Dobó Kata: „Az első gondolatom mindig ő, és csak utána jöhet bármi más”
A gyönyörű színésznő élete nagy fordulatokat vett az utóbbi időben, előbb megszületett lánya, Szofi, majd visszatért a színház világába, és az utóbbi hónapokban a képernyőn is láthatjuk. Számtalan elfoglaltsága mellett mégis maradt ideje, hogy összetartsa a családot, és elég időt töltsön kislányával. A Richter Egészségváros országos programsorozatán találkoztunk vele, ahol a hétköznapi hősnők társadalmi megbecsülését támogató kezdeményezés mellett az életéről és a családjáról is mesélt.
Egy elbűvölő kislánynak adtál életet, hogyan változtatta meg ez az ajándék az életedet?
Gyökeresen megváltozott, mert az első gondolatom mindig ő, és csak utána jöhet bármi más. Tisztában vagyok vele, hogy milyen mértékben befolyásolják az ő kis életét az én döntéseimet, már nem csak magamról van szó. Mindig szem előtt tartom, hogy mennyi ideig hagyhatom otthon bárkivel, amikor dolgom van, mik legyenek a közös programok, amik őt is feltöltik… ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben, de ez nagyon jó. Ilyenkor persze az ember megkérdezi magától, hogy mi volt ezelőtt.
Mielőtt megszületett Szofi, gondolkodtál azon, hogy mi lesz majd a karriereddel?
Egyáltalán nem foglalkoztatott ez a kérdés, hogy mi lesz majd, ha világra jön Szofi. Csak ő volt a fontos.
Ismét dolgozol, a színház mellett a képernyőn is láthatunk. Hogyan tudod összeegyeztetni most az életedet?
Hála istennek a család nagyon sokat segít, és azt érzem, hogy Szofit sem annyira viseli meg, ha elmegyek otthonról. Mindent őszintén megbeszélünk, nincs olyan, hogy kislisszolok a lakásból, vagy azt mondom neki, hogy hazajövök bizonyos időre, miközben nem teszem. Neki még nincs ugyan kialakult időérzéke, de azt gondolom, hogy teljesen őszintének kell lenni. Ha esetleg tudom, hogy aznap már nem találkozunk, mert a színházból nagyon későn érek haza, akkor ezt neki tudnia kell, hogy csak másnap fog látni. Nagyon fontos, hogy tudja, amit tőlem hall, abban ő maximálisan megbízhat, az úgy lesz. Igaz, hogy még nagyon pici, hogy ezt megértse, de ha konstans így lesz köztünk ez a kapcsolat, akkor azt gondolom, ez segít, hogy igazán szoros kötelék alakuljon ki közöttünk.
Mennyire fontos számodra az egészséges életmód? Mennyire ügyelsz erre otthon?
Nagyon fontos, mindig törekszem, hogy jó alapanyagokból készítsem el a családomnak az ételt. Persze Szofi esetében vannak dolgok, amit nagyon nehéz kiszűrni. Ilyen például a cukor vagy a csokoládé. Mert ha látja, hogy más kisgyerek is eszi, akkor nem érti, hogy ő miért nem kaphat. Na igen, és a fehér kiflit is nagyon szereti, hiába erőltetném a magvas kiflit, ha a másik ízlik neki. (nevet) Úgy vélem, ezt annyira nem szabad a gyerekre erőszakolni. Arra viszont nagyon ügyelek, hogy zöldség és gyümölcs gyakran kerüljön az asztalra, és olyan helyről származzanak, amelynek a minőségében megbízhatok. Emellett rengeteget mozgunk, jövünk-megyünk, sétálunk, játszótérre járunk, szerintem az egyik legfontosabb, hogy a gyerekek minél több időt legyenek a levegőn.
A Richter Aranyanyu Díj zsűritagjaként látogattál ma el a rendezvényre, mit jelent számodra ez a feladat?
Óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy felkértek erre, ezáltal egy picit bepillantást nyerhetek a hétköznapi hősnők életébe, akikről egyáltalán nem szól a média. Pont ezért gondolom, hogy ez a kezdeményezés fantasztikus, egy pici résen beszűrődhetnek és eljuthatnak egy szélesebb közönséghez, és inspirációként hathatnak másokra. Annyira fel tudják dobni és tovább lendíteni ezek a történetek az embert. Őszintén nagyon ösztönzően tudnak hatni, és segítenek, hogy az ember félretegye a saját problémáját, és más szemszögből nézze. A hospice is hasonló hatással van rám, persze, hogy nekem is vannak problémáim, de másnak mennyivel nagyobb gondokkal kell szembenéznie adott életszakaszban, és mégis óriási akarattal tovább tud rajta lendülni… nekem ez óriási erőt ad!
