Falakon túl címmel vadonatúj dallal jelentkezett Sztrebka Erika és G. Szabó László. Az immár 15 éves múltra visszatekintő, határainkon túl is ismert, aranylemezes Szkítia zenekar énekesnőjével, a duó női tagjával ennek apropóján beszélgettünk – a koronavírus-járvány miatt természetesen az interneten.
Mit kell tudni a dalról?
A dallal kapcsolatos legfontosabb információ, hogy a jelenlegi koronavírusos időszak adott ihletet arra, hogy elkészítsük. Számomra és Laci számára is nagyon fontos az, hogy ha dalt készítünk annak legyen aktualítása, és legyen üzenete az emberek számára. Mikor megkerestem Lacit az általam írt dalszöveggel teljesen természetes volt számára, hogy megcsináljuk, hiszen nagyon sok embert érint így, vagy úgy ez az egész vírusos időszak. Nagyon sok “karanténdal” született, de mi semmiképp sem akartunk lassú, melankolikus számot készíteni. A fő célunk az volt, hogy az embereknek erőt, hitet és kapaszkodót adjunk. Mindketten a Szkítia zenekar tagjai vagyunk és ott is sok dal esetében közös szerzőként dolgozunk együtt. Mivel szerencsére jól tudunk együttműködni és formálni, alakítani egy dalt annak “megszületése” előtt, így a Szkítián túl is előfordul, hogy időszakonként megjelentetünk olyan dalokat, amiket a fő zenekarunkban nem tudnánk megvalósítani. Első ilyen közös munkánk egy karácsonyi dal készítése volt még tavaly decemberben.
Ami még érdekesség a dal születésével kapcsolatban, hogy nekem nemrégiben állt össze otthon egy kisebb technikai berendezésem, mellyel sávonként tudok éneket rögzíteni, szóval még kezdőként vagyok jelen ebben a technikai világban, pár hiányzó eszközt S.O.S.-ben kellett beszereznem, kitanulnom a használatát ahhoz, hogy megfelelő hangminőségben tudjak rögzíteni főéneket és vokált itthoni körülmények között.
Laci pedig életében nem csinált még videoklipet, szóval neki pedig a videovágás, meg az ezzel kapcsolatos programkezelések elsajátítása volt egy izgalmas kihívás, mindamellett, hogy a dal keverését is ő csinálta.
Honnan inspirálódtatok?Az inspiráció igazából maga az élethelyzet volt, illetve az alkotás varázsa. Mivel nincsenek most fellépések, próbák, így mégis foglalkozhattunk a zenével és egyben adhatunk is valamit az embereknek. Számunkra ez nagyon fontos. Közszereplőként nem lehet elbújni a csigaházba, nem lehet félni, rettegni. Egy előadónak szerepe van az emberek életében, most az, hogy mi is emberek vagyunk és átérezzük mindazt, amit ők is. Ebben a helyzetben határozottan egy hajóban sodródunk, és vagy együtt süllyedünk el, vagy együtt állunk talpra! Ez az időszak az önzetlenségről szól! Adni szívből, hitből nem várva érte alamizsnát, hasznot. Én ezúton szeretném tiszteletem kifejezni minden olyan előadónak, aki otthon ülve is azon van minden nap, hogy adni tudjon reményt az emberek számára a holnaphoz!
Ez egy nagyon érdekes történet, hiszen nem volt forgatás. Megterveztük közösen, hogy külföldön élő barátainkat, ismerősünket megkeressük, hogy készítsenek abban az országban felvételeket ahol élnek. Olyan felvételeket kértünk, ami kifejezi az adott országban a karantén hangulatot. Így kaptunk videoanyagot Franciaországból, Angliából Belgiumból és saját magunk rögzítettünk Budapesti videokat. Ezúton is köszönjük a külföldi anyagokat Hajas Mariannának, Misota Lászlónak és Lawrence Huxamnak.
Ezt követően természetesen magunkat is bele kellett helyezni a videoanyagba, ami nem volt túl egyszerű hiszen nem találkoztunk, így családtagjainkat befogva készítettük el a saját részeinket. Lacit például lánya, Gulyás Szabó Vanessza vette fel otthon, szóval a család sem unatkozott. Ami egy igazi kuriózum az ő felvételeinél, hogy használ egy nagyon érdekes szerkezetet, amit úgy hívnak, hogy talkbox, zenei berkekben főképp a gitárosok egy része ismeri ezt, de aki először lát ilyet, az bizony el sem tudja képzelni, hogy milyen cső lóg ki a szájából és mégis mi célt szolgál. Én a lakhelyemhez közel eső részt céloztam meg egy közös séta alkalmával édesanyámmal. Az alapelképzelés és fő felvételi cél az volt, hogy a vasúti sínek közepén éneklem fel a dalt, ezzel kifejezve a szabadság érzését. Ennek a felvétele meg is történt, de mivel több vágóképet is készítettünk, így más helyszínek is felvételre kerültek, pl. az a bizonyos graffitis fal, ami végül az ének snittek fő helyszíne lett. Jobban illeszkedett a dal hangulatához, mint a vasúti sínek.
Ti a magatok részéről hogy éltétek meg a saját részeitek forgatását?
Én úgy gondolom, hogy érdekes, jó hangulatú és kreatív feladat volt, ugyanis nem mondta senki, hogy mit kell csinálni, vagy mit célszerű… nem volt profi kameraman, aki szakszerűen állította be a felvételt. Nem voltam ott Lacinál, hogy mondjuk azt mondjam neki, hogy nem tetszik a kapucni a fején, most csak mondtam egy példát, de ő sem volt ott, hogy elmondja, hogy túl sokat hadonászok mondjuk. Szóval a magunk kreativitására és irányítására voltunk utalva úgy, hogy még külföldről is érkeztek felvételek, amiket szintén át kellett mazsolázni, hogy a legjobb snittek kerüljenek bele. Én úgy gondolom, ez a dal nemcsak egy vírusos időszakot örökít meg, nemcsak reménységgel szolgál, hanem gyakorlatilag egy összefogás is, családdal és átvitt értelemben az egész világgal…
Ennél szebb végszót aligha mondhatott volna bárki is! Köszönöm szépen az interjút!
Szkítia Facebook:
https://www.facebook.com/szkitia/
Szkítia YouTube:
https://www.youtube.com/channel/UCuTrGrYSgoaldL75axojzLg
Sztrebka Erika YouTube:
https://www.youtube.com/channel/UCn2Iu4gFifU3C7A4FUrVrYA
