Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz a Gigasztárba?
A környezetemben már sokszor bíztattak az ismerőseim, barátaim, hogy jelentkezzek egy énekversenyre, de nem igazán hittem abban, hogy sikeresen szerepelhetek, ezért sokáig halogattam a jelentkezést. Körülbelül egy hónapja elkezdtem keresgélni olyan internetes oldalakat, melyeken énekversenyre való felhívások jelentek meg. Az első oldalak között találtam rá a Ceglédi Gigasztárra, melynek weboldala rögtön szimpatikus lett.
Anyai nagyapám révén élnek az Alföldön rokonaim, így többször jártam Cegléden is, amit egy nagyon hangulatos, barátságos városnak tartok. Ráadásul Pesthez elég közel is van, így szívesen utaztam oda, és bármikor örömmel térek vissza.
A sors érdekessége, hogy a rendezvény jelentkezésének határideje aznap este volt, november 15-én. Ezt egyfajta jelnek értelmeztem, s habozás nélkül beküldtem a jelentkezésemet. Azt külön rokonszenvesnek találtam, ahogy Jutka néni, a főszervező ( – Sági Judit, a Ceglédi Gigasztár főszervezője – a szerk.) ismeretlenül is rendkívüli közvetlenséggel, szívélyességgel válaszolt a levelemre! A verseny arra is rádöbbentett, hogy mennyi mindent kell még tanulnom, s milyen szívesen képezném tovább a hangom.
Hogy látod, elsősorban milyen téren kell még fejlődnöd?
Elsősorban énektechnikailag és hangképzésileg. Ezen kívül mindenképpen gyakorlatot kellene szereznem az előadói műfajhoz nélkülözhetetlen színpadtechnikában és tánctudásban. Továbbá úgy érzem, még nem mindig merem olyan erővel kifejezni magam és olyan intenzitással énekelnem, ahogy azt egy-egy dal megkívánja, pedig talán megvan bennem.
Említetted az önbizalomhiányból eredő problémáidat. Hogy érzed, a te esetedben mivel lehetne ezen javítani?
Nyilván 16 évesként még keresem önmagam, s ha eljutok majd egy megfelelő önismereti szintig, akkor ez önbizalom erősödéssel is fog járni. Számomra egyébként mindig is szimpatikusabbak voltak a szerényebb emberek, mert úgy gondolom senki sem tökéletes, s mindenkinek van még hova fejlődnie lelkileg és szellemileg. Szerencsére sok pozitív visszajelzést kapok a környezetemben lévőktől, s ezek sok energiát és erőt adnak.
{youtube width=”560″ height=”349″}N5eU-qPOqaw{/youtube}
Van zenei példaképed? Ha igen, ki ő, és miért?
Több előadót, zenekart is zenei irányzatot tisztelek és szeretek, mint például a Quimby, vagy a Coldplay. A dallamvilág mellett fontosnak tartom az igényes, szép és tartalmas zeneszövegeket is, melyek akár önmagukban, versként is megállják a helyüket. Igazi példaképem nincs, szeretném saját magam kialakítani az egyéni arculatomat, és utánozni sem szeretnék senkit.
Most, hogy bejutottál a döntőbe, és hát azóta már a döntő is lezajlott (december 14-én), mi a következő cél?
Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy bekerültem a döntőbe, s attól különösen boldog vagyok, hogy III. helyezést értem el ebben az erős mezőnyben. Már felvettem a kapcsolatot Arnóczky Noémi énekesnő iskolájával, s január első hetében részt veszek egy Professzionális Voice Training-en, mely az egyik különdíjam a versenyben. Ha ott is újabb bíztatást kapok a folytatásra, akkor szeretném rendszeresen képezni a hangom és énekórára járni, mert bár nem tervezem, hogy csak ebből szeretnék megélni a jövőben, és mindent erre teszek fel, de az éneklés és a zene mindig egy örök szerelem marad az életemben. Emellett a Ceglédi Rádió programigazgatója, Ádori Péter szintén felkínált egy nagyszerű lehetőséget, mellyel szintén januárban szeretnék élni: akusztikus gitárkísérettel egy magyar dalt fogok elénekelni, melyet a Ceglédi Rádió fog lejátszani. Végül pedig azokon a fellépéseken is szívesen részt veszek majd, melyeket a verseny végén felajánlottak a szervezők a döntősök számára. Igyekszem majd a maximumot kihozni magamból, hiszen elég önkritikus ember vagyok az éneklés terén is.
Hosszútávon hogyan látod magad most? Énekesnő szeretnél lenni, vagy előbb legyen egy biztos, jó megélhetést lehetővé tevő szakma, és az éneklés megmarad inkább hobbinak?
Az érettségi után mindenképpen tovább szeretnék tanulni, s most úgy érzem, hogy pszichológusnak, orvosnak vagy állatorvosnak szívesen tanulnék. Ehhez jó minta a nővérem, aki a Debreceni Egyetemen harmadéves orvostanhallgató. Az éneklést viszont semmiképpen nem szeretném feladni, még akkor sem, ha nem ez lesz a megélhetési forrásom. Már most tudom, hogy komoly kihívás lesz összeegyeztetni egy szakmát a zene, éneklés művelésével. De nyitott vagyok arra is, hogy ha a sors úgy hozza, akkor hivatásszerűen énekeljek, mert számomra fontos, hogy azt csinálhassam a jövőben, amit szeretek.
Köszönöm szépen az interjút!
Széles Gábor 2013.01.03.
