Tigli Hande Tímea műsorvezető-szerkesztő, a Bredd Rádió énekese és emellett még színészkedik is. Cserhátihoz hasonlítható gyönyörű hangja van. A Csepp Szini tanodában kezdte meg színészeti tanulmányait, ahol több színdarabban szerepelt különböző szerepekben sikeresen. Későbbiekben Színész II. vizsgát tett a Komplex Művészeti Akadémia Kazán István Kamaraszínház képzésén belül, 2016 június 7-én, Budapesten, a Fészek Művészklubban. 2013-ban jelentkezett a Csomópont Egyesülethez tehetséggondozásra, ahol azóta is gyönyörűen fejlődik képessége. A Bredd rádió műsorvezetése mellett marad ideje tehetségeket egyengetni, ami tőle tiszta szívből ered. Boldoggá teszi, ha nem kallódnak el fiatalon a tehetségek, ha színpadon maradnak. Jelentkezett már több tehetségkutatóba, álma megmutatni saját tehetségét is Magyarországnak.
– Kb. 6 éve láttalak először a Csepp színház előadás keretén belül, fantasztikus mély finom kisugárzásodra lettem figyelmes. Hogy kerültél a Cseppek közé és mi volt a legszebb karakter, amit rád formáztak?
– Először is köszönöm a szép szavakat! Elég félénk kislány voltam, ez annak igen, igen meglepőnek tűnhet, aki most ismer. 7 évesen nyertem egy szavalóversenyt, Móra Ferenc: Cinege cipője c. verssel. Anyukámnak támadt az ötlete, hogy ha talán van érzékem egy kicsit a színészethez, mi lenne, ha jelentkeznék egy Szini tanodába, ahol a félénkségem is elmúlik, és hasznosan is töltöm el az időt. Így találtunk rá a Csepp Színházra, ami akkor még, a Gutenberg Művelődési Házban működött, mindenki tyúkanyója, Koffler Gizi néni vezetésével. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy majdnem 10 évig része lehettem annak a kis csodának, amit ott élhettem át. Sokáig nem akartam színész lenni, tervben volt a csillagászat, orvos, régészet, bohóc, autóversenyző. Mindenféle szakma, ami egy 7 éves kisgyerkőcnek eszébe juthat. A Csepp Színház által szerettem bele a színház és a színpad világába.
Az egyik legélvezetesebb szerepem volt az, amit elsőnek játszhattam el. Egy mesedarab volt, Lázár Ervin: A kislány, aki mindenkit szeretett. Ebben a Háromkerekű Rettenetes Pakuk madarat formáltam meg, akit ma a Grumpy Cathez hasonlítanék, azzal a különbséggel, hogy a Grumpyval ellentétben, a Pakuk madárnak nagy szíve volt.
– Melyik Csepp Színház darabban érezted teljesen otthon magad az álom szerepedben?
– Lehet, hogy ez is meglepően fog tűnni sok embernek, de nekem az jelentette az álom szerepet, amivel a legtöbbet küzdhettem. Ez az Óz, a nagy varázslóból volt a Nyugati Boszorkány. Miután azt éreztem, hogy 12 évesen, nagyjából sikerült magamévá tenni a szerepet, igyekeztem otthonosan mozogni benne, ami talán sikerült a gyerekek reakcióiból ítélve. Bár soha nem voltam elégedett magammal, és ez, ahogy ’’öregszem’’ folyamatosan fokozódik. Nagyon boldog voltam, hogy egy olyan kihívással megtiszteltek, melyben az abszolút ellentétemet játszhattam el.
– Mi az első számodra az éneklés vagy a színjátszás? Milyen darabokban játszanál szívesen, ha kapnál ilyen lehetőséget az élettől?
– Számomra az egyik nincs a másik nélkül. A zenében kiadhatom az aktuális érzelmeimet, a színjátszásban belebújhatok valaki más bőrébe. A kettő külön-külön is fantasztikus, nemhogy egyben. Még az nagy vágyam, mint szerintem minden színésznek, hogy egyszer rendezhessek.
A szerepálom István a királyból: Réka. Természetesen mindent nagyon – nagyon boldogan játszanék, hisz nem az a lényeg, hogy mit, hanem az, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. De valahogy a Réka az egyik olyan szerep, amivel nagyon tudok azonosulni, és azt megkapnám, nagyon boldog lennék. Azon kívül, hogy rengeteget hallgatom éjjel nappal az István a királyt, lassan fejből tudom az összes Réka dalt.
– Pár éve a Nem adom fel együttes közös fellépésen jeltáncra tanítottalak be titeket, gyönyörűen kecses kézmozgásaidra és őszinte mosolyodra még mindig emlékszem, fantasztikusan szerepeltél a Soha ne adjuk fel dalban. Mit jelentett számodra a Nem adom fel együttes táncos korszakod, még táncolsz darabokban vagy táncos csoportban?
– Nagyon köszönöm a dicséretet. Nagyon boldog voltam, hogy részt vehettem benne. Rengeteget kaptam, mind szakmailag, mind emberileg, és legfőképpen sok-sok szeretettel töltődtem fel, az alatt a pár hónap alatt. Köztudottan nem vagyok egy női Fred Aster, de rendkívül sokat fejlődtem. Legalábbis a saját szememben tuti, ami azért nagydolog, főleg ha táncról van szó.
Szeretnék, majd táncórára járni, hogy egyre tovább és tovább fejlesztessem magam, semmiképpen nem szeretném a táncot kihagyni az életemből. Igen lusta ember vagyok, de ha elhatározok valamit, addig abba nem hagyom, amíg el nem érem, amit akarok. Most jelen pillanatban az a cél, hogy valaki gatyába rázzon, táncot és mozgást illetően.
– A Bredd Rádió műsorában találkoztunk egy riport keretén belül 6 évvel később újra, hatalmas meglepetésemre műsorvezető és szerkesztő vagy. Nagyon jó kérdés folyamatod van, szorgalommal felkészülsz minden interjúra. Honnan jön ez a sokszínű tehetség? Örökölted vagy az élet folyamán kitanulható?
– Az élet folyamán természetesen, mint majdnem minden szakma kitanulható, elég alázattal, szorgalommal, és érdeklődéssel. Nem tartom magam egy csodabogárnak. Talán annyi a titok, hogy mint minden fiatal, sok mindent ki szeretnék próbálni, és nagyon sok minden érdekel. Az biztos, hogy egyben a mentoromtól, főnökömtől, barátomtól, ’’apámtól’’ Zámbó Árpytól rengeteget tanulok a szakma csínjáról bínjáról. De, ha valamibe belekezdek, igyekszem rendesen elvégezni. Bár nagyon szeretem feszegetni a határaimat, többet vállalni a kelleténél, néha tudnom kéne, hogy hol és mikor kell megállni. De ahogy korosodom, ezt is megtanulom.
– Nemrég Színész II. vizsgát tettél a Komplex Művészeti Akadémia Kazán István Kamaraszínház képzésén belül, amihez gratulálok. Mész tovább ezen az úton, színész szeretnél lenni? Melyik ének, tánc vagy szerep volt az Iskolán belül a legcsodálatosabb élmény számodra (ha van felvétel, akkor linket kérek)?
– Nagyon köszönöm! Nagyon nagy köszönet jár a Kazán István Kamaraszínház vezetőjének Kriszt Lászlónak, aki emberileg és szakmailag is azt hiszem több-kevesebb sikerrel, de megnevelt. Megtanultam mellette, hogy mi az alázat, és munka nélkül semmi nem pottyan az ölünkbe. A közönség szeretetéért, tapsaiért meg kell halni a színpadon.
Hatalmas élmény volt az a 2 év amint ott töltöttem. Rengeteg csodálatos embert ismertem meg, közülük néhánnyal a mai napig baráti kapcsolatot ápolunk.
Színészileg az utolsó vizsgadarabom jelentett nagy kihívást, amelybe a próbafolyamatok során beleszerettem. Herczeg Ferenctől: A Violante és a bíró c. monodráma. Nem volt túl hosszú, de az előbb említett meg kell halni a színpadon mondat abszolút érvényes volt. Iszonyatos drámaiság volt benne, amelyet egyedül kellett bemutatnom a nagyérdeműnek. Se partner, se senki. Csak én. Mindenkinek ajánlom kötelező olvasmányként is és természetesen megtekintésre is a Kazán István Kamaraszínházban.
Természetesen szeretnék a színészet útján maradni. Ez olyan, mint a drog. Egyszer belekóstolsz, szinte lehetetlen leállni.
– Jellemző rád hogy szeretetből te is felfedezel tehetségeket a Bredd Rádió műsorvezetése által és szívesen segíted őket pályájukon. Most pénteken is lesz látható egy önálló est Farkas Sándor Bredd Rádió Sztárnak született tehetségkutató különdíjasának sztár vendégekkel. Mit jelent számodra hogy segíthetsz sorstársaidon, felnövő sztár csillagokon, hogy jó úton haladhassanak?
– A Sztárnak születtem tehetségkutató azért jött létre, hogy teret adhassunk kezdő vagy kevésbé kezdő énekeseknek, táncosoknak, színészeknek. 2 évig a szárnyaink alatt maradnak, és addig én vagyok nekik a tyúkanyójuk, a barátjuk, a lelki társuk, vagy a trénerük, menedzserük, éppen mindig mire van szükségük. Igyekszünk nekik olyan tapasztalatokat adni, hogyha 2 év múlva kirepülnek a szárnyaink alól, ne ijedjenek meg, ha egy több ezres tömeg előtt kell fellépniük, vagy egy tévé felvételen kell énekelniük. Vagy pl. egy rádióinterjún össze tudjanak rakni 3 értelmes mondatot, ami tulajdonság, elég sok sztárnak mondott emberből hiányzik.
Többek között ezért szervezünk nagy koncertet augusztus 26.-ra 19:00-tól a Yes Pubban egy tehetséges fiatal srácnak, Farkas Sándornak, aki a Sztárnak születtem különdíjasa lett. Lássanak bele, mennyi munkával, kitartással, szervezéssel jár egy koncert létrehozása, egy repertoár összeállítása.
A szakmában elismert emberekkel is igyekszünk őket összehozni, kapcsolatteremtés szempontjából.
Gyuris Ritának is lesz egy nagy koncertje, aki közönségdíjas lett. Egy iszonyat jó hangú csajszi, mindenki figyelmébe ajánlom, szeptember 17.-én 19:00-kor a Yes Pubban kezdődő koncertjét.
– Mostanában sok énekesi fellépésed van, amit a 2013 óta a Csomópont tehetséggondozásának is köszönhetsz. Mit jelent neked a Csomópont színpad?
– Igen szép dolognak gondolom a Csomópont Tehetséggondozó programot. Tényleg rengeteget szoktam fellépni. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam ez alatt a 3 év alatt a sok fellépés által. Sokat tanulok Karacs Miklóstól az egyesület egyik vezetőjétől, aki egyben az egyik énektanárom is.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy kiemeljem Vincze Fruzsina nevét is, aki szintén az énektanárom, bár nem Csomópontos, de mind emberileg, mind szakembernek nagyszerűnek gondolom.
– Több ízben voltál több tehetségkutató versenyen. Van kiemelkedő eredményed? Mit adnak neked az ilyen versenyek?
– Azt gondolom, hogy ezek a tehetségkutatók, amelyeket a tévében látunk elvesztették hitelességüket. Jelentkeznek fiatal lányok, srácok, csapatok, a hírnév, csillogás reményében. Lehet, hogy ez az adás alatt megvan nekik, de a műsor se tart örökké. Mi lesz utána? Mennek a levesbe? Amíg nem kerültem be a média körforgásában én is naivul hittem ebben az egészben. De azóta rájöttem, hogy a tehetség mindenféle tévés tehetségkutató nélkül is utat tör magának, alázattal, szorgalommal, na, jó és talán egy kis segítséggel.
– Mit jelent számodra a divat van-e kedvenc stylistod?
– Szégyen vagy nem szégyen, de annyira nem jövök lázba a divatlapoktól, és a bennük megjelenő divatcikkektől. Előnyben részesítem a sportos, kényelmes viseletet. Ettől függetlenül, igyekszem megadni a módját az öltözködésnek, ha jeles alkalomra megyek, akkor egy csinos koktélruha is található a szekrényemben.
– Mi az álmod és mi szükséges hozzá, hogy elérd?
– Hűha, én egy kész álom gyáros vagyok. Nem sztár szeretnék lenni. Csak még 80 évig azt csinálni, amit szeretek, illetve a jelen és a leendő családomat, barátaimat egészségben tudni.
– Milyen énekesi bölcsességet üzensz a divatikon.hu olvasóinak?
– Elég víg kedélyű vagyok, én egy dalszöveggel szeretnék mindenkitől búcsúzni, és megköszönni azt, hogy végig olvastak. Én e szerint a dalszöveg szerint próbálom tengetni az életemet. Ezt mindenkinek üzenem, akár színpadon éli az életét azért, ha nem, azért.
’’ Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia.”
Sok sikert kívánok utadhoz!
Cikk író:
Napsugár Anna
siket fotóriporter
Fotó:
Tigli Hande Tímea engedélyével.
