Nemrég visszaköltöztem arra a helyre, ahol felnőttem. Ez sok élményt előhívott, és ez inspirálta
Madeleine Moment című dalom megírását is.
Ön személy szerint élte meg – amennyire publikus – ezt a nagyon személyes visszaemlékezést?
A dal maga arról a tudatfolyamatról szól, melyet Marcel Proust után, akaratlan emlékezésnek hívnak. Ez az, amelyet a szerző a Madeleine-süteményes leírásában olyan pontosan és szépen megfogalmaz, dalom címe is innen jött. A lényege, hogy az emlékezést a körülöttünk lévő dolgok képesek előhívni anélkül hogy akarnánk, anélkül hogy számítanánk rá.
Mi volt a kiváltó oka annak, hogy úgy érezte, el kell készítenie ezt a dalt, és a videóklippet?
Ez az élmény sokszor előjön, mióta újra ugyanott élek, ahol felnőttem. Egy-egy ismerős arc, egy régi helyszín, egy illat, íz, bármi előhoz emlékeket. A dalhoz készített videónak is ez adta az alapkoncepcióját, a fel-felvillanó gyerekkori emlékek.
Mariana Meraz és és a többszörösen Grammy-díjas Ben Monder hogyan kerültek a képbe ? Milyen volt velük az együttműködés?
Szintén csodás emlékként tekintek vissza arra, hogy többször járhattam már New Yorkban, és fel is léptem a jazz a fővárosában. Mariana Meraz egy New York-ban élő német szaxofonos, Tobias Meinhart felesége, akivel sokat dolgoztunk már együtt és jó barátságban is vagyunk. Mariana vizuális világa régóta lenyűgöz, és mikor megszületett bennem a video alapötlete, ő jutott eszembe elsőként. Szerencsére Mariana el volt ragadtatva a zenétől is, és a koncepciótól is, így nagyon könnyen ment a közös munka, és a végeredmény azt hiszem rendkívül kompakt lett.
Ben-nel szintén egyik New York-i utamról hazatérve vettem fel a kapcsolatot. Bartók átdolgozásokat küldtem neki, majd kiderült, hogy nagy rajongója Bartók zenéjének. Így elkezdődött egy párbeszéd, melynek eredménye egy feledhetetlen koncert volt 2019. februárjában a Művészetek Palotájában, és egy lemezfelvétel. Az új album októberben jelenik meg a Double Moon Records és a Challenge Records gondozásában, nemzetközi terjesztéssel, aminek borzasztóan örülök.
A Lángoló Gitárok cikkében szerepelt, hogy a saját, archív, gyermekkori – nyilván szülők, család által készített – archív felvételek szerepelnek a klipben. A szűkebb környezetében hogyan fogadták a klipet és mindazt a megnyílást, amit ez jelent?
Családom, akikkel most összezárva osztom meg napjaim nagy részét, velem együtt tekintette meg a frissen elkészült videót. Nagy élmény volt nekik. Szüleim kicsit nosztalgiáztak, kisfiam pedig érdeklődve nézte “pici anyát” a régi felvételeken, és megkérdezte: – A tenger elmossa az emlékeket?
Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánlja a klippet?
Ezt a dalt és klippet is mindenkinek szívesen ajánlom, aki szeret kicsit kiszakadni a valóságból, akit valaha is lenyűgözött az emlékek intenzitása, mikor az idősíkok hirtelen összecsúsznak… és aki szereti a lehengerlő gitár sound-okat, s hogy pici aktualitása is legyen, ajánlom mindenkinek, aki el akarja feledni egy pár percre ezt a nyomasztó állapotot, amiben vagyunk…
Honnan jött az ötlet, hogy dalba foglalja gyermekkori élményeit?