Rangos hazai művészek, többek között Rátonyi Róbert, Szendőfi Péter, Fónay Tibor és Dandó Zolika közreműködésével készítette el legújabb szerzeményét Balla Claudia. Az Álruhás című dal Claudia és Major Eszter közös alkotása.
Claudia amúgy sem hétköznapi jelenség a hazai, de még a külföldi zenei piacon sem. Az énekesnő ugyanis orvosi diplomával és PhD-vel is rendelkezik, a civil életben pszichiáterként is praktizál, jelenleg pedig a harmadik nagylemezének utolsó simításait végzi, amelynek megjelenését csupán a koronavírus járványra való tekintettel halasztotta el. A lemez a “Fix You” címet viseli és az első két albumának (Enough, Fire) zenei folytatása, illetve egyben tematikai lezárása is. Az anyag kifejezetten személyes hangvételű és az énekesnő eddigi életútjának néhány, számára jelentős interperszonális élményét dolgozza fel. Ennek apropóján beszélgettünk az új korongról és egyebekről…
Milyen tekintetben zárása a Fix you című lemez az Enough – Fire – Fix you lemeztrilógiának?
Tematikailag mindhárom lemez az eddigi életem, tehát a tinédzser és fiatal felnőtt éveim élményeiből táplálkozik, amit így a harmincon túl szeretnék lezárni, hogy egy érettebb, új fejezetet nyissak.
Zeneileg több stílust kipróbáltam a pályám során, a komolyzenétől kezdve a jazzen, a gospelen és a poprockon át az EDM-ig, kerestem az utam, a „hangom”. Bevallom, egy negyedik anyag is készülőben van, ami egy különálló, mondhatni koncepció album, a harmadik után a ráadás, igazából utána állíthatom, hogy bezárult a kör.
Adódik a kérdés: mik a terveid ezután?
Nyolc éves korom óta datálom ezt az utazást, akkor kezdtem el ugyanis komolyabban dalokat írni, így szerintem egy picit hátradőlök, hogy nagyobb figyelmet fordíthassak a más előadóknak készített projektjeimre, mivel erre eddig kevesebb idő jutott.
Milyen volt az Álruhás felvétele? Mennyire nyomta már rá esetleg a bélyegét, mennyire árnyékolta be a koronavírus fenyegetése?
Az Álruhás studiómunkálatai 2019 nyarán fejeződtek be, így még féktelenül foghattunk kezet és ülhettünk le többen egymás mellé egy kis kanapéra a felvételkor.
Van-e befolyással, merít-e élményeket, táplálkozik-e valamilyen módon a zenei éned a pszichiáteriből? Párhuzamosan halad a kettő, vagy hol ez, hol az van előtérben aszerint, hogy mondjuk épp van-e ihlet, vagy milyen prioritások szerint működik ez?
A két szerepkört igyekszem teljesen független entitásokként kezelni, habár a tudatalattimra és a személyemre mindenképp hatással van a munkám, ami visszatükröződik a szerzeményeimben is .
Az biztos, hogy még soha nem gondoltam a kórházra vagy betegekre dal írás közben. Ennek a fordítottját már nem tudnám ilyen határozottan állítani, többször érzek rá inspirációt munkaidőben, hogy írjak, ami értelemszerűen akkor és ott nem megoldható. Technikailag az ihletnek tehát akkor tudok teret adni, ha már a kórházon kívül vagyok.
Mi volt végülis a konkrét, közvetlen, gyakorlati oka a lemezmegjelenés elhalasztásának? Mit, a lemezmegjelentetés mely fázisát hiúsította meg a koronavírus, ami miatt a lemez nem jelenhetett meg?
Az ok nagyon egyszerű és prózai, nem éreztem adekvátnak, hogy érzéketlenül, mások veszteségeivel és tragédiájával nem törődve rázúdítsak a világra egy rakat popdalt, hogy gyertek, ezt hallgassátok, miközben az eddig megszokott valóságunk a szemünk láttára kérdőjeleződött meg. Februárban behúztam a féket, így a fizikai gyártásig nem jutottunk el. Most legalább maradt idő, hogy még jobban a hangmérnök agyára menjek és csináljunk egy huszonötödik keverést is.
Milyen volt a közös munka Rátonyi Róberttel, Szendőfi Péterrel, Fonay Tiborral és Dandó Zolikával? Nekik, milyen befolyásuk, ráhatásuk volt a végső anyagra?
Mindig remek az együttműködés ilyen nagy kaliberű művészekkel. Megbízom a tudásukban, tehetségükben és jóindulatukban, így a popdalaimtól eltérően, ahol elég konkrét elképzelésem szokott lenni már a kezdetektől fogva a végső hangzással kapcsolatban, néhány kiindulási instrukciótól eltekintve a hangszerelést rájuk bízom – eddig még sosem csalódtam.
