Wass Albert: Reád gondoltam


Jöjjön Wass Albert: Reád gondoltam verse.

Reád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben
Pajkos sugárban ég az alkonyat).

Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.

De ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.

The post Wass Albert: Reád gondoltam appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Ady Endre: Ismeretlen átok

Darvas Ferenc: Könnyűbb álmot ígér