Ben Affleck új filmje az előzetes alapján egy kissé szürke, ám hatásos akciójelenetekkel operáló thrillernek hatott, gondolok itt az ember nagyságú mordályra, amellyel a főhős célbalő. Egy autista könyvelő, kinek módszeres gyógyszeres kezelés kell felnőtt életében, hogy ne omoljon össze, s ha ez megvan, ő a legnagyobb lángelme, ami a pénzügyi mutatókat illeti. Nála jobban senki nem képes átlátni ezen manővereket, pillanatok alatt (ami másnak hónapok alatt sem megy, ő elvégzi 1 éjszaka) kideríti, ha valami tévedés történt. Így kerül kényes helyzetbe is, mikor egy robotikai cég pénzt próbál eltüntetni, melyre egyik becsületes alkalmazottjuk (Anna Kendrick) bukkan rá és kérik fel Christian Wolffot (Affleck), hogy segítsen kideríteni a manipuláció mértékét.
A filmet rendező Gavin O’Connor (Warrior – A végső menet) nagyon szépen vezeti le a történetet, kezdve egy leszámolással, amiről kezdetben semmit nem tudunk, majd ahogy haladunk a cselekményben, úgy kerülnek felszínre az egymást kiegészítő építőelemek, úgy mint a könyvelő gyerekkora, a szigorú apa, aki vasfegyelemmel próbál normális embert faragni autista fiából, aki így nemcsak a számok, de az önvédelem iránt is rendkívüli érdeklődést mutat, utóbbit persze nem önszántából. Egy nyomozó (J.K. Simmons), akinek több rejtély van a múltjában, mint az feltételezhető, felfogad egy lelkes ügynöknőt (Cynthia Addai-Robinson), hogy derítse ki, ki is valójában ez a bizonyos könyvelő, akit számos fotóról ismerhetnek rendkívül veszélyes alakok társaságában.
Az a jó ebben a filmben, hogy nem egydimenziós. A főbb karakterek mind megkapják a maguk hátterét, mind lehetőséget kapnak saját motivációjuk felfedésére, s mégsem veszít ezek által a film a lendületéből, sőt, ezen eredettörténetek bemutatásával lesz még összeszedettebb, körmönfontabb és egységesebb az egész.
Egy viszonylag lassan csordogáló folyó, mely egyre gyorsulni kezd, hogy a végén egy vízesés várja a sodródó kalandort. Hazudnék, ha azt mondanám, a film tele van akciókkal, mert nincs. Kifejezetten visszafogott a cselekmény, de épp ezáltal lesz olyan mély, részletesen kidolgozott, s az akciók, ahol felbukkannak, ott olyan erővel hatnak, hogy nem marad egy csepp hiányérzetünk sem.
Affleck remekül beleillik a minimalista színészi képességeket igénylő autista könyvelő szerepébe, mintha rászabták volna ezt a karaktert. Már-már sértő őszinteséggel beszél, igaz nem túl sokat, s ez általában mulatságos helyzeteket generál. Ezzel szemben Anna Kendrick elszürkül mellette, sok lehetősége nincs színészi kvalitásai kifejeződésére. J.K. Simmons viszont egészen egy filmvégi monológig egy kakukktojás volt számomra. Egy olyan színészt láttam magam előtt, akinek az Oscar-díj óta felszökött az ázsiója, itt viszont egy apró szerepben próbálják eldugni. Viszont a történet vége felé az az egyszereplős jelenet mindenért kárpótol, ráadásul majdnem teljesen bezárja a kört. Mégis az „I”-re a pontot a titokzatos bérgyilkos (Jon Bernthal) figurája teszi fel, aki kellően könyörtelen, ezzel szemben a szótlan zsoldosok sztereotípiáitól eltérően meglepően gunyoros modorban képes kifejezni akaratát.
Mint kiderül, mindenkinek vaj van a füle mögött (kivéve Kendricknek), semmi sem csak fekete vagy csak fehér. Felszínre kerül a történetben egy olyan elv is, miszerint nagyobb jót csak kisebb rossz elkövetésével lehet megvalósítani. Ismerős valahonnan? 😉
Végezetül összegzésként annyit, hogy A könyvelő egy meglepetésfilm, ami üdítően hat a komor őszi időjárásban, a sztorihoz mérve szépen adagolt iróniával, ezáltal poénnal, szép jellemfejlődésekkel, erős akciójelenetekkel, és sokak számára nagy csattanóval örvendezteti meg a nézőket. És nem mellesleg minden apró titokra fény derül.
The Accountant – A könyvelő
Hazai mozipremier: 2016. október 27.
Forgalmazza: InterCom
16 éven aluliaknak nem ajánlott
Főszereplők:
Christian Wolff – Ben Affleck
Dana Cummings – Anna Kendrick
Ray King nyomozó – J.K. Simmons
Brax, a bérgyilkos – Jon Bernthal
Marybeth Medina ügynök – Cynthia Addai-Robinson
Lamar Black, a robotikai cég agytrösztje – John Lightgow
Rendezte: Gavin O’Connor
Írta: Bártfai Balázs, 2016.10.23.
