Németi Rudolf: Láncok

Jöjjön Németi Rudolf: Láncok verse.

Isten fáradt, nem ér rá bíbelődni
csip-csup ügyekkel. Pedig hogy tudott
bánni az anyaggal. Semmiből szőni
DNS-láncot, pupillát, selyem
idegszálakat, dúcot, mifenét…

Aztán elunta, belefásult,
Oda se figyel, csak alákotor
püffedt kezével néha, s összeroppant
egy láncszemet. Világnyi háta

meg se moccan ilyenkor.
Szeme se rebben.

The post Németi Rudolf: Láncok appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Kányádi Sándor: Sáska

József Attila: Álomban enyém vagy