Vonatzakatolás, úgy halljuk, ahogyan ő az álmában és ugyanúgy látjuk, mint ő a tükörképben. Csend. Csak egy pillanat. A világ nem mozdul körülötte, az idő megállt benne. Ugrik. A vonat pedig csak zakatol és dübörög tovább, maga alá temetve a törékeny teremtést. Egy kétségbeesett, szerelmes asszony öngyilkossága… Úgy végezte, ahogy az a koszos, egyszerű munkásember, akivel a történet elején találkozhattunk. Nem árulok el nagy titkot, nem másról, mint Tolsztoj hősnőjéről van szó: Anna Karenináról.
Igazság szerint a legújabb mozifilm miatt gondoltam, hogy előveszem és leporolom ezt a sztorit. Több feldolgozást is láttam már, köztük a musicalt, régebbi filmet és olvastam magát a könyvet is. Ez a film azonban sokkal érdekesebbre, izgalmasabbra sikeredett, mint az eddigiek. Épp ezért figyelemre méltó.
A főszereplő Keira Knightley, akit a legtöbben a Karib-tenger kalózai filmekből ismerhetnek. A fess katonatisztet, a „csábítót” pedig Aaron Taylor-Johnson prezentálja nekünk.
Számomra az egész különlegességét az adja, hogy a történetet belehelyezték egy színházi miliőbe: sok jelenet magán a színpadon, illetve a színpad előtti téren – ez olykor nézőtér, olykor a lóverseny helyszíne – játszódik, színpadi díszletekkel. Majd a következő pillanatokban már az orosz télben didergünk a szereplőkkel együtt, vagy a kertbe „érkezve” nézzük Anna és Vronszkij forró „csókcsatáját”. A film kihangsúlyozza e tragikus szerelem szenvedélyességét, erről több jelenet is tanúskodik.
Nekem az egyik kedvenc részem Anna és Vronszkij gróf találkozása és táncjelenete a moszkvai bálon. Hattyúként táncolnak, szinte szállnak, verdesnek és a mozdulatlanul bálozó sereglet mellett elhaladva az emberek hirtelen életre kelnek. Utána már csak kettőjüket látjuk, körülöttük a világ elsötétült. Csak egymást látják, a levegő szinte vibrál körülöttük. Na és most rögvest eszembe is jutott az agyonszajkózott mondat, miszerint a szerelem vakká tesz. Nagyon is hűen adja át a jelenet azt az érzést, amit akkor érezhetünk, ha az ember szerelmes lesz és ez az érzet hatja át ízig-vérig.
A románc azonban tragédiával végződik Az erkölcsileg feddhetetlen Karenin mindenben felesége mellett áll, még akkor is, amikor már a vak is látja, hogy mik történnek a háta mögött. A film végére ráeszméltem, hogy becsülöm hideg és szilárd jellemét. Nem egyezik bele a válásba, ultimátumokat ajánl feleségének. Az asszony jelleme viszont ellentétes: vadóc és céltudatos. Szerelméért egész addigi életét feladja. Anna mindent kiharcol boldogságáért… kislánya is születik. A kapcsolat a társadalom teljes ellenszenvét váltja ki a fiatal nő iránt. A nagy szerelem nagy lánggal, gyorsan égett és tragédiába torkollott.
Tetszik, hogy az egész javarészt benyomásokra, impressziókra épül… sok mindent a színekkel, a környezettel és a fényekkel érzékeltetnek. Azonban ez a színházi díszletes dolog még mindig nem hagy nyugodni és nem is jöttem rá igazán az értelmére, úgyhogy ha esetleg valakinek van ötlete rá, hogy ennek mi a célja, milyen értelmet kellene tanúsítanom, akkor várnám szeretettel! Kíváncsi vagyok…
Egy dolog azonban biztos – hogy a musical szavaival éljek- Annáért jött a végzet, azaz a „Kalapácsos ember”…
Írta: Badicz Adrus, 2013.02.19.
