Tom Hanks és Ron Howard harmadszor dolgozik együtt Robert Langdon kalandjain. Ezúttal Dante Isteni színjáték c. monumentális műve ihlette a történet alapját és a címet is: Inferno, azaz Pokol.
A történet szerint Robert Langdon egy firenzei kórházban ébred erős fejfájással és amnéziával. Hirtelen egy rendőr lő rá és az őt ápoló doktornőre, Sienna Brooks-ra. Menekülniük kell, ha ki akarják deríteni, miért akarja valaki eltenni láb alól a professzort, akit szörnyű, borzalmas látomások kínoznak magáról a pokolról. A látomások halvány emlékfoszlányokkal keverednek, melyek segítségével haladnak tovább az úton. Mint hamarosan kiderül, senkiben sem bízhatnak, mindenki őket keresi. Útjuk során eljutnak a Duomo di Santa Maria del Fiore, azaz a firenzei dómba, ahol magának Danténak a halotti maszkja ad további nyomokat. Firenze után megérkeznek Velencébe, csak hogy megtudják, a kaland Isztambulban zárul majd. Útjukat különféle alakok (a WHO, valamint egy titkos szervezet) keresztezik. Langdon szép lassan rájön, hogy egyetlen célja megakadályozni egy világméretű pusztítást, amit egy Bertrand Zobrist nevű milliárdos terve alapján akarnak véghez vinni. A tét több milliárd emberélet. Ezzel kapcsolatban Zobrist egy egyre népszerűbb elmélettel ejti rabul közönségét: az emberiség saját kardjába dől, ha nem cselekszünk azonnal. Ennek megoldása a népesség megtizedelése…
Anno, mikor olvastam Dan Brown legújabb könyvét, imádtam benne, hogy az olvasót szinte turistaként kezeli. Az első helyszínen, Firenzében járva olyan részletességgel mutatja be a látványosságokat Langdon professzoron keresztül, hogy az cseppet sem tűnik unalmasnak. Egyszerre teszünk történelmi és képzőművészeti utazást a múzeumok és katedrálisok útvesztőjében, miközben visszamegyünk egészen Dante korába, ahol is Langdon próbál rájönni a következő és az azután következő nyomra. Ahogy azt már az előző könyvekből megszokhattuk, részletes levezetések, ok-okozati összefüggések alapján jutunk egyre tovább és tovább a megoldás felé. Dante poklának és az azon belüli szimbólumok ismertetése már-már túl részletes, éppen ezért az embernek az az érzése van, hogy a már jól bejáratott klisé alapján letehetetlennek tűnő könyvet olvassa.
Ezzel szemben a film eltér a könyvtől. Míg A Da Vinci-kód szinte pontos lenyomata volt a regénynek, s még az Angyalok és démonok is hűen visszaadta a könyv által kreált „ízeket”, addig az Infernoból hiányzik az a lelkesedés, ami az előző műveknél jelen volt. Míg az előző részekben elmerült az ember a precíz részletességgel taglalt elemzésekben, amik előbbre vitték a cselekményt és magyarázatot adtak nemcsak a szereplőknek, de a nézőknek is, addig itt egy-két mondatban elintézik az ilyesmit. Ami leginkább hiányzik számomra, az Langdon szokásos ismertetője az éppen felmerülő részletekről, így például Dante poklának nem két mondatos magyarázkodása, vagy Dante halotti maszkjának valamint a dóm látványvilágának bemutatása. De mivel a doktornőről kiderül, hogy gyerekkorában imádta Langdon könyveit, így ezzel, nomeg erős fejfájásával magyarázható, hogy a professzor sem magyarázza túl a dolgokat.
-Az egész város egy múzeum – mondja Langdon, és épp emiatt és a könyv ismerete miatt is oly fájó számomra, hogy Ron Howard nem tekinti a nézőket feleannyira sem turistának, mint Dan Brown.
Mindezekkel nem azt mondom, hogy a film rossz, csupán érződik benne az előző részekhez képest a fáradtság, pedig Hans Zimmer zenéje ismét igazán hangulatosra sikeredett, a fő történetvezetés a regényével megegyező, a városok látképei gyönyörűek. A film első fele kellően mozgalmas, a második felében viszont a lassú jelenetek kapnak helyet, megmagyarázva a történtek miértjét, hogy aztán a végkifejlet olyan legyen, amilyennek azt az olvasó anno a leírás alapján elképzelte. És ha valaki még nem olvasta a regényt, nem írok újdonságot, ha azt mondom: kellően grandiózus befejezése lesz.
Inferno
Hazai bemutató: 2016. október 13.
Forgalmazza: InterCom
16 éven aluliaknak nem ajánlott
Főszereplők:
Tom Hanks / Robert Langdon professzor
Felicity Jones / dr. Sienna Brooks
Irrfan Khan / Harry Sims – a titkos szervezet vezetője
Omar Sy / Christoph Bruder WHO ügynök
Ben Foster / Bertrand Zobrist
Sidse Babett Knudsen / dr. Elizabeth Sinskey
Ana Ularu / Vayentha – a titkos szervezet ügynöke
Zene: Hans Zimmer
Fényképezte: Salvatore Totino
Eredeti regény: Dan Brown
Forgatókönyv: David Koepp
Producer: Brian Grazer
Rendezte: Ron Howard
Írta: Bártfai Balázs, 2016.10.11.
