Az értékek, amit nekünk, a közönségnek nyújt, továbbra is figyelemre méltóak. A segítőkészsége, pozitív életszemlélete és a hivatásában nyújtott tudása és szakértelme teszi nagyszerű emberré Temesi Bercit. Most újra leültem vele beszélgetni és egy Pályaképet igyekeztem készíteni a Kedves Olvasók számára.
„A zenét nem lehet abbahagyni. ( …) Én, ha tehetetlen lennék, és nem mozogna már az ujjam és 80 évesen el kellene gondolkoznom, hogy lerakjam-e a hangszert, biztos vagyok benne, hogy akkor is megtalálnám a boldogságot a zenében…” – Temesi Berci
1. Ha a könyved címét említem, „Elégedettség”, akkor mennyire jellemzi ez a szó a jelenlegi életedet?
Alapvetően jellemez engem. Tulajdonképpen a könyv mottója az, hogy ne korlátozd magad a fejlődésedben, életedben. Az Elégedettség cím számomra fontos. Nem azért kelek fel, hogy mindenféle boldogságlehetőséget megragadjak, hanem egyszerűen szerencsés vagyok, mert adódik nekem sokszor ebből a boldog pillanatból az életben. Úgy gondolom, hogy hosszú távon stagnálni nem tud a boldogság. Nem egy folyamatos dolog. Időszerű és nyilván lehet ez sűrűbb vagy ritkább az életben, de mindig hosszútávon gondolkozom és abban, hogy egy ilyen folyamatos stagnáló állapotot hozzak létre, akár szakmailag, akár érzelmileg, akár bármiben. Ezt nem negatív értelemben vett stagnálás, hanem egy folyamat. Az elégedettség egy ilyen állapot, amely folyamatosabb lehet, mint akár a boldogság. Nagyjából ezt élem meg a munkámban és az életemben. Az emberek a boldogságot keresik és elfelejtik közben az odavezető utat élvezni. Mindig a célt hajkurásszák. Én nem a boldogságot, hanem a folyamatos elégedettséget igyekszem fenntartani. A közben lévő utat pedig elkezdem élvezni és ettől tudok boldog pillanatokat megélni.
2. Műszaki Főiskolán kezdted meg a tanulmányaidat. Hol volt az a pont, ahol eldőlt, hogy a zene nem csak egy hobbi lesz számodra?
Ez már a főiskola előtt megvolt. A középiskolai éveimet Veszprémben töltöttem, illetve technikumot is végeztem ugyanott műszaki szakon. Akkor azt éreztem, hogy nagyon szeretnék komolyabban is ezzel foglalkozni és nagyon nagy szerencsém volt, mert tulajdonképpen a második zenekar, amivel elkezdtem dolgozni már egy lemezes zenekar volt. Innentől kezdve nekem ez komoly koncerteket, terveket, lehetőségeket, stúdiózást adott, úgyhogy belecsöppentem a frankóba.
3. A korábbi interjúnkban mondtad, ahhoz, hogy körülötted minden minőségi legyen, a gondolatnak is annak kell lennie. Sokáig tartott, amíg kialakult ez a mostani, pozitív gondolkodásmódod?
Pont tegnap beszélgettünk egy TV interjún erről. Nem gondolom, hogy ez kialakítható vagy tervezhető, inkább csak arról szól, hogy az ember megéli a mélyebb helyzeteket, fejlődik-e és tud-e magához képest, tegnaphoz képest eggyel jobb lenni ma. Én így próbálok élni lelkileg, szellemileg is. Fontos, hogy megéljem mélyen ezeket a pillanatokat. Nem jártam semmiféle társaságba vagy szektába. Nem tartozom semmiféle vallási felekezethez vagy bármihez. Egyszerűen csak élem az életem, próbálok táplálkozni abból, amit kaptam. Nagyon sok jó energiát kaptam gyerekkoromban. Abból élek a mai napig. Viszont sok emberrel találkozom. Egy idő után én magam eldönthetem azt, hogy kik azok, akiket magam mellett szeretek tudni. Ha csörög a telefon, akkor szükség van rám és ugyanez van fordítva is. Egy idő után eldöntöttem, hogy az, akit felhívok, az valószínűleg engem is fog keresni. Ha nem keres, akkor meg valószínűleg nem kíváncsi rám, így gondolom ezt most is. Egyszerűen volt olyan, akivel sokáig, évekig tartottam a kapcsolatot és azt gondoltam, hogy barátság van köztünk. Aztán azt vettem észre, hogy igazából mindig én hívom vagy, ha én hívom, tovább beszélgetünk, ha ő hív ritkábban beszélünk, akkor is keveset. Nem én döntök úgy, hogy eltávolodom valakitől. Tulajdonképpen azok az emberek, akikkel nem olyan mély és minőségi a kapcsolatot ápolok, megszűntették a létet körülöttem és innentől kezdve tényleg arra ügyeltem, hogy minőségi barátságok legyenek körülöttem. Ne sok és ne mennyiségi, inkább minőségi és kevesebb. Úgy gondolom, ez is nagyon befolyásolja az ember életét, hogy figyeljen arra, kik veszik körül és milyen energiák mozognak körülötte. Ezt nem lehet tanulni. Olyan, mint a szerelem. Azt lehet tanulni? Vagy például most voltam a Jeff Berlin kurzusán és azt mondta az ott ülőknek, hogy mondjunk egy olyan példát, mondjunk egy rock zenészt, aki tanult rockzenét. Egyszerűen nincs olyan, hogy rockzenét tanulni. Nincs olyan, hogy szerelmet tanulni. Nincs olyan, hogy pozitivitást tanulni. Ez gondolati síkon dől el. Az, hogy az ember magával jóban van, magára szán időt, magával elégedett vagy egyáltalán elfogadja magát úgy, ahogy a Jóisten megteremtette, maga körül pozitív energiákat mozgat dönti el elsősorban azt, hogy mennyire pozitív az ember. Kíváncsiak vagyunk mások véleményére, ez befolyásol minket. Sokszor elfelejtünk saját magunk lenni, és a más által megélt jót fogadjuk el a magunk jó értelembe vett igenjének vagy pozitívságának és közben az nem a miénk, az másé. Azt más élte meg jól, azt a helyzetet más élte meg pozitívan. Azonosulunk valakinek a véleményével, de közben nem saját véleményünket alkotjuk. Pontosan ezért fontos az, hogy mi magunk éljük meg a helyzetet, magunk éljük meg mélyen a szituációkat és akkor tudunk egyáltalán véleményt alkotni, ezáltal alkotni, gondolkozni, létrehozni valamit. Ez nagyon fontos szerintem.
4. Hogyan tekintenél vissza az eddigi pályádra, hogyan látod, nehéz volt elérni azt, hogy elégedettnek mondhasd magad?
Semmi sem könnyű szerintem. Nem gondolom, hogy könnyű tanulni, nem gondolom, hogy könnyű befizetni egy csekket. Nem gondolom, hogy bármit könnyű létrehozni, viszont sokkal könnyebb, mint azt gondolják az emberek. Egyszerűen alkotni kell, csinálni kell, tűzön-vízen át. Semmi akadálya nincs ennek, csak saját magunk. Nem gondolom, hogy bárki gáncsolódna, nem gondolom, hogy bárki rosszat akarna első kézből. Nem gondolom, hogy a Jóisten folyamatosan gáncsol minket. Saját magunk vagyunk a saját korlátaink, vagy problémáink és addig, amíg ezt nem tisztázzuk magunkkal, addig biztos, hogy nehezen fogunk haladni. Nekem sem volt nyílegyenes utam, viszont, amikor könnyebbé vált, azért vált könnyebbé, mert én gondoltam úgy, hogy ez sokkal könnyebb annál, mint amit gondolok erről. Azt kell mondjam, hogy nagyon sok munkám van az elmúlt 15 évben, és még most is azt gondolom, ha valamilyen pozíciót is betöltök valamilyen szerepkörben az nem arra ad lehetőséget, hogy hátradőljek. Az is csak egy magelvetés. Egyszer kinő és lehet, hogy egy nagyobb lehetőséget hoz a jövőben. Mindennap úgy kelek fel, hogy dolgozni indulok és mindennap, ha kilépek az ajtón, tudom, hogy miért teszem ki a lábamat. Ez munka. Mindenkinek munkát kell végeznie ahhoz, hogy érvényesüljön. Legyen ő egy marketingigazgató, legyen egy újságíró vagy egy zenész… Mindenkinek alkotnia kell, és az alkotás meg fogja hozni a gyümölcsét az életben.
5. Most beszéljünk a zenei sikereidről. Melyiket tartod a leglényegesebbnek, melyikre vagy a legbüszkébb így 15 év elteltével?
Ritkán tudok kiemelni egyet, mert annyi csoda történt velem az életben. Nyilván azt megjegyzi az ember, amikor az Artisjus-ból jön egy hivatalos levél és rohanva, reggel 8-kor, át az Erzsébet hídon a kocsiban bontja ki a levelet, mert máskor nincs idő rá, vagy nem szán rá időt. Fölösleges dolgokra az ember ritkán szán időt… Egyszer csak ott látja, hogy a 15 év munkáját megjutalmazzák. Akkor félre áll a hídon és elbőgi magát, mert ez jó. Ezt sosem felejtem el. Elérzékenyültem, mikor Malek Miklóssal kezet foghattam és átvehettem a díjat kiváló zenészbarátaim társaságában. Ez egy csodálatos dolog nyílván. Érdekes, hogy nem maga a díj a csoda ebben az egészben, vagy maga a lemez, amit elkészítünk. Megint csak arról beszülünk, hogy mi a cél. Sosem az a cél, hogy egy ilyen díjat átvegyek, hogy elismerést kapjak. Nyilván fontos, hogy visszajelzést kapjak. Valójában ez a díj bármikor elvehető tőlem, ezt ellophatják a falamról, amin itt lóg, vagy ha föld kerül rám, ezt nem tudom magammal vinni a további életeimbe. A tapasztalat, amit a 15 év alatt megéltem a zenében, vagy amíg elkészítettünk egy lemezt, azok a csodák, amiket megéltünk egy stúdióban a barátokkal, vagy amit a kreatív munkák során megélhettünk együtt, azt nem nagyon tudja elvenni tőlem senki. Ez az egész 15 év csodálatos volt és mindig, minden egyes pillanat nagyon jó volt.
6. Nyilván életszakaszonként változik, de a munkád melyik része az, amely most több szerepet kap a mindennapjaidban?
A nyugalom. Ugyanolyan sokat dolgozom, mint eddig. A szabadságomat sokáig azt gondoltam, abban élem meg, hogy azt csinálom, amit szeretek. Most úgy döntöttem, hogy van ennek egy másik megfogalmazása is. Nem mindegy, honnan nézed. Mennyire üres félig a pohár vagy mennyire van félig tele. Azt érzem, hogy a szabadságomat most abban élem meg, hogy nem csinálom azt, amit nem szeretek. Maximálisan időt szánok a nyugalomra is és a gondolatokra, magamra, a magánéletre,a családra vagy éppen a kikapcsolódásra egy bringázás, vagy egy sportolás során. Azt tudom mondani, hogy nagyon-nagyon kellemes, kiegyensúlyozott és nyugodt munkamorál van most körülöttem.
7. Hogyan tudsz kiteljesedni egy általad segített előadó sikerében? Milyen érzéseket ébreszt benned, ha megkeresnek egy közös munka miatt vagy tanácsot kérnek Tőled?
Mindig megtisztelő. Sokszor kaptam kritikát régebben, hogy annyi mindenkivel játszottam, hogy ez már hakniszagú volt. Sosem azért vállaltam el bármit, mert éppen kellett a pénz vagy be akartam írni egy újabb előadót a biográfiámba. Ez sosem hajtott. Egyszerűen az a gondolat, hogy rám valaki abban a pillanatban gondolt és úgy gondolta, hogy én leszek az, aki segíteni tud neki, ez számomra nagyon-nagy megtiszteltetés volt. Úgy gondoltam, ha csörög a telefonom, akkor az a minimum, hogy felveszem és leülök vele beszélgetni. Mindig találtam valami olyan pozitívumot az adott illetőben, ami azt sugallta, hogy nekem vele kell dolgoznom. Jó érzéssel tölt el mindig minden munka. Ami motivál, hogy a megrendelőt megismerjem. Biztosan beszélgetek vele itt az irodában négyszemközt, biztos, hogy megkérdezem, mi a terv, mi a cél. Akkor nagyjából átlátom, hogy ebben mit tudok segíteni neki és első sorban az a fontos, hogy a tiszteletet megadjuk egymásnak. Legyen az egy pályakezdő, tehettség kutatós előadó, vagy egy általam már mélyen tisztelt, sok évtizede a pályán lévő elismert művész. Mindegyiket egytől-egyig emberként kell tisztelnünk és kezelnünk. Megpróbálok olyan muzsikusokból álló csapatot mögé állítani, akik ugyanígy gondolkoznak, mint én. Megtisztelik azzal a művészt, – legyen az fiatal vagy idősebb, és méltán híres – hogy időben érkeznek a próbára, mindenki tud mindent a dalokról. Biztonságot kell adjuk a művésznek, – akár rutinos vagy nem- mind a színpadon és a próbateremben is. Teljes biztonságot és emberi odaadást kapjon, amiben ő fürödhet és ezzel ő is erősebbé válhat. Általunk a kisugárzása sokkal jobban működik az élő koncerteken vagy akár egy lemezen.
8. Volt-e olyan pillanat ebben a 15 évben, amikor elkeseredtél vagy azt érezted, hogy nem ezt a hivatást kellett volna választanod?
Sosem választottam magát a pályát. Nem született döntés azzal kapcsolatban, hogy én zenész leszek. Ez egy lehetőség volt, amit kaptam. Jöttek a lehetőségek és éltem velük. Az, hogy ebből élhetek, vagy egyáltalán ezzel foglalkozhatok, csodás. Meg kell élni és bárki, aki kritikusként néz rám, vagy bárki elismer, mindegyiknek csak azt tudom mondani, hogy gyere, ülj bele a székembe, csináld végig, próbáld ki… Tök jó! Nagyon élvezem ezt és egyáltalán nem gondolom, hogy bármikor gondoltam arra, hogy abbahagyjam. A zenét nem lehet abbahagyni. A szerelmet nem lehet abbahagyni. Ha valaki szereti azt, amit csinál, nem is tud erre gondolni. Én, ha tehetetlen lennék, és nem mozogna már az ujjam és 80 évesen el kellene gondolkoznom, hogy lerakjam-e a hangszert, biztos vagyok benne, hogy akkor is megtalálnám a boldogságot a zenében, ha csak egy fejhallgatóval a fejemen is.
9. Mit várhatunk Temesi Bercitől mostanában? Mivel foglalkozol éppen, milyen terveid vannak?
Most sikerült a 62. lemezt kirakni a falra. Folytatódik ez az év… Befejeztük a Garamy Funky Stuff lemezt. Farkas Zsolti lemeze készült el, aki az Ének iskoláját nyerte meg, fiatal kis tehetség. Valamint Kocsis Tibi lemeze volt az, ami az évet elkezdte nekem, és zenei rendezőként dolgozhattam rajta. Szuper kis lemezt sikerült összehozni. Nagyon szeretek Tibóval dolgozni. Ezek azok, amik most így elkészültek vagy készülőben vannak. Ezeken kívül a Szombat Esti Láz c. Tv műsor, amin zenei rendezőként, Dózsa Péter kollégámmal dolgozhatunk. Továbbá az Ének iskolája a TV2-ön, ahol zenekar vezetőként veszek részt Rakonczai Viktor barátom felkérésére. A saját koncertjeimet is elkezdem tervezgetni. Vannak pályázati munkák, amikbe belefolyok különböző egyesületekben (EJI, Cseh Tamás program, Szerzők elnökségi tevékenység). Ezen kívül a könyvem nyomdai megjelenése is tervben van, hiszen e-book-ként már megjelent. Ősszel fog megjelenni egy csomag, ami a könyvemet, a CD-met illetve egy hat nyelvű oktatóanyagot fog magába foglalni. Természetesen koncertek is telítik a naptáramat már decemberig bezárólag. Herencsár Viktória cimbalomművésznővel egy Worldmusic lemez jelent meg és ennek a lemezbemutató koncertjére készültünk, ami egy csodálatos dolog. A Cimbalom Világszövetségnek az elnökéről beszélünk, aki egy hatalmas név a világon is. Serbán Atival tervezzük az őszi nagykoncertet, aminek még a helyszíne kérdéses. Tervben vannak jótékonysági munkák, amiket hátrányos sorsú gyermekekért vagy emberekért igyekszünk megtenni. Több külföldi lehetőség is jött az életembe, úgy, mint : Nashville, Los Angeles, Málta, Hollandia, Anglia.
Szívből gratulálok és további sok sikereket kívánok Neked!
Badicz Adrus
Fotók: Csányi István, Badicz Adrus
