József Attila: Álomban enyém vagy

Jöjjön József Attila: Álomban enyém vagy verse.

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak…

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

The post József Attila: Álomban enyém vagy appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Németi Rudolf: Láncok

Petőfi Sándor – Hová levél?