Mi az a tarvarjú?
A tarvarjú (Geronticus eremita) nem varjú, hanem az íbiszfélék családjába tartozó, közepes termetű madár, zöldes-fekete, fémes fényű tollazattal, hosszú, lefelé hajló piros csőrrel és jellegzetesen csupasz, vörös fejjel. Nevét onnan kapta, hogy „tar” a fejtetője, a tarkóján viszont hosszú, „borzas” tollbóbita áll, amit izgalomkor fel tud borzolni.
Elterjedés, életmód, veszélyeztetettség
A tarvarjú egykor egész Dél- és Közép-Európában gyakori volt, Franciaországtól a Kárpát-medencéig, de a 16. századra a túlzott vadászat és a fiókák húsként való gyűjtése miatt gyakorlatilag kipusztult Európából. Ma vadon főként Marokkó tengerparti szikláin, kisebb állományai pedig közel-keleti térségekben élnek; az 1990-es évekre a vad populáció mindössze 59 költőpárra esett vissza, ezért a faj sokáig a „súlyosan veszélyeztetett” kategóriában szerepelt. Intenzív fajvédelmi és visszatelepítési programokkal mára mintegy 500 vadon élő egyedre sikerült növelni a számukat, így az IUCN 2018 óta „veszélyeztetett” fajként tartja nyilván.
Tarvarjúk Magyarországon
A budapesti, szegedi és debreceni állatkertek évek óta részt vesznek a faj európai tenyész- és visszatelepítési programjaiban (EEP): állatkerti származású tarvarjúkat juttatnak el például Andalúziába, ahol új, vadon költő állomány alakult ki. A Fővárosi Állat- és Növénykertben rendszeresen kelnek tarvarjúfiókák, és 2025-ben az is hír volt, hogy egy veszélyeztetett példány megszökött, majd Budapest belső kerületeiben (Alkotás utca, MOM Park környéke) látták – ami jól mutatja, mennyire különleges, ritka vendég nálunk ez a faj.