MIB3 – egy kis kritika

Tegnap, azaz csütörtökön sikerült megnéznem a Sötét zsaruk harmadik részét. Bevallom teljesen őszintén, hogy nem nagy várakozással ültem be a székbe. Nem volt “izgalom a tetőfokára hág-érzés”, egy szórakoztató sci-fi-vígjáték egyveleget vártam. És nem is kaptam többet. Az első rész meglepett újszerűségével, itt viszont már vártam az olyan “váratlan” dolgokat, mint a film nyitójelenete, ahol a rab kiszabadul. Hogy hogyan és honnan, az inkább legyen meglepetés. Ez egy jó húzás volt, főleg, hogy a “műértőbb” közönség még Nicole Scherzinger-t is felismerni véli majd egy szűk 5 perc erejéig, sőt, még Lady Gaga is feltűnik az egyik monitoron, mint anno Jacko vagy Stallone 🙂
Szerintem, aki kicsit is várja már a filmet, annak nem kell elmondanom, mi a kerettörténet, de lássuk:
A jelenben vagyunk, ahol is egy bűnöző megszökik egy kis fortélyos segítséggel egy külön számára épített börtönből, csak azért, hogy bosszút állhasson K ügynökön, aki anno 40 évvel ezelőtt levágta fél karját és hűvösre tette. “Külföldi” gonoszunk, aki a Boris névre hallgat, visszaugrik az időben, pontosan 1969. július 15-ére, ahol is akkora kalamajkát okoz, amire senki sem gondolt. Egy pillanat alatt a jelen világot ellenséges űrhajók hada veszélyezteti, kiderül, hogy K ügynök már rég halott, ezért J ügynöknek is vissza kell mennie pontosan arra a napra, hogy megakadályozza a merényletet a fiatal K ellen. Ha ez nem lenne elég, pont azon a napon mentette meg K a földet, persze ha meghal, ez ugye nem történik meg 🙂
Logikai csavarokkal megspékelt sci-fi (különösen tetszett az alternatív valóság gondolata, amivel eljátszadoznak kicsit), melybe nemcsak Smith, hanem a fiatal K-t alakító Josh Brolin is csempész némi humort.
Számomra a film eleje (lásd a szökés) és a legvége (arról nem írok inkább semmit, nem lövöm le a poént) volt a legjobb rész.
Will Smith “Öreg vagyok már ehhez” beszólása a film első felében kissé a Roger Murtaugh-ot alakító Danny Glovert juttatta eszembe a Halálos fegyver szériából, mégis a mellette álló Tommy Lee Jones felett járt el az idő, gondolnánk… pedig nem. 15 év alatt semmit nem változott, vagyis a sminkesek remek munkát végeztek mindkét főszereplővel. Josh Brolin kitűnő választás volt az ifjú K szerepére, akit, mint kiderült, nagy feje miatt választott ki Barry Sonnenfeld rendező. Csupán ez természetesen nem lett volna elég, de a köztudomásúlag inkább komolyabb filmeket elvállaló színész remekül hozta Tommy Lee Jones fiatalkori változatát.
A karakterekről szokás szerint nem tudunk meg túl sokat, mondjuk egy másfél órás sci-fi-ben, ahol a látványelemekre szokták fektetni a hangsúlyt, ez kész csoda lenne. Mégis a film végére olyan forrástörténet kerül napvilágra, mint K mogorvaságának titka, és hogy J valójában miért is került a fekete ruhások elít csapatába anno 1997-ben.

Összegezve: egy elfogadható film, ami mindenképpen veri a második részt, de a trilógia első epizódjával nem veszi fel a versenyt. Nekem egy cseppet egy “első rész-utánérzés” volt, egy picit mindenből próbáltak beletenni az előző részekből, lásd a kukacok, a mostanában Monk, a flúgos nyomozóként elhíresülő Tony Shalhoub, akit az első részben még fegyver-dílerként ismertűnk meg, akinek ellőtték a fejét, most egy másodpercre tűnik csak fel New York forgatagában. Új film, de kevesebb varázzsal, talán mert már tudjuk, mire számíthatunk. Az idő mindent megold! 🙂