ByeAlex megnyert nálunk egy versenyt. Ő megy ki Malmőbe. Nem az nyert, akire a média számított, nem az nyert, akik arra számítottak, nem a papírforma nyert. Hanem ByeAlex. Van ilyen! A győztesek nem mindig a legjobbak, a legügyesebbek, a legerősebbek közül kerülnek ki. Hanem aki tudja magáról, hogy képes győzni, és ezt el is tudja hitetni a közönségével. Ebben az esetben a közönség szavazata volt a döntő az első helyezettre. ByeAlexet szavazták meg az emberek igen nagy többséggel. Kedves magyar szakemberek és hozzáértők: ennek örülni kellene és nem fikázni folyvást. Fikázni tényleg egyszerűbb, indulatos szavakkal teletömni az internetet a legkézenfekvőbb megoldás az átlag magyar észosztónak. Nálunk nem divat örülni más sikerének, örülni, hogy valaki az esélytelenekből az élre került. Úgy gondoljuk, hogy ilyen csak a mesékben van, no meg Amerikában. Nálunk, akinek csak úgy magától sikerül a felszínre kerülni, azt vissza kell nyomni, agyon kell ütni, anyázni kell és meggyanúsítani valami közönségessel, alávalósággal. Amúgy meg más hangok csendben vannak, kussolnak.
Szeretném akkor megtörni a csendet: ByeAlexnek sikerült, éljen ByeAlex, ő a legjobb magyar énekes az Euróvíziós fesztiválra, a magyar sorstársaink őt szavazták be, sikerüljön neki tovább jutnia! ByeAlex valami olyat tud, amit senki más nem tudott a fesztiválra pályázók között. Tanuljunk ByeAlextől és ne ócsároljuk! Nekem nagyon is tetszik a fiú, mert egy egyéniség, aki kilóg a sorból, egy tehetség, aki nem szabályos, és ami miatt nagyon nagyon szimpatikus: hisz magában, nem játssza meg magát! Eredeti figura, ez a titka annak, hogy ő megy mindenféle protekció nélkül egy 39 országot képviselő megmérettetésre. Byalex, figyelj! Csináld meg, képes vagy rá, nem vagy egyedül, mi is hiszünk benned, csináld meg jobban, mint bármelyikünk!
