Guy Ritchie végre visszatalált az “A ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső” és a “Blöff” c. kultfilmjeihez. Mert az “Úriemberek” hangulatában nagyon hasonlatos az említett két filmhez, bár teszi mindezt kifinomultabb módon. A címe is sejteti, hogy ugyan a szokásos gengsztervilággal van dolga a nézőnek, a csomagolás díszesebb.
A főszerepben azt a Matthew McConaughey-t láthatjuk, aki 2011-ig szinte kivétel nélkül felhőtlen vígjátékokban szerepelt csupán, majd az “Az igazság ára” c. thrillerrel megmutatta, hogy drámai szerepekben is kiváló. Ezután számos kritikai sikert aratott film következett (nomeg egy sorozat = A törvény nevében), hogy idáig eljutottunk. McConaughey játssza Mikey Pearsont, a londoni alvilági élet egyik fő figuráját, kinek nevét mindenki ismeri és rettegi. A filmből szépen kiderül kisebb-nagyobb flashbackekkel, hogyan is küzdötte fel magát a csúcsra, s lett az első számú marcsaforgalmazó (értsd marihuána-díler). Michelle Dockery (neve eleddig semmit nem jelentett számomra) alakítja élete párját, Rosalind Pearsont, akivel tökéletesen kiegészítik egymást. Rosalind erős, amúgy független üzletasszony, aki egy autójavító műhelyt vezet. Kapcsolata Mikey-vel minden, csak nem lágy és romantikus.
Mikey első embere Ray, akit az a Charlie Hunnam formál meg, aki már Ritchie korábbi, Artúr királyról szóló filmjében is főbb szerepet (konkrétan a címszereplőt) alakította. Ray feladata mindenfajta üzleti problémamegoldás, ami alá szó szerint minden beletartozik. Szerepel a filmben még egy magánnyomozó, vagy legalábbis nyomozói tevékenységet űző oknyomozó riporter, bizonyos Fletcher, akit Hugh Grant olyan színpompásan formál meg, melyet igencsak üdítő volt nézni. Grantről azt terjesztették, hogy csúnyán öregszik, s emlékeim szerint egy 2014-es romantikus komédiája, a “Hogyan írjunk szerelmet” kapcsán olvastam erről. Ezért kissé meglepődtem, mennyire fittnek hatott 59 évesen, és vörös lencséjű szemüvegben, de még mindig jól fésülten a nyomozó riporter szerepében, aki végtére is a történetmesélő szerepét (is) eljátssza a történetben. Ugyanis Fletcher karaktere arra készül, hogy szövevényes módon megzsarolja Mikey Pearsont (McConaughey), s a zsarolás ok-okozati összefüggését, bizonyítékait nem másnak, mint Raynek (Hunnam) vázolja fel. Az egész történet az ő elbeszélésére alapszik.
Említést kell tennem még egy Matthew (Jeremy Strong) nevű úriemberről, aki már a film elején farokméregető szópárbajba elegyedik Mikey-vel (McConaughey). Az ő jelenléte összekuszálja a dolgokat, legyen szó ázsiai topgengszterekről, úgy mint Száraz Szem (Henry Golding), vagy mint Lord George (Tom Wu), vagy jó pár maszkos izomkolosszusról, akik gondosan kitervelt, a marihuána-bizniszbe való betörésüket youtube-on népszerűsítik, vagy az ő mentorukról, akit mindenki csak “az” edzőnek szólít, s akit Colin Farrell játszik zseniálisan. Személy szerint nekem Farrell játéka volt a csúcs a filmben. Az a lazaság, ahogy lerendezi a dolgokat minden esetben, s hozzá az alázat, ahogyan beszélni tud, ha a helyzet megkívánja, nagyon szerethető karakterré formálta őt.
Egyszerűen összefoglalva, az “Úriemberek” a marihuána-kereskedelem feletti korlátlan hatalom megszerzéséről szól, s mivel ez üzlet, nincs helye barátoknak, mert a barátok ilyen helyzetben kivetkőznek magukból. Guy Ritchie ‘karaj’ dumákkal és fondorlatos csavarokkal szőtte tele ezt az amúgy egyszerű sztorit, s emiatt nem az a lényeg, amiről szól, hanem ahogy elő van adva. Ennyi szójátékot, szófordulatot már rég hallottam, külön öröm volt hallgatni Hugh Grant és Charlie Hunnam párbeszédeit. A film erős felütéssel indul, hogy utána időt és helyet adjon a történet kibontakozására, hogy aztán újra fellendüljenek az események.
Ajánlom minden olyan nézőnek, aki számára mond valamit Guy Ritchie neve, illetve az, amit képvisel a filmek világában, valamint azoknak is, akik még nem ismerik a rendezőt, de egy harsány, akciódús, s egyben humoros filmet akarnak látni.
The Gentlemen – Úriemberek
Hazai mozipremier: 2020. január 30.
Forgalmazza: Freeman Film
18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Írta: Bártfai Balázs
