Gimnazista létem elengedhetetlen momentuma a koncertek és színházi előadások rendszeres látogatása. Ekkor az egész iskola részt vesz a kultúrális programokon, természetesen ünneplőben (a lányok matrózblúzba öltözve persze, amit nagyon „imádunk”).
Ha jól számolom, akkor az idei tanévben már a harmadik hangversenyen vettünk részt lassan két hét alatt. A Filharmónia bérlet elég színes repertoárral igyekszik minket megörvendeztetni és a lehető legváltozatosabban összeállítani a műsort.
A legutóbbi alkalommal, négy úriemberrel (hárman közülük a Jazz Tanszék tanárai: Benkó Ákos, Binder Károly, Borbély Mihály) tölthettük együtt a röpke egy órát, megjegyzem igen tartalmasan. Az urak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémiáról (tehát nem akárhonnan) érkeztek Veszprémbe és egy rendkívüli (általában a jazz koncerteket az esti órákban szokták megtartani) jazz koncerttel kápráztatták el a gimnázium felsőbb évfolyamait. Mára már a fiatalemberek mind az akadémián okítják a „növendékeket” a jazz zene rejtelmeire. Legjobban az tetszett, hogy főként saját kompozíciókat hallhattunk – melyek saját szerzeményeik voltak – nem pedig sok-sok Gershwint akár. Számomra bámulatos volt látni, hogy ezek az emberek mennyire otthon vannak a jazz zenében és milyen tisztlettel beszélnek saját hangszerükről, mennyi érdekességet tudnak mesélni nekünk. Tizenkét éve tanulok zenét, de ilyet azt hiszem még sosem láttam.
Miközben játszanak, figyelnek egymásra, de elképesztő módon élvezik a ritmust, a zenét és azt, hogy muzsikálhatnak. Megtudhattuk, hogy a jazz egyik nélkülözhetetlen „eleme” az improvizáció. Ehhez azonban nagyon sok alaptudás kell. Távoli kultúrák ritmusait ismerhettük meg… egy picinyke pillanatra elutaztunk Afrikába és a Riói Karneválra is.
Azt hiszem, hogy ez a „hangulatfokozó” sokakban elültette a kíváncsiság magját. Bennem is… lehet, hogy a jazz zene egy tök tuti dolog? Igen! Ha időm engedi, én biztosan utána fogok jobban olvasni és többet is fogok hallgatni (talán feldobom az ötletet az énektanáromnak is, hogy tanuljunk ilyesmit). Különleges hangzás, egyediség, jó hangulat… ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a koncertet. Ennél több nem is kell. Mi, gimnazisták kissé vonakodva ültünk be a kötelező jellegű rendezvényre, mondván; ami kötelező, az nem is lehet jó… DE! Lehet… még hozzá mennyire. Ha valaki nem túl komolyra vágyik, mint a klasszikus zene, hanem könnyedségre és légiességre, ez a stílus tökéletes lesz neki.
Aki még nem hallgatott jazz zenét, neki javaslom, hogy sürgősen pótolja a „hiányosságát”!
Írta: Badicz Adrus, 2013.03.19.
