Három új dallal is jelentkezett Dobner Évi és Dobner Illés duója.A párossal – akik az életben is egy párt alkotnak – ennek apropóján beszélgettünk.
Kérlek mindenekelőtt mutatkozzatok be olvasóinknak!
Mi ketten sok éve zenélünk együtt több név alatt, több felállásban. Jelenleg Londonban élünk és alkotunk, de az utóbbi időben egyre inkább feléledt bennünk a vágy egy magyar nyelvű anyag kiadására. A jelenlegi EP ez az anyag, és az első, amit magyar nyelven ebben a felállásban, pop duóként, egy-egy vendégzenésszel kiegészítve adunk ki. A név – Dobner Illés & Évi elég puritán, de valahol reflektálja, hogy ez a kettőnk projektje. A dalokat mi írjuk, hangszereljük, vesszük fel, és keverjük. Az évek során kialakult egy elég jó munkamegosztás köztünk, rájöttünk, hogyan tudjuk a különböző zenei adottságainkat, látásmódunkat hatékonyan alkalmazni, amikor közösen alkotunk. Illés a dalszövegekért, míg Évi a vokálok oroszlánrészéért felel, minden mást megosztunk.
Mit kell tudni a most megjelent három dalról?
Parázsló
Dobner Évi: A Parázsló című dal ötlete Illés agyából pattant ki.
Illés: Az inspiráló gondolat az ellentmondás volt az ember törékenysége és elképesztő képességei között. Talán egy asztrofizikustól hallottam egyszer, hogy az eddig felfedezett legkomplexebb rendszer az emberi agy – milliószor bonyolultabb mint egy csillag, vagy egy egész naprendszer. Ezzel együtt az ember végtelenül apró, és pár évtizedet él. A létezésünk olyan, mint pára a nap alatt. Valahonnan innen indult el ez a dal. Szerettem volna megfogalmazni, mennyire fontos szembenéznünk saját korlátainkkal, de közben megértenünk, mennyire elképesztő, egyszeri és megismételhetetlen csodák vagyunk mindannyian. Porszemek, akikben mégis ott az Isteni szikra. A zenében aztán ezt a feszítő ellentmondást szerettük volna megragadni, illetve egyfajta elengedést.
Évi: Számomra a mai napig elképesztő, ahogyan Illés szöveget ír. Mélyen megfog a gondolatisága, az érzékenysége, és emberisége – nem próbál túl okos, vagy fennkölt lenni, és azt érzem, olyan témákhoz nyúl, amelyekben valóban van személyes út, küzdelem, szív. Azért mesélem ezt ilyen hosszan, mert a Parázsló nem az a dal, ami túl könnyen adta magát nekem, de nagyon fontos élmény volt, ahogy bontogattam a forma-és-jelentést. Én nagyon szeretem az “utazós dalokat”, és rögtön az volt az érzésem, hogy a Parázsló ilyen lesz. Be kell, hogy vonjon egy szinte más dimenzióba, hogy ott vigyen, elvarázsoljon, megnyugtasson. Nagyon élveztük mind a ketten, ahogy összeállt a hangszerelés, megszülettek a dallamok. Az előadásban pedig az volt fontos nekem, hogy közeli legyen, törékeny, igazi.
Minden naplementét
Évi: Ez a dal valamelyest kivétel az EP-n, mivel ez Illés egy korábban megírt dala, ami csak arra várt, hogy egyszer felvegyük, így közösen csak a zongoratémákon ötleteltünk, de meghagytuk a régi, közvetlen, letisztult formájában.
A dal születése kedves történet – Illés egy jóbarátjának a menyegzőjére volt hivatalos. Az esküvő előtti éjszaka döbbent rá, hogy nem készült megfelelő nászajándékkal…
Illés: …Úgyhogy aznap éjjel valamikor éjfél után hirtelen inspirációtól vezérelve megírtam nekik ezt a dalt, amit aztán elő is adtam az templomban pár órával később. Nagyon szerették, és a vendégek lelkesedése éreztette velem, hogy a dalt valamikor fel kell venni. Időközben azt vettem észre, hogy ez a dal teljesen sajáttá vált, ha éneklem, már az én kedvesem szeme van előttem. Először nem duettnek képzeltem el, de amikor Évivel a végleges hangszerelésen dolgoztunk, valahogy teljesen természetes módon egy duettként állt össze a fejünkben.
***
Borostyánpalást
Illés: Nem vagyok nagy rajongója a panelmonstrumoknak, talán azért sem, mert egy ilyen csodában élt a családom, amikor születtem. Úgy érzem, a szovjet brutalista esztétika az embert nem individuumként kezeli, hanem valamilyen rovarként, amit simán lehet kaptárakban tárolni. Ez nem jelenti azt, hogy nem érzem át a lakótelepek romantikáját – ahhoz túlságosan pesti gyerek vagyok. Egy futónövény által benőtt panelfal nekem a makacs, szívós életigenlés szimbóluma. És valahol erről szól a dal – igent mondani az életre, és mászni felfelé akkor is, ha az ember tudja, hogy fájni fog. És persze arról is szól a dal, hogy harcolni a reménytelenség ellen könnyebb, ha vannak cinkostársak (legyen az Isten vagy ember). Akinek volt és van ilyen karakter az életében, tudja miről beszélek. Egyébként nekem végül a bridge lett a kedvenc részem ebben a dalban. Évi vokál-hangszerelése annyira beütött, hogy azóta sem tudom nyugton hallgatni.
Évi: Megint csak a hangszerelésnél vehettem a kezembe ezt a dalt, és meglepetésünkre egy kicsit más irányt vett, mint amire számítottunk. Nagy, zúzós, egész-világ-fájdalma-és-
Fotók: Kora Dávid https://www.davidkora.com/, https://www.facebook.com/DavidKoraPhotography/
