Wass Albert: Álomtündérhez

Jöjjön Wass Albert: Álomtündérhez verse.

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyútottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem,
A bűvös, varázsos álomréteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú Messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme Krisztus után,
S hogy az igazság sogározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lenn az ember átka,
Vittél a béke messzi csillagára.
Féltem… kezem kezdbe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen a neved!

The post Wass Albert: Álomtündérhez appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty

Fekete István: Tél