A fiatal rendező idén az ADMIRATIO című rövidfilmet készítette el. Az alig több mint öt perces kisfilm az élet egyik fontos elemét mutatja meg Martin abszurd látásmódjával. Filmje az érzelmek világát, valódiságát ábrázolja. A tökéletesség utáni sóvárgásról, a bennünk rejlő gyötrő, kínzó vágyódásról szól, arról, hogy mindenkiben él egy megfoghatatlan, elérhetetlen kép egy ideálról, amelyet szeretnénk elérni, megkapni vagy hozzá hasonlóvá válni. A kérdés csupán az, hogy földi életünk során mindez lehetséges-e. Hihetetlenül gyönyörűséges, ahogy a film a hangsúlyt minden ember egyediségére, szépségére, különlegességére helyezi. A rendező a vizualitás szabadjára engedésével adja át a történetet a nézőknek, mindenki felfedezhet magának benne egy új, érdekes vagy saját világot.
– Nyáron forgattátok le és nemrég mutattátok be a filmet. Mennyi időt vettek igénybe az utómunkálatok?
-Őszintén megvallom, úgy készültem, hogy maximum egy hétre utazom le Szegedre, ahol a filmet összeállítottuk, de három hét lett belőle. Nagyon kemény, fárasztó és intenzív munka volt megvágni ezt a „sűrű dinamikájú” filmet. Egy 3D-s effekt programot is használtunk, amivel a film középső részét készítettük el, csak ez a munkafázis egy hetet vett igénybe. Ezután fényeltünk Gergővel, majd javítgattuk a filmet, hogy minél tökéletesebb legyen. Végül megtartottuk a bemutatót, ami tulajdonképpen egy zártkörű vetítés volt a stábtagok és a szereplők részére.
– Több órás filmanyag készült az 5 perces összeállításhoz. Vannak-e olyan kedvenc részeitek, amelyek nem kerülhettek bele a vágott verzióba?
-A képi anyagok kiválogatása nehéz folyamat, hiszen minden egyes részlet számít. Ha egy apró momentum nem volt tökéletes a felvételben, akkor az egész felvétel ugrott. De úgy gondolom, hogy minden, amit fontos volt, belekerült a filmbe.
– Hogyan találtál rá az ADMIRATIO főszereplőire, Mészáros Blanka színésznőre és Tóth Lajosra? Milyen szempontok alapján kerested őket?
-Blankát pár évvel ezelőtt láttam a kecskeméti Katona József Színház egyik előadásában, és már akkor felfigyeltem kimagasló tehetségére. Majd ebben az évben februárban megnéztem őt a budapesti Katonában, ahol Margarétát játszotta a Faustban. Ekkor dőlt el bennem, hogy ő lesz a filmem női főszereplője, hisz megtaláltam benne a tökéletes női ideált. Egyszerűen attól kezdve senki mással nem tudtam elképzelni a szerepet.
-Lalival más volt a helyzet, vele már többször dolgoztam együtt. Konkrétan nem volt még olyan projektem, amiben ne vett volna részt. Lalit nagyon különleges és tehetséges fiúnak érzékelem. Kitűnő testi adottságokkal rendelkezik, ami ebben a filmben nem volt utolsó szempont. Szeretem, ahogyan dolgozik, izgalmas és megbízható srác. Örülök, hogy a csapatom tagja.
– Milyen karaktereket alakítanak a filmben? Könnyen tudtatok együtt dolgozni?
-A két főszereplő sokkal inkább szimbólum, energia, idea, mint valamiféle „megfogható” jellem, ezeket nem olyan könnyű ábrázolni. Viszont nekem szerencsém volt a színészeimmel, minden instrukciót, rezgést azonnal értettek és megjelenítettek. Öröm volt velük dolgozni.
– Ki tervezte a díszletet, a jelmezeket?
-A díszletet az én terveim alapján készítették el a műszaki srácaim. A jelmezt Horváth Richárd tervezte és kivitelezte, hosszas beszélgetések és egyeztetések után. Nem volt egyszerű úgy felszabdalni a ruhákat, hogy azok továbbra is jól nézzenek ki, és ne látszódjon semmi nyoma a preparálásoknak.
– Kik voltak az Admiratio mozgatórugói, akiknek köszönettel tartozol?
-Elsősorban Pósán Zsuzsa filmvágó barátomnak tartozom köszönettel. Vele együtt készítettük elő a filmet hónapokon keresztül. Elképesztő sok terhet levett a vállamról, és megoldott mindent, amit kellett. „Anyám helyett anyám” volt.
A forgatás közeledtével Ney Eszmeralda barátnőm vállalta az asszisztensi feladatokat. Nagyon sok apró dolgot észben tartott és elintézett.
Toldi Gergő operatőr és vágó barátommal a forgatási napoktól kezdve az utómunkálatok végéig gyakorlatilag „élettársak” voltunk. Nagyon élvezetes és izgalmas volt vele együtt dolgozni. Minden egyes nap eufórikus állapotban ért véget az alatt a pár hét alatt, amíg az alkotás lázában égtünk. Nem is tekintettük munkának a feladatokat.
Legvégül mindenkinek szeretném megköszönni a munkáját, aki részt vett a filmben, és segített, hogy mindez megvalósuljon.
– Hol lesz látható későbbiekben a film? Milyen versenyekre nevezitek be a jövőben?
-Ez egyelőre nagyon képlékeny. Annyi biztos, ahova csak módunkban áll, oda nevezni fogunk. Az internetre majd csak a versenyek, fesztiválok lezajlása után kerül fel.
– Van olyan elképzelésed, ami szerint elrugaszkodnál a pár perces rövidfilmektől és belevágnál egy nagyjátékfilm forgatásába?
-Természetesen mindig vannak ötleteim és elképzeléseim. Ha holnap kapnék egy lehetőséget, lenne mit megrendeznem. De úgy gondolom, annak is eljön majd az ideje. Vagy nem. Az Istenre bízom.
– A film vágása során történtekről megosztanál valamit a nagyközönséggel?
-Hm… Fáradtak voltunk. Nem aludtunk sokat, viszont annál többet ettünk. Külön köszönet Horváth Helgának, aki mindennap főzött nekünk és hozta az energiaitalokat.
Hahaha… jut eszembe: miután készen lettünk a filmmel, a kimerültség és az eufória hatására egy „reklámfilmben” csúcsosodott ki a Gergővel együtt töltött idő. A hetek alatt Helga által többször főzött ’Kampiritty’ nevű ételhez készítettünk egy vicces, groteszk reklámot. Természetesen csak belső felhasználásra. Bár ki tudja… lehet, egyszer feltesszük a netre.
– Mit szóltak az elkészült anyaghoz a munkatársaid, a TIM Production csapata?
-Mindenki meglepődött, sokan teljesen máshogy képzelték el a filmet, de végül nagyon tetszett nekik.
– Budapesten, a Cirko-Gejzír Moziban tartottatok egy vetítést. Milyen volt a közönség reakciója?
-Csönd. Széles, döbbent mosolyok az arcokon. Mindenki tele volt kérdésekkel.
– Milyen bölcsességekkel lepnéd meg az ADMIRATIO kapcsán a Divatikon.hu filmszerető közönségét?
-Ez egy izgalmas kérdés. Csak annyit mondanék, hogy figyeljünk oda magunkra és egymásra. Élünk, hát éljünk!
Végül, ami a legfontosabb: járjunk sokat a Katonába, hogy Blankát megnézhessük élőben is!
A film női főszereplője Mészáros Blanka, a Katona József Színház fiatal színésznője. Csodálatos színpadi alakításokkal a háta mögött vállalta el a rendező felkérését.
– Milyen hatással volt a lelkedre az ADMIRATIO? Elégedett vagy a végeredménnyel?
-Elégedett vagyok a végeredménnyel. Nagyon jól szórakoztunk a forgatás alatt, a stáb rugalmassága és felkészültsége irigylésre méltó. Örülök, hogy megismerkedhetem Martinnal és csodálatos csapatával. Jó látni, hogy fiatalok gondolkodnak, kitalálnak valamit, összeállnak, egymásba kapaszkodnak és létrehoznak valami fontosat. Inspiráló!
– Mi volt számodra a legnehezebb feladat a forgatás során?
-Nyár volt, tűzött a nap, meleg volt, és sokat kellett talpon lenni, fel-alá sétálni a betonon. Ilyenkor nehéz megtartani a testi-lelki frissességet, rugalmasságot, koncentrációt. Ráadásul magam mögött tudva egy hatalmas statisztériát, úgy éreztem, hogy muszáj, hogy a csapat vezetője, katalizátora legyek. Ne az a színész, aki kiáll hűsölni a takarásban, míg a többiek dolgoznak keményen.
– Okozott valamilyen nehézséget az, hogy a partnered amatőr szereplő volt?
-Nem okozott nehézséget, kíváncsian és nyitottan álltunk egymáshoz. Engem nem hoz kellemetlen helyzetbe, ha a partnerem nem színész, sőt… figyelem és tanulmányozom a természetességét, ösztönösségét.
– Szívesen dolgoznál Martinnal, ha felkérne egy újabb feladatra?
-Igen, szívesen. Remélem, az utunk még keresztezi egymást. De addig is sok erőt és kreativitást kívánok a munkáihoz.
Tóth Lali szerepelt már Tőzsér István Martin korábbi filmjében is, még a középiskolából ismerik egymást. Martin ismét őt kérte fel filmje férfi főszereplőjének.
– Miről szól számodra az ADMIRATIO című film?
-Számomra az Admiratio nem másról szól, mint a vágyról, elfogadásról és az objektív énkép hiányáról. Sokan nincsenek tudatában a saját adottságaiknak, éppen ezért alakul ki az a megfelelési kényszer, amelyből kitörni szinte lehetetlen. El kell fogadnunk saját magunkat, és tisztában kell lennünk saját képességeinkkel, hiszen azok az ideák, amelyek kialakultak bennünk eddigi életünk során, általában tévesek. Be kell látnunk, hogy az a férfi vagy nő, akire hasonlítani szeretnénk, ugyanúgy nincs megelégedve önmagával, mint mi magunk… Sőt… Vannak, akik ránk szeretnének hasonlítani. Mindannyian különlegesek és egyediek vagyunk. Úgy gondolom, erre próbál reflektálni a film.
– Hogy érezted magad a forgatáson? Meglepett, hogy a helyszínen szép számú rajongód is akadt?
-Jó volt látni, ahogy a régi és az új csapat igazi profik módjára dolgozik együtt, és próbál valami NAGYOT, valami maradandót alkotni Martin keze alatt. Továbbá azoktól az személyektől, akikkel megismerkedhettem a forgatás alatt, úgy gondolom, hogy kaptam valami többet, és remélem, én is tudtam adni. Sosem vonzott a hírnév, nem szerettem, ha valamilyen előadás után – legyen az színpadi vagy egy filmes szerep – körülvesznek a „rajongók”, hiszen ez talán nem az én személyemnek szól. Éppen ezért kicsit zavarban is érzem magam, és minden alkalommal meglepődöm rajta. Összességében egy felejthetetlen nap volt.
– Mi volt a legszebb élményed a filmmel kapcsolatban?
-Sok élménnyel gazdagodtam a forgatás és az előkészületek alatt. Nehéz lenne egyet kiemelni és azt mondani rá, hogy: „Ez volt a legjobb.” Még akkor sem tudnám azokat az apróságokat átadni, amelyektől felejthetetlenné vált ez az időszak. A film ötletétől a megtekintéséig tartó időszak minden komponense hozzájárult a felejthetetlenségéhez. Nem szívesen emelnék ki semmit.
– Milyen volt Martinnal a munka? Szívesen dolgoznál még vele a jövőben, ha felkérne egy színpadi vagy filmes feladatra?
-Mint eddig mindig, pontosan tudta, hogy mit akar, és megállíthatatlanul tört előre a célig, ami magáért beszél. Mindig is szerettem vele dolgozni. Az a határozottság, céltudatosság, ami jellemzi, ránk is kihatott. Esetenként erőt tudtam meríteni a puszta jelenlétéből is. Ha egy színpadi vagy filmes feladatot szánna nekem, gondolkodás nélkül vállalnám.
Tisztelettel sok sikert kívánok a következő színdarabhoz és filmhez!
Napsugár Anna
siket fotóriporter
Fotó: TIM engedélyével
