Bánhidy András: “Minden rossz helyzet egy lehetőség is egyben…”

Decemberben debütált Bánhidy András, az FTC korábbi sikeres vízilabdázójának első dala, az Álom volt vagy valóság.

Elég sokszínű az életed. Ha jól tudom még néhány hétig egy 30-as éveiben járó fiatalembernek mondhatod magad?

  • Igen, március végén leszek 40. Ennyire látszik!? J

Pont, hogy nem. Emiatt is kérdezném, hogy mi a titkod?

  • Titok!? Kerestem, de még nem találtam meg 🙂 Na, de komolyra fordítva. Ha van is ilyen akkor az lehet, hogy fiatalosan érzem magam, de azt gondolom ez inkább valamifajta hozott belső adottság, ami jön magától. Az idő múlása nem aggaszt, hanem inkább inspirál. Az aktív életem és benne a rendszeres mozgás nekem nagyon sokat számít. Több mint 20 évig voltam aktív sportoló, a mai napig is rendszeresen edzem és vízilabda mérkőzéseket játszom. Ez nagyban hozzásegít, hogy ne csússzon szét a fizikumom. Az étkezésre és a fejemben lévő gondolatokra is többnyire odafigyelek, ezek is számítanak a nagy egészben. De nem vagyok Jedi J

Akkor kezdjük is az elején. Vízilabda? Mesélnél kicsit az életed ezen időszakáról?

  • Szép időszaka volt, ami bár már másképen, de még mindig tart. Öt éves koromban kezdtem el vízilabdázni, sokáig persze csak úszni. Utána, ahogy egy tehetségesebb utánpótlás játékos szokta, én is végigmásztam a létrán felfelé, amiben volt néhány kiemelkedő eredmény (Ifi EB győzelem, felnőtt OB1 bajnoki gólkirály) és az út legvégére egy felnőtt OB1-es játékos lettem, amire büszke vagyok. Ennél jobban nem akarnám túlmisztifikálni karrierem. Akik igazán kimagaslóak voltak, azoknak a neveit évkönyvek, vagy még magasabb szinten márványtáblák jegyzik. Az utóbbi nekem nem jött össze, így 27 éves koromba abbahagytam az első osztályú vízilabdát. Játszhattam volna tovább, de az igazi motivációmat elvesztettem, amiért csináltam. És aki ismer, az tudja, hogy nálam ott vége van. Összességében nagyon hálás vagyok az életnek, hogy ebben a fantasztikus sportban nőhettem fel és a mai napig is a közelében élek.

Mi jött utána? Élsportolóban civil élet, ritkán egyszerű?

  • Nem is volt az. Soha sehol nincs kolbászból a kerítés. De ugyanaz a recept mindenhol. Ha szorgalmas vagy, komolyan veszed a munkádat és többet teszel, mint amennyit meg kellene, akkor előbb vagy utóbb felépíted magadat újra, máshogyan, máshol. Nekem ez a vízilabda után, ugyanolyan kemény munkával, de sikerült.

Akkor jöjjön az egyik fő kérdésem. Hol és mikor jött a zene az életedbe?

  • 9 éves koromban, ahogy az István a király rockoperát néztem a tévében ott egyszerűen valami teljesen behúzott… A zene, a szöveg, a gitárok és a sokszínű énekhangok, a stílusok. Úgy hatott rám, mint ahogy most hat szerintem a Pilvaker az arra nyitott emberekre. Azt gondom, ha Apám szintén nem vízilabdázó lett volna, hanem zenész, akkor rögtön zenei pályára kerültem volna, mert innentől már nagyon lekötött a zene. De miután Apám elmondása szerint ő látta, hogy jó a vízfekvésem, így szépen mindig vitt engem a Margitszigetre az edzéseimre. De arra is emlékszem, hogy az általános iskolában nagyon tetszett, ahogy egy felsős fiú barátom gitározott és eldöntöttem, hogy nekem is lesz egy akusztikus gitárom. Miután kikönyörögtem a szüleimtől egy Comodor 64-es számítógépet, de nem kötött le túlzottan, a tudtuk nélkül elcseréltem egy akusztikus gitárra. Volt nagy „dicséret” otthon utána…J De a gitár maradt és szép lassan jöttek az első akkordok, egyszerűbb dalok. Viszont miután a sport egyre komolyabba ment, úgy a gitár is egyre jobban a sarokba került. De mindig ott volt a közelemben.

Ehhez képest most elég sok helyen azt lehet olvasni, hogy Bánhidy András az első szóló nagylemezén dolgozik? Ebből már két dalod meg is jelent a youtube-on. Mi történt ezután, hogy most mégis erről beszélhetünk?

  • Lehet elment az eszem! 🙂 Komolyra fordítva. Egyedi az én életem. Kilencedik éve dolgozom a Ferencvárosi Torna Clubban. Ma már, mint az FTC-MVM Sportközpont üzemeltetési igazgató-helyettese. Azon szerencsés emberek egyike vagyok, aki imádja a munkáját és a Fradit, ahol dolgozik. Ugyanúgy inspirál ma is a munkám, mint 9 évvel ezelőtt, amikor az első feladatomként egy régi konditermünket kellett felújítani, a sporttelep egyik olyan részét, ahol még játékosként én is edzettem mindennap. Azt gondolom azt csinálom, amit nekem csinálnom kell és sokkal többről szól számomra a feladatom, mint egy munka, vagy egy munkahely. De ugyanígy van számomra a zene is. Ha nem foglakoznék vele, állandóan egy űrt éreznék magamban. Még aktív játékos voltam, amikor elvégeztem több zeneoktatással kapcsolatos kurzust. Nem lettem tőlük képzett profi zenész és a mai napig sem vagyok az, de megértettem a zenei alapokat, amiktől kinyíltak számomra ajtók önmagamban a dalírás felé. Az első komolyabb lépésem, az volt, amikor ezután saját passzióra készítettem 12 évvel ezelőtt egy kislemezt. Bár kereskedelmi forgalomba nem került, mégis megerősített abban, hogy ha ráhangolódok, a képes vagyok dalt és szöveget írni. Ezután az elmúlt 12 évben folyamatosan centiről-centire, ahogy éppen az időm és energiám engedte, mindig foglalkoztam a zenével. Gyakoroltam a ritmusgitározást, az éneklést, a szövegírást, dalszerzést. A mai napig kisebb-nagyobb sikerekkel J, de születtek dal ötletek, alapok. Amik mindig ott voltak a fejemben. Ezután pedig jött a koronavírus és az első hullám közbeni szükségszerű sűrűbb otthonlétek. Teljesen lecsökkentek az „ide-oda menjünk programok” és bár egy pillanatig sem szeretném a világ egészségügyi helyzetét elbagatelizáni, mégis úgy gondolom bizonyos szempontból visszakaptuk az értékes időtöltés lehetőségét, egy borzasztó élethelyzettel, ami óriási kihívást jelent mindenki számára. Valódi próbatétel. Engem ebben az időszakban újra „megszólítottak” a dalaim. Éreztem eljött az idő, hogy megcsináljam őket. Azóta ezen dolgozom, több zenész barátommal, amikor csak tudok. De nem engedem, hogy hajtson az idő, vagy az ego. Kos csillagjegyhez mérten így is elég nehéz visszafognom a „lovakat”. Az a célom, hogy jó dolgot csináljak, kihozzam a dalokból azt, amik bennük van. És persze az egy extra öröm bármelyik dalszerzőnek, így nekem is, ha ezt mások is így gondolják és megszeretik azokat.

Ha jól tudom egy rock banda énekese is vagy 4-5 éve?

  • Így van, a NotBad zenekaré. Öt zseniális ember, akik hasonló képen gondolkodnak, mint én, de mégsem vagyunk ugyanolyanok. És ez adja meg a banda ízét az alkotásban. Nagyon sokat köszönhetek a srácoknak. Fontos pontja volt a zenei utamnak, amikor meggyőztek arról, hogy menjek le egy próbájukra és csak úgy énekeljek el néhány ismert rock dalt, amiket a saját dalaik mellett már játszottak. Azon az estén eldőlt, hogy mi akarunk így együtt zenélni és szeretnék ezt a lehető legmagasabb szintre vinni. Azóta születtek új dalok, összességében már szinte egy nagylemeznyi, amiből öt dal már a youtube-on is hallható. Amúgy imádom a rock zenét, a NotBad dalokat, tökéletesen kiegészít, az amúgy akusztikusabb-poposabb szóló irányultságom mellett. Így vagyok zeneileg egész.

Hogyan tovább?

  • Mind a szóló, mind NotBad fronton amikor csak tudunk dalokat írunk, stúdiózunk és gyakoroljuk a koncert műsorunkat. Sok még a feladatunk, de ezt az időszakot, amikor sajnos nem lehet koncertezni, próbáljuk a legjobban kihasználni. Minden rossz helyzet egy lehetőség is egyben… Erre már többször megtanított az élet.
Mondd el a véleményed

Eleven ember – új album a Kései Kitérőtől(beharangozó)

Hadd menjek – Gór-Nagy Era-klippremier