Tóth Krisztina: Porhó

Hirdetés

Jöjjön Tóth Krisztina: Porhó verse.

Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt

nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,

Hirdetés

annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is

pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét

leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,

sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,

de hogy mit történt, mire volt jó
harminckét éven át a porhó,
havam,
hevem

hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak

mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl

bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott?!

Köszönjük, hogy elolvastad Tóth Krisztina költeményét.

Mi a véleményed a Porhó írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Tóth Krisztina: Porhó appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Benjámin László – Béke

Szép Ernő: Csiga