Sokan meglepődnek, amikor azt hallják egy vak embertől, hogy ő megnézte ezt vagy azt a filmet. Pedig nincs ebben semmi meglepő, hiszen a látássérültek is kíváncsiak a vizuális alkotásokra, még akkor is, ha nem látják a képkockákon lejátszódó cselekményeket. Szerencsére ma már létezik egy olyan szolgáltatás, ami segítséget jelenthet a számukra a kulturális érdeklődésük kiteljesítésében is, s ez az audio-narráció. De mit is jelent ez a szolgáltatás? A látássérült – gyengénlátó, aliglátó, illetve vak – emberek számára hozzáférhetővé tenni a vizuális művészeteket, a média produktumait egy narrátor segítségével, aki lényegre törően, érthetően és élvezhető módon közvetíti a vizuális üzeneteket.
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (FSZK) – a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel közösen – már régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel és három évvel ezelőtt kidolgozta és akkreditáltatta az első hazai felnőttképzési tanfolyamot, melynek keretében szakembereket készítenek fel a színházi előadások, filmek, televíziós műsorok, kiállítások, oktatási és képzési programok, konferenciák audio-narrációjára.
Tavaly kilenc film audio-narrációjára került sor az FSZK gondozásában az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával, s ebből hat felnőtt, három gyermekfilm volt, mind nagy tetszést arattak az érintettek körében. Legutóbb novemberben a Vakok Állami Intézetében (VÁI) tekinthettük meg A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című magyarul beszélő svéd vígjátékot, aminek cselekményét és humorát az audio-narráció segítségével jól követhették a VÁI lakói és a meghívott látássérült vendégek egyaránt. A filmvetítés után kerekasztal-beszélgetésre került sor a résztvevők, valamint Somogyi Krisztina, az FSZK programmenedzsere és Bakos Éva audio-narrátor közreműködésével.
Jobbról balra: Somogyi Krisztina, dr. Szőke László, Bakos Éva,valamint a nézők közül ketten: Pozsik Réka és Varga András
Miként dr. Szőke László, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság mb. fogyatékosságügyi osztályvezetője – aki maga is vak emberként éli az életét – elmondta, nagyon hasznosak az ilyen filmvetítések, hiszen ezek is az info-kommunikációs akadálymentesítést szolgálják. Azonban felhívta a figyelmet arra, hogy sok esetben a filmek kevésbé jelentős részleteire is érdemes utalni az audio-narráció során, mert ha például aprónak látszó, de kulcsfontosságú információk elmaradnak, a látássérültek számára már nem lesz követhető a cselekmény. Mindazonáltal nagyszerű, hogy ma már a film- vagy egyéb vizuális alkotások megtekintéséről sem kell lemondaniuk a látássérülteknek, főként, ha profi magyarázatot is kapnak hozzájuk.
Kép és szöveg: Garamvölgyi Annamária
