. A szöveg csak úgy jött belőlem, spontán leírtam az érzéseimet és a gondolataimat.
Honnan inspirálódtál?
Sokan nem ismernek, mégis véleményt alkotnak rólam vagy kitalálják, milyen vagyok. Persze ha valaki olyan pályát választ, aminek része a nyilvánosság, akkor ne csodálkozzon ezen, mégis néha egészen meglepődöm azon, hogy emberek mennyire félre tudnak gondolni és hogy a velem kapcsolatos előítéleteik miatt akadályokba, ellenállásokba ütközöm.
Erről is szól a dal, de arról is, hogy tényleg szeretni kell, mert nincs más univerzális gyógymód az olyan problémákra, mint például a rasszizmus. Az, hogy valakinek meg kell halnia, csak mert más színű a bőre teljesen nonszensz és azt gondolom, aki képes a bőrszíne miatt haragudni egy másik emberre, annak a szívéből teljes mértékben hiányzik a szeretet, nem szereti saját magát sem. Még ha ez szentimentálisnak is hangzik, akkor is úgy érzem, valahol itt van az igazság.
A szeretet arra is vonatkozik, hogy magunkat is szeretni kell, meg kell tanulni, még ha ez nehéz is néha. Én például nagyon kritikus vagyok magammal és sokszor túlzottan kemény, ezért én is tanulom szeretni önmagam, és a hibáim, hiányosságaim miatti önostorozás helyett arra fókuszálni, amiben jó vagyok.
A járvány, ami felforgatta az emberiség életét, elgondolkodtatott. Mit tehetünk akkor, amikor elveszítjük a munkánk, megáll az élet, akadályozva vagyunk abban, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk? Ez rengeteg frusztrációt és dühöt válthat ki, mégis egyetlen megoldás van ezek kezelésére, hogy szeretjük a világot, még annak ellenére is, hogy számtalan okunk lenne gyűlölködni és másokat hibáztatni. Azt hiszem, az emberi nagyság itt kezdődik és nem a vagyon, a sikeresség vagy az határozza meg a nagyságot, hogy ki mennyire népszerű, hanem az, hogy mennyire tud akkor is szeretni, amikor minden ellene szól.”
Honnan jött az ötlet, hogy animációs klip készüljön ehhez a rendkívül dinamikus dalhoz?
A klip ötlete, hogy legyen animáció, a menedzseremtől, Benedek Katalintól jött, azon gondolkodtunk, hogy hogyan csináljunk minőségi klipet a karantén alatt, amikor forgatni stábbal nem igazán lehet. Kati dobta be az ötletet, hogy mi lenne, ha animációs klip lenne? Nagyon megtetszett az ötlet és nem csak amiatt, mert nem kell hozzá stáb, hanem mert imádom az animációt és régi vágyam volt egy rajzolt, izgalmas klip, ami valahogy különlegesebb is, mint egy ‘hagyományosan forgatott’ videó.
A klip különlegessége amúgy, hogy úgy készült, hogy telefonnal készítettünk rólam egy csomó felvételt, amiket Timi felhasznált, így én is tudtam szerepelni a videóban. Timi közel 3 hónapig rajzolta kockáról-kockára a klipet, rengeteg munkája van benne és nagyon sok egyéni gondolatot tett hozzá, amiktől egy igazi művészi alkotás lett a videó.
Mit kell tudni a klipről?
A dalhoz készült klip is különleges lett, hiszen egy Franciaországban élő, Primanima / George Pal-díjas magyar lány, Varga Tímea rajzolta, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animáció szakán végzett.
Ő hogy került a képbe?
Timit én találtam a MOME Anim Facebook oldalán, ahol az ott végzett diákok munkáit szokták megosztani. Láttam egy animációs kisfilmjét és nagyon megfogott a stílusa.
Köszönöm szépen az interjút!
Széles L. Gábor
2020.07.14.
