Folytatódjék különleges kvízünk! Ezúttal a Desperadó együttes tagjait faggattam a Karácsonyról! Ha kíváncsi vagy, hogy idén miként állnak az ajándékokkal, előkészületekkel, akkor kattanj a cikkre!
Mit gondolsz a Karácsony ünnepéről, fontosnak tartod?
Betti: Mióta édesanyává váltam, kifejezetten fontosnak tartom ezt az ünnepet, főleg hogy a kislányom már akkora, hogy közösen készülünk a karácsonyra! Például mézeskalácssütéssel. Nálunk a karácsonyfa díszítés is családi dolog! Ilyenkor picit megpróbálunk lelassítani és csak egymásra koncentrálni, nagyokat eszünk és jókat beszélgetünk!
Zsolti: Számomra az egyik legszebb ünnep. Gyerekkoromban is nagyon vártam, most pedig mar inkább a kislányom miatt számolunk vissza!
Zoy: Igen. Különösen azért, mert az egész évi nagy rohanásban, ilyenkor nyílik alkalom a szeretteinkkel, hozzátartozóinkkal kicsit nyugodtabban elbeszélgetni, foglalkozni. Fontosak az ilyen pillanatok.
Hogyan készülsz? Jó előre eltervezel mindent, vagy inkább mindent az utolsó pillanatra hagysz? Hogy állsz most az előkészületekkel?
Betti: Tavaly annyira büszke voltam arra, hogy jó előre megvolt minden és megfogadtam, hogy ez ebben az évben is így lesz! Ehhez képest katasztrofális a helyzet (mosolyog), mindennel elmaradtam és most az utolsó pillanatokban is lesz mit beszerezni sajnos!
Zsolti: Pár éve mar novemberben készen voltak az ajándékok, aztán most mindezzel és az előkészületekkel nagyon megcsúsztunk…
Zoy: Tervezős típus vagyok. Nem is lennék nyugodt, ha máshogy tenném. Ha mindent az utolsó pillanatra hagynék, akkor lehet, hogy már nem tudnék hozzájutni például ahhoz az ajándékhoz sem, amit kigondoltam. A fejemben már összeállt az ünnepek koreográfiája és szerencsére időben sikerült mindent megnyugtatóan lefixálni, úgyhogy megérte tervezni, mert így nem idegeskedés, hanem nyugodtság van! (mosolyog)
Mi a helyzet a vásárlási lázzal? Mennyire bírod a hosszú sorokat a plázákban?
Betti: Alapvetően nem szeretek vásárolni, és ha tehetem be sem megyek olyan helyre,ahol millióan vannak. Viszont az idei bevásárlás mivel az utolsó pillanatra maradt, nem fogom megúszni a sorban állást!
Zsolti: Na a shoppingolást szívből gyűlölöm! Nem vagyok az a boltról, boltra járó, mindent kipróbáló, felpróbáló fazon. Én webshop parti vagyok. (mosolyog)
Zoy: Ha időben ébredek, nincsenek ilyen problémák. Ráadásul én a személyes ajándékok híve vagyok, amelyek nem annyira a plázákra jellemző! (mosolyog)
Fontos a csomagolás? Odafigyelsz rá, vagy inkább egy szép zacskóval megoldod a kérdést?
Betti: Szeretem becsomagolni az ajándékot, mert az jut az eszembe,hogy kislányként mennyire izgatottan bontogattam!
Zsolti: Szoktam es szeretek is csomagolni, bár sokszor jól jön a praktikus zacskó. Alapvetően krónikus időhiányban szenvedek, és ez rányomja a bélyegét az előkészületekre is.
Zoy: Szerintem mindegy hogy zacskó, vagy csomagolás, a lényeg, hogy szép és dekoratív legyen. Az előbbi különösen akkor ajánlott, ha könnyen kerülsz infarktus közeli állapotba attól, ha a fél órán át nagy műgonddal becsomagolt ajándékod, 3 másodperc alatt szanaszét cincálja az izgatott ajándékozott. (nevet)
Mi az az ajándék, aminek Te mindig örülsz?
Betti: Szerintem elég uncsi lesz, ha azt írom, hogy ékszer, parfüm, óra, táska. De nőből vagyok, és ezeket imádom!!! (nevet)
Zsolti: Ha kiderül belőle, hogy figyelnek rám. Nekem az a legnagyobb ajándék, ha a családommal lehetek.
Zoy: Régebben fontos volt, hogy mi az. Most már az is bőven elég, ha azt látom: szeretettel adják. Hiába lehet, hogy ez a korral jár, de sokkal jobban érzem magam így a bőrömben. (mosolyog)
Hogyan képzeled el a tökéletes Karácsony/Szent-estét?
Betti: Szűk családi körben, finom karácsonyi menüvel, halk zene és csupa jókedv. (mosolyog)
Zsolti: Aki látta a Wham Last Xmas klipjet, az tudja. (mosolyog) Havas hegyekben, snowboard, szánkó, forralt bor, barátságos erdészház, kandalló, hatalmas karácsonyfa es együtt a családommal. Ráérősen, kényelmesen, nyugodtan.
Zoy: Ha azokkal vagyok, akiket igazán szeretek és boldognak látom őket a társaságomban, akkor elérte a szenteste az ideális fokát!
Mi a menü? Mi az, ami nem maradhat el ilyenkor? Kedvenc desszert?
Betti: Alapvetően hagyományos a menü: elmaradhatatlan a halászlé, aztán valamilyen sült husi, esetleg töltött káposzta. Mindig van bejgli is, de sajnos én nem szeretem, így idén sütök egy kis csokis kekszet!
Zsolti: Amihez ragaszkodom, az a mákos bejgli! Sajnos már nem az anyukám készíti. Nem értek a konyhaművészetekhez, csupán lelkes “felhasználó” vagyok, de hál istennek a párom és az édesanyja értik a csinját-binját! Így maximálisan rajuk bízom magam! (nevet)
Zoy: Ha karácsony akkor halászlé és mákos bejgli. Szerencsére körül vagyok véve főzőtündérekkel, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy még ezeken kívül is ipari mennyiségű étellel kerülök majd közelebbi kapcsolatba.
Vannak emberek, akik ilyenkor képesek túl sokat enni. Veled előfordul? Milyen praktikát szoktál ilyenkor bevetni?
Betti: Én inkább többször eszek keveset és mindig tartok bőven szünetet a fogások között. Elvégre nem sietünk sehová!
Zsolti: A terülj-terülj asztalkámnak én sem tudok ellenállni! Jófajta borocska mellett fel sem tűnik. (mosolyog) Amúgy csak ki kell kapni a nadrágszíjat! Ennyi! (nevet)
Zoy: Én azt gondolom, ha valami jó, akkor annak sosem szabad gátakat szabni. És enni jó! Milyen öröm és felszabadultság az, ha még karácsonykor is folyton praktikákkal és önkontrollal szabunk gátat valódi vágyainknak? Az én praktikám tehát az, hogy mindenből annyit eszek, amíg jól esik, hogy aztán 27-én hajnalban „Teletabiként”, de boldogan nézhessek bele a tükörbe egy tökéletes karácsony után. (mosolyog)
Ha már Divatikon… Mennyire figyelsz oda ilyenkor magadra? Inkább kényelmes, vagy a csinosabb megoldást választod?
Betti: Az ilyen alkalmakra mi mindig a kicsit elegánsabb ruhadarabokat választjuk. Szeretnénk, ha a kislányunk érezné, hogy ez most egy különleges alkalom és meg kell adni ezzel is az ünnepnek a tiszteletet!
Zsolti: Szentestén nem melegítőzöm, de az öltönyt is soknak érzem. Úgymond a sportosan elegáns vonal, ami számomra bejön az ünnepen.
Zoy: Ha a mértéktelen zabálások és bensőségesen elmélyült érzelmek világába szeretnék alámerülni, ahhoz inkább kényelmes ruha kell. Mindenekelőtt rugalmas is, hogy az időközben megtörténő alakváltozást is minden gond nélkül kezelhesse. Ha tehetném: ilyenkor kismamaruhában közelítenék egy várhatóan kiadós karácsonyi ebéd szépen megterített asztalához. Hisz mindennek helye van: a szeretetnek, az ünneplésnek és természetesen az elfogyasztott ételnek is. (mosolyog)
Forrás: Hatos Niki /MédiaStyle. 2012.12.22.
