“Minden napnak add meg az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!”
Kopcsándi Dzsenifer 1997. június 12. Szombathelyen született . Jelenleg a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium tanulója, 2017. június 15-ig.
Idén nyáron forgatott Admiratio kisfilm Budapesti forgatásán találkoztam vele. A Szombathelyi Televíziónál gyakornokként, a Premo (iskola) Tv-n illetve az f21.hu-n Riporterként dolgozik. Álma hogy a jövőben zenei Menedzserként segíthessen pár embernek akikből profi énekesnőt tud majd faragni.
-Hihetetlenül fegyelmezett vagy, s bájos és nem hagytad magad eltaposni. Erős tartásod van. Hogy kerültél a kisfilmbe, mit jelentett számodra?
– Kedves Anna! Köszönöm szépen a megkeresésed! Hatalmas öröm számomra, hogy interjút adhatok neked! Még a nyáron facebookon láttam, hogy keresnek különböző karaktereket az Admiratio című kisfilmbe. Először továbblapoztam, aztán mikor már harmadszor is szembe jött velem, úgy döntöttem megpróbálom, s jelentkeztem. Aztán kaptam egy e-mailt, hogy mehetek Pestre. Mindig is érdekelt a média világa mi, hogyan, mettől, meddig. Eléggé kíváncsi egy ember vagyok. Az, hogy mit jelentett számomra a kisfilm? Sokat jelentett, hogy ilyen precíz, elfogadó és korrekt csapat vett körül – ez igazán ritka eset. Admirationak köszönhetően sok karaktert megismerhettem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Egy szóval mindenhogyan jól jött. Örültem, hogy segíthettem a kisfilm megvalósulásában.
-Hallássérülten születtél. Milyen kategóriába tartozol nagyothalló vagy, vagy siket? -Nem hallássérülten születtem. Három éves koromig tökéletesen jól hallottam! Aztán valami belecsúszott a rendszerbe. Fél éven belül azt vették észre a szüleim, hogy nem figyelek rájuk, aztán már biztosak voltak benne, hogy itt nagy a baj – nem hallok. Millió vizsgálaton voltunk 15 éves koromig, hogy kiderüljön mi is történt, de az orvosok a mai napig nem tudták megmondani, hogy minek következtében alakult ki ez. Úgyhogy nem kutatunk tovább. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy semmilyen betegségem nem volt előtte. Az élet egyszerűen így hozta. És én hálás vagyok, és köszönöm, hogy így alakult. Az életünknek terve van velünk. A tiednek is és az enyémnek is. A Jóisten sohasem ad akkora fájdalmat, amekkorát el ne tudnánk viselni. Nehéz volt elfogadni, hogy nagyothallóként csúszok tovább ezen az úton, sok-sok évbe telt. De pozitivitásomnak köszönhetően mára már őszintén örülök, hogy minden úgy alakult, ahogy kellett alakulnia.
-Milyen hátrányaid voltak az életben, ami miatt visszahúzódó is lettél kicsit? Hogy váltál negatívból, pozitív emberré? -Nagyon sok bántást kaptam az emberektől. Folyton ki voltam közösítve, egyszerűen sokszor úgy éreztem nem tartozom sehova, ezért visszahúzódó lettem. Nem volt egyszerű gyermekkorom. A csend volt mindig is a búvóhelyem. Egyébként a mai napig is. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy nálam ez nem összekeverendő a magánnyal. Sokszor kiülök a padra és olvasok. egyszerűen csak élvezem a lágy szellő suhanását, a napsütést, az esőt – az ÉLETET. Talán túl sok motivációs könyvet olvasok mostanság és ennek köszönhetően váltam pozitív emberré. Régen egy NAGYON negatív ember voltam, de mára már nyoma sincs annak a régi negatív embernek, aki akkor voltam. Furcsa módon a könyvek tettek erőssé, és azzá, aki ma vagyok. Illetve, bocsánat majdnem kihagytam, a zene is, ami nélkül ma már elképzelhetetlen az életem.
-Gyönyörűen beszélsz, ami nem jellemző a hallássérültekre. Ki segített ebben, hogy idáig fejlődj?
– Nem hallássérültek, vagy más sérült emberek között nőttem fel. Édesanyám segített, hogy idáig eljussak! Ő ragaszkodott, és mindent megtett, hogy kéttannyelvű általános iskolába írasson. Talán emiatt sem tudok a mai napig jelelni. De tudod mit? Nem bánom! Mindent a családomnak és a barátaimnak köszönetek akik mindig mellettem voltak. De ugyanakkor szeretnék köszönetet mondani azoknak a tanáraimnak,is akik időközben fel-felneveltek, akik igazán törődtek velem, akik embert faragtak belőlem ! Azt kell, hogy mondjam csodálatos munkát végeztek! És mindegyikőjükre büszke vagyok, és mérhetetlenül köszönöm nekik! Őszintén!
-Láttam facebook oldaladon, hogy érdekel a filmezés világa, gyakornok vagy a Szombahelyi médiában, érdekel a műsorvezető funkció, mi szeretnél lenni, ha elvégzed a gimnáziumot Szombathelyen?
– Igen, elsősorban Zenei Menedzserként szeretnék továbbmenni. Aztán majd szépen sorban jön, aminek jönnie kell. Mivel szeretek reflektorfényben lenni így türelmesen várom a megkereséseket akár kisfilm, vagy videoklip forgatásra. Bár egy nagyobb darabban is szívesen kipróbálnám magam. Én nyitott vagyok a világra, el tudom képzelni magam műsorvezetőként is akár. Sőt sokan mondták már, hogy igazán jól állna nekem. És ez olyan jól esett.
-Beszéltünk róla a forgatás szüneteiben, hogy nagyon boldog vagy, mert Pécsen kaptál egy lehetőséget Coclearis Implantáció beültetésére. Hogy sikerült a műtét, ki műtött, fizetős-e ez az eljárás?
– Nagyon boldog vagyok! Mikor megtudtam, hogy az élettől kaphatok egy ilyen lehetőséget, nagyon megörültem. De persze picit filóztam az elején, hogy most mi legyen. Elvállaljam vagy ne? Aztán elvállaltam. Gondoltam lesz, ami lesz. Annyira paráztam a műtéttől a legelején, hogy muszáj volt elfogadnom, hogy ha sikerül, akkor is boldog leszek, és ha meghalok, akkor is. Nem mondom, hogy egyszerű volt (mosolyog). Mára már lassan két hónapja műtöttek. Az első hetem nem volt jó, mert nagyon szédültem. A műtét után másnap reggel pedig összeestem 10 méter séta után, de fájdalmam, az nem volt szerencsére. A harmadik héten kezdtem érezni, hogy hoppá van fülem, és őszintén örültem neki, hogy nem vesztettem el útközben (nevet). Kanültbe kaptam napi háromszor antibiotikumot és véralvadásgátlót, ami annyira, de annyira csípett, hogy azt hittem megőrülök. Az nagyon kellemetlen volt nekem. A műtétet Dr. Prof Gerlinger Imre végezte, azt hiszem ő az egyik legjobb orvos Magyarországon! Egyáltalán nem bántam meg, hogy ő csinálta, hiszen egy nagyon kedves, aranyos orvos ő! És mellesleg nagyon jó ember is! A műtét nálam picit több mint 3 óra volt. Az alábbi linkre kattintva betekintést nyerhettek egy korábbi implantátum beültetéséről, viszont csakis erős idegzetűeknek ajánlom. Kérlek titeket ezt vegyétek figyelembe ! https://www.youtube.com/watch?v=8EzNJWMEIjc&t=4s A műtét fizetős, igen. (Ez attól függ kinek milyen a hallása). Akit érdekel a műtét, esetleg más kérdése is felmerült nyugodtan írjon rám facebookon elérhető vagyok az alábbi linkre kattintva https://www.facebook.com/jennifer.kopcsandi
Biztosan válaszolni fogok a megkapott levelekre amint lehetőségem lesz rá.
-Miután bekapcsolták a napokban állították be az Implantációt. Mennyire lettél halló, milyen érzés volt, mit éltél át? Elsírtad magad az eddig nem hallott hangoktól?
– Az, hogy mennyire lettem halló, azt még nem tudni, de azt biztosan tudom, hogy idővel úgy fogok hallani, mint azok az emberek, akiknek természetes 100% a hallásuk. Ez egy nagyon hosszú folyamat. Iszonyat sok türelem kell hozzá, de szerencsére ebből van bőven. Hallani még csak hangokat hallok, érteni még nem igazán értek. Hogy milyen érzés volt? Furcsa. Nagyon furcsa. Először csak zúgott, aztán egyre jobb lett. Sírni majd akkor fogok, ha már 100% hallok és értek is. Addig gyűjtöm a könnyeim, biztosan szükségem lesz rájuk (nevet).
-Mi volt az első élmény, amit meghallgattál, minek örültél, mit éreztél?
– Egyenlőre még barátkozom az új hanggal. Ha van olyan hang, amit még eddig nem hallottam megkérdezem Anyu ez most mi, ez most minek a hangja? A legjobban annak örültem mikor bedugtam a fülembe a fülhallgatót és újra, de tisztábban hallottam a hangokat, a dallamokat. De természetesen más hangoknak is nagyon-nagyon örültem! Hogy mit éreztem? Boldogságot. Azt, hogy úristen ez nem lehet igaz, és mégis az!
-Milyen álmokat tudsz megvalósítani, hogy most már hallasz?
– Most már mindent.
-Mi jelenleg a legnagyobb célod?
– Jelenleg szeretnék egy videoklipet készíttetni ami a hallássérültekről /rólam/ rólunk szól.
-Mi célod a videoklippel? Benne leszel? Hány perces lesz?
-A célom az, hogy megmutassam az embereknek, hogy milyen az élet hallássérülten. Mit élnek/élünk/éltünk át. Őszintén remélem, hogy ez sikerülni fog. Szívesen válaszolnék a további kérdéseidre is, de sajnos eldobtam a „száj lakat” kulcsát így egyelőre többet nem árulhatok el. Ha megtaláltam a kulcsot, szólok, és további felmerülő kérdéseidre szívesen válaszolni fogok.
-Mi a célod ezzel az interjúval?
– A célom az, hogy eljusson olyan emberekhez az üzenet, akik még mindig reménykednek, hogy valaha újra hallani fognak. Én 15 évet vártam erre. Szeretném, ha másokhoz is eljutna ez az üzenet, hogy van ilyen lehetőség, van ilyen műtét Pécsen. Én semmi mást nem akarok, csak segíteni, és adni szeretnék a hallássérült embereknek.
-Mit üzensz a divatikon.hu olvasóinak ?
-Vigyázzatok az egyik legféltettebb kincsetekre, a hallásotokra, mert ha elveszítitek – annak aztán ára van. Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis interjút, további szép napot és jó olvasást kívánok nektek a divatikon.hu- oldalán.
Cikk író:
Napsugár Anna
siket fotóriporter
Fotók:
Kopcsándi Dzsenifer engedélyével
