Aki már hallotta egyszer is Szluka Lídiát, amint operaáriát ad elő, joggal gondolhatja, hogy ennek a tehetségnek a legnagyobb komolyzenei színpadokon lenne a helye. Ám a fiatal ének és kamaraművész egyelőre vár a nagyobb szereplési lehetőségre, s addig is sok mindennel foglalkozik, például megméretteti a tudását a különböző rendezvényeken. Így volt ez tavaly év végén is, amikor benevezett a MEOSZ tehetségkutató versenyére, a Paraszupersztárra és ének kategóriában meg is nyerte azt.
A fiatal látássérült művésszel egy ismert cukrászdában beszélgetünk, hiszen ő, vékony alakját elnézve, bátran hódolhat az édességek iránti vágyainak. Amikor fekete ruhájáról faggatom, szomorú hírt tudok meg, alig 63 éves édesapját nemrég veszítette el. Édesanyja azonban, mint mindig, most is mellette áll. Ő kíséri el többnyire a fellépéseire, a koncertjeire, a külföldi tanulmányútjaira. mert ezekből is volt jónéhány, ami Szluka Lídia művészetét segített kiteljesíteni.
–Mi ihlette a MEOSZ tehetségkutató versenyén való részvételre, hiszen énektanárként és előadóművészként már több rangos versenyen is bizonyította a tudását?
–Mindig szeretem a megmérettetéseket. Ha lehetőségem van énekversenyen részt venni, mindig jelentkezem. Ez egyfajta „karbantartás” is, hiszen ha az embernek éppen nincs fellépése, akkor sem megy ki a napi rutinból, az éneklés technikájának gyakorlásából. A versenyre mindig kell készülni és én mindig olyan műveket szoktam választani, amelyek kihívásokat jelentenek számomra. Ilyen volt számomra a versenyen előadott „la Grange” Erkel ária is, vagy a veszprémi starfactory versenyen énekelt Lucia di Lammermor Cavatina és Verdi la Traviata Violettája is.
–Ha jól tudom, koraszülöttként, oxigéntúladagolás következtében lett látássérült.
–Számomra a vakságom soha nem volt tabu, mindig nyíltan és őszintén beszéltem róla. 1060 gramm súllyal születtem. Mivel a tüdőm fejletlen volt ezért betettek inkubátorba. Ott melengettek, sőt, egyszer újra kellett éleszteni. Édesanyám elmondása szerint nagyon akartam élni. Az oxigén a szememre húzódott, így lettem látássérült. Szüleim nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is megpróbálták megműttetni a szemem. Édesapám üzletember, vállalkozó lévén minden kapcsolatát latba vetette, hogy eljussunk külföldre és Németország akkor egyik leghíresebb szemészprofesszorával nézette meg a szememet. Ő nagyon nehezen fogadta el hogy nem látok, édesanyámnak, talán keresztyény, hívő lévén könnyebben ment a feldolgozás.
–Hol és miként töltötte a gyermekkorát?
Budapesten születtem, de Nagytarcsán voltam kisgyermek, itt élek ma is egy családi házban.
Édesanyám már akkor olyan gyermeklemezeket vett nekem, mint Az Állatok Farsangja, a Péter és a Farkas vagy Vivaldi Négy Évszak című műve. Nagymamámmal, aki sajnos már elhunyt, közös házban laktunk, neki köszönhetem Istenhitemet is. Nagytarcsán jártam gyermekkórusba hatéves koromtól, de a tanulmányaimat a Vakok Óvodájában és Általános Iskolájában folytattam Budapesten. Meghatározó volt számomra a nagytarcsai evangélikus gyülekezet és a közösségben lévő Jubiláte kórus, valamint az idősebb generáció tagjaiból álló gyülekezeti énekkar. Itt hallottam az első kórusműveket, Bach korálokat, itt értek az első meghatározó zenei élmények. Gyülekezetünkben akkoriban orgonált egy okleveles kántor, nagyon szerettem hallgatni az orgonajátékát. Akkori lelkészem, Gáncs Péter püspök ajánlásával korkedvezménnyel vettek fel 10 éves koromban a fóti Evangélikus Kántorképzőbe. Először harmóniumon játszottam, később, 14 évesen elkezdtem orgonálni.
–Kik segítették a szakmai pályafutását?
–Az első énektanárom Faragó Laura énekművész volt, hétéves koromtól jártam hozzá. Ő ismertette meg velem a magyar, csángó, gyimesi, moldvai, bukovinai népdalokat. Később jómagam is folytattam önálló gyűjtéseket Erdélyben. Népdaléneklési versenyeken arany fokozatokat értem el 1995-96-ban. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában Adorján Ilona tanárnő tartott hangképzést. Innen kerültem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium Magánénektanszakára Fekete Mária tanítványaként, ekkor 15 éves voltam. A kitűnő érettségi után elsőre felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánénektanár, ének-, kamaraművész szakára, ahol Nádor Magda, majd később dr. Rajk Judit segítették tovább énektechnikai fejlődésemet. 2006-ban tért haza külföldi tartózkodásából Marton Éva emerita asszony aki – a tanári kar döntése alapján – elbocsátott az énektanszakról. Mondván, hogy egy vak ember nem való a színpadra. De nem adtam fel! Kincses Veronika, majd Meláth Andrea tanszakvezetése alatt diplomáztam 2008-ban a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán. 2008-2009-ig vendéghallgatóként vettem részt a Németországi Herford-ban az Evangelische Hochschuhle für Kirchemusik egyházzenei főiskola hallgatójaként. 2009-2011. között a Salzburg Mozarteum Universitat ösztöndíjasa voltam Barbara Bonney növendékeként. 2014-ben summa cum laude diplomát szereztem a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola kántor tanszakán. 2001-ben megnyertem egy Székesfehérváron rendezett országos musical és jazz fesztivál első díját. A Kárászi Szilvia által alapított Aranyharang díjat is átvehettem 2005-ben, melyet fogyatékos embereknek adnak át munkásságuk elismeréseként. Büszke vagyok még és szép élményként őrzöm a 2014-ben elért szegedi nemzetközi orgonista találkozón szerzett ezüst oklevelemet.
–Énekművészként miben akadályozza a látássérültség? Tud-e dolgozni, s ha igen, miben várna elsősorban segítséget?
–Jelenleg egy védett munkahelyen, a Munka-kör Alapítvány sorstárssegítőjeként dolgozom. A mai napig nem tudtam elhelyezkedni és dolgozni a végzettségem szerinti szakmámban. Sok zeneiskolába jelentkeztem, de mindenütt értetlenség és elutasítás, esetleg jószándékú, lesajnáló mosoly fogad. „Hogyan akar maga tanítani éneklést ha nem látja a növendéket?” – mondják az igazgatók. Ha karmesterhez megyek meghallgatásra – már jártam egy párnál – megkérdezik: „Hogy fog Ön belépni, ha én intek a zenekarnak, hiszen nem látja a vezénylést?” Ha kántorként az orgonánál ülök, az orgonisták megkérdezik: „Hogy tud maga orgonálni, ha nem látja a regiszterfeliratokat?”A fogyatékos emberek számára a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedés legfőbb akadálya az, hogy az emberek gondolkodásában nem történik meg az akadálymentesítés. Elsősorban nem a környezetünkben lévő fizikai akadályok leküzdése okoz problémát egy látássérült számára – bár ez is fontos – hanem a mentális, lelki akadályok megléte jelent hatalmas kihívást. Pedig a sérült emberek tudnak és akarnak is dolgozni, képesek a kompetenciáiknak megfelelő munkát végezni. A társadalom azonban mintha ezt nem akarná elfogadni, mert addig ugyan elfogadja a fogyatékos embert, amíg könyöradományt, segélyt kell számára nyújtani – ezzel is megnyugtatja a lelkiismeretét –, de egyenlő partnerként, egyenrangú kollégaként, tárgyaló félként már nem.
Sok esetben tapasztalom, hogy jobban teljesítek, mint látó kollégáim, de a sztereotípiák miatt nem mernek foglalkoztatni sem énekesnőként, sem tanárként. Sokat segítene. ha énekesként egy jó korrepetítor lenne mellettem, aki elmondaná, hogy mi is van leírva a kottában, ha nem értek valamit a tanulás során.
–Aranyharang díjasként, több énekversenyen elnyert arany fokozatú énekesként, németországi és ausztriai tanulmányok után mi a következő állomás?
–Egy bécsi kurzus, ahol két hétig Ildikó Raimondi, a bécsi Staat’s Oper ösztöndíjasa leszek. Az a megtiszteltetés ért, hogy énekelhetek egy áriát a kurzus nyitókoncertjén. Szeretném orgonatudásomat továbbfejleszteni a váci Pikéthy Tibor Zeneiskola és Konzervatóriumban.
Bár már két nyelvet egészen jól elsajátítottam, németül középfokon, angolul felsőfokon beszélek, szeretnék még nyelveket tanulni, például olaszt és franciát. Az olasz nyelvre énekesként különösen szükségem van.
–Mit szeretne elérni, mik a tervei?
Azt, hogy egyenrangú művészként dolgozhassam a színpadon, taníthassak énektanárként egy zeneiskolában, esetleg konzervatóriumban. Nagy álmom díszlet nélküli operákban, koncertszerű előadásokban szerepelni, szívesen énekelnék oratóriumokban, örömmel adok dal-, és ária esteket, dolgozom zongoristával, kisebb kamaraegyüttessel, ha alkalmam van rá.
*
Találkozásunk óta Lídia már visszaérkezett a bécsi kurzusról és elkészült egy CD is a Bélatelepi Református Gyülekezet 11. évfordulója alkalmából, amelyen Lidia öt éneket és két orgonaszámot ad elő. Megrendelhető L. Molnár István református lelkésznél e-mail: [email protected] vagy közvetlenül Lídiánál
, e-mail: [email protected]
Garamvölgyi Annamária
