Hamarosan, 2021. március 21-én jelenik meg a Kései Kitérő zenekar Eleven ember című 2. nagylemeze. Ennek és a korong február végén megjelentetett, amolyan albumelőzetesnek szánt azonos című klipjének apropóján beszélgettünk a srácokkal.
Hogyan született a dal? Milyen volt az alkotói folyamat?
A zenekar létezése óta az Eleven ember című dalunkat gyúrtuk a leghosszabb ideig. A zene alapötlete, valamint a koncepció Donát fejéből pattant ki, a szöveget pedig közösen írtuk. Az alkotói folyamat elejétől egyértelmű volt számunkra, hogy valami nem szokványos szerkezetet szeretnénk alakítani hozzá. Azt gondoljuk, ez sikerült is, az “elszállós részből” mindannyian kivettük a részünket, és úgy érezzük, sikerült az egész dalt elég feszültté tennünk ahhoz, hogy a végén katarzis-élményként törjön felszínre a dupla refrén.
Honnan inspirálódtatok?
Számos olyan zenekar van, aki nagy hatással volt ránk. Valamilyen szinten mindannyiunknak eltérő a zenei ízlése, de ez pontosan így van jól.
Egymást is inspiráljuk a dalok írása közben; nagyon megmozgat minket, amikor születik egy új ötlet, ami aztán elkezd élni és együtt “zúzzuk” a próbaterem falai között.
Kinek es milyen gondolatok kíséreteben ajánljátok a dalt es klipet?
A dalt elsősorban azoknak ajánljuk, akik nyitottak a zenei újdonságokra, a stílusok keveredésére, nem ijednek meg a keményebb hangzástól, szeretnek elgondolkodni az élet adta problémákon és azok mögöttes tanításain, kedvelik az alternatív dalszövegeket, a kiszámíthatatlanságot és váratlan helyzeteket.
Emellett persze mindenkinek jó szívvel ajánljuk, akár csak néhány perc kikapcsolódás erejéig.
Hol forgattátok a klipet?
Szerencsések vagyunk, mert olyan környéken élünk, ahol elérhető közelségben csodás természet, számos nagyon szép helyszín vesz körül bennünket.
A forgatás három nap, három különböző helyszínen zajlott, részben Egerbocson, egyes jelenetek pedig a Mátrában.
Milyen volt a forgátas?
Koncertvideónk már készült korábban, viszont ez az első olyan hivatalos klipünk, amiben zenészként és bizonyos karaktereket játszva is megjelenünk. Többek között emiatt is izgalmas volt számunkra a forgatás. Úgy gondoltuk, hogy a dal hangulatához illik a havas táj, viszont a téli csapadékban közel sem gazdag időjárás miatt vadásznunk kellett a megfelelő körülményekre, helyszínekre és napokra, melyeken havat is találunk. Nem volt egyszerű megszervezni ezeket a napokat, de szerencsések vagyunk, mert sokan segítségünkre voltak ebben. Mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagodott, és bármikor belevágnánk újra.
Mit lehet tudni a lemezről, illetve annak egyes dalairól?
A lemezen mindenki talál olyan dalt, ami kedvére való lehet. A lágyabb, melankolikusabb témáktól kezdve, a pörgős, fülbemászó refréneken keresztül, a punkos, “headbangelős”, metalos vonalig. Számunkra ettől egyedi, mind mi vagyunk.
Azt gondoljuk, hogy az előző lemezünkhöz képest nagy előrelépés ez az új anyag, mind a dalok kiforrottsága, mind a hangzás tekintetében. A dalok szövegtémái meglehetősen sokrétűek, az albumon a könnyedebb és dallamosabb témák felől haladunk a mélyebb üzenetű dalok felé.
Talán az utolsó dal, a Szamóca – mint egy záróakkord – rendelkezik a legmélyebb szöveggel, viszont hangszerelés szempontjából könnyed; ez kontrasztos zárást ad az anyagnak.
Reméljük a hallgatók legalább annyi örömöt lelnek a lemezt hallgatva, mint mi, amikor készítettük.