Nagyinterjú az Endless Project zenekarral

Fotó: Soltész Orsi

Az Endless Project a kreatív energiáktól fűtött végtelen útkeresés manifesztációja. Alkotóelemei az Y-generáció néhol humoros, néhol kiábrándult, de mindenképp jóindulatú egyedei. Alapvető célkitűzésük a zenei határtalanság kitartó munkával és kísérletezéssel történő egységbe forrasztása. Szövegeikben törekednek az irodalmi igényességre, míg zenéjükben igyekeznek figyelmen kívül hagyni a műfaji korlátokat. Felfogásuk szerint szerzeményeik sohasem lehetnek túlontúl sokrétűek, hiszen ugyanaz az 5 ember játssza őket.

A csapat története 2017-ben kezdődött, amikor is  Semperger Dávid (Sempi) dobos és Kis Csaba gitáros egy –  ahogy ők maguk fogalmaznak –  előre megbeszélt véletlen folytán találkoztak, mert nőtt bennük a késztetés, hogy újra együtt zenéljenek. Sempi fájóan egyedül érezte magát a ritmusszekcióban, illetve kevesellték a húrok számát, így kerültekképbe korábbi zenésztársaik, basszusgitáron Czuczor Dániel, szólógitáron pedig Suha Tamás. Néhány héten belül kezdetét vette a leginkább jammelésekből és kísérletezésekből álló próbák sora. A képlet 2018 őszén Helli Nikolett énekesnő érkezésével vált teljessé és az összeszokást segítő feldolgozásokon túllendülve, a formáció hozzákezdett saját dalötleteinek kidolgozásához. A bemutatkozásra 2019 júniusában került sor hazai pályán az egri Zöld Pecsét klubban, ezt pedig még számos koncert követte Egerben, és más városokban is. 2020 elején megjelent az első nagyobb mérföldkőnek számító videoklipjük, amely a Plakátmagány című dalhoz készült, nemrég pedig S.O.S. címmel napvilágot látott legújabb klipjük. Ennek apropóján ültem le az énekesnővel, Helli Nikivel és persze a srácokkal, Czuczor Dániel basszusgitárossal, Suha Tamás gitárossal és Kis Csaba gitárossal beszélgetni.

Fotó: Soltész Orsi

 

Mit kell tudni a dalról?

Czuczor Dániel (basszusgitár): Lényegében számomra az egész egyfajta jellemzése az emberi rossznak, hiszen, sokan csak keresztül néznek minden nemű problémán és ezzel fel sem fogva, hogy lehet ezzel többet ártanak. „Az ember nem nyújt kezet, lelke rothadt, de ha szarban van, Ő segítséget kér” sor az ami talán a legegyértelműbben rávilágít az egyik legnagyobb emberi problémára; a segítséget elvárjuk a másiktól de ha nekünk kell segítséget nyújtani egy másik személynek, az már nem megoldás.

Suha Tamás (gitár) : A dal alapvetően a körülöttünk lévő érdektelenségről szól. Az embereknek szükségük van a segítségre, ugyanis nem lehet mindent önmagunktól megoldani, viszont gyakori, hogy a kérésre nem kapunk választ. Vannak a világon “angyalok” is, akik viszont sokat, már már túl sokat is segítenek. Erre utal a “színével támogatja a falakat, még ha nem kell, akkor is” mondat.

Kis Csaba (gitár) : A dal a minket körülvevő világ egy szeletét, az emberek egymással szemben felmutatott viselkedését állítja a középpontba. Témáját abból a szempontból általános érvényűnek nevezhetjük, hogy a dalban foglalt viselkedésmódokkal szerintem mindenki találkozott már élete során. Illetve felfoghatjuk társadalomkritikaként is, hiszen sok jeles gondolkodó figyelmeztetett már az empátia fontosságára (ld. pl. Pilinszky: “…úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség.”), mi valahogy mégsem halljuk meg figyelmeztetésüket. Valószínűleg ez egy velünk született dolog, ahogy Nietzsche is írta: “Ecce homo.” (“Íme az ember.”)

Helli Niki (énekesnő) :

Számomra van egy kettősség a dalban, hiszen az első két versszak globálisan az emberiségről szól, középpontba helyezve az “emberi rosszat”, a harmadik (refrén utáni) versszak viszont az egyén szintjén szólal meg. A refrén ellenben mindkettőhöz teljes mértékben kapcsolódni tud, tehát remekül összefogja az egész mondanivalót. Már első olvasásra is nagyon tetszett a dalszöveg, mert sajnos ez jellemző a mai világunkra: az ember mindig mindenkitől csak segítséget kér, de amikor viszonozni kellene, akkor jönnek a kifogások.. (persze vannak kivételek).

Fotó: Soltész Orsi

Hogy született?

Cz. D.: Suha Tamás, gitáros hozta az alap témát és magát a szöveget. Egy olyan számot akart csinálni, amiben ritmikailag szerepel az S.O.S. jelzés morze kódban. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy ez egy nagyon jó megoldás volt és azonnal elnyerte mindannyiunk tetszését. Természetesen így a szöveg is ehhez a mondanivalóhoz kapcsolódik.

S. T. (gitár): A munkámból kifolyólag (szociális munkás vagyok) az életem része a segítés, és alapvetően ez inspirált a dal megszületésekor is. Sok emberrel találkozom, akiket elküldenek bizonyos helyekről, mely helyeknek a segítés lenne a dolga. Ebből jött az érdektelenség dalba foglalásának az igénye, melyhez felhasználtuk az S.O.S. morse kódját is, és a dal második felét erre építettük fel.

K. Cs. (gitár): A dal alapötletét Tomi hozta, a riffet egy telefonos felvételen mutatta meg nekünk és rögtön elkezdett kattogni mindenki agya, hogy mit lehetne belőle kihozni. Szerencsére a hangszeres rész hamar összeállt, a szöveget Tomi ezzel párhuzamosan írta és Nikivel az ének ritmusához igazítva alakítottak rajta olyan mértékben, amit a dal megkívánt. A szám közepi törés úgy látszik lassan a védjegyünkkè válik, a morze kódos ritmizálást követő szaggatottabb téma egyértelműen jelzi az elmozdulást a dal végkifejlete irányába. Itt egy, a ‘80-as évek brit heavy metáljára tipikusan jellemző triolás dallamívvel operálok, amibe Tomi egy szólóval, végül pedig egy elmaradhatatlan ikergitáros terceléssel érkezik meg. Klasszikus megoldás,hallottunk már ilyet, de ha egyszer jól szól, miért változtatnánk rajta?

H. N. (ének):

Tomi mikor a dalszövegen dolgozott írt nekem, hogy mit jelent számomra a segítségkérés, illetve nyújtás. Többek között azt válaszoltam neki, hogy ha segítséget kérek, az általában érzelmi dolgokhoz kapcsolódik, pl. ha rossz kedvem van, vagy feszült vagyok akkor a páromtól szoktam kérni, hogy segítsen valahogy kikapcsolódni és elterelni jobb dolgok felé a gondolataimat. Erre Tomi megkérdezte, hogy hogy viselkedek, amikor feszült vagyok, én pedig mondtam, hogy hisztisen, és a legapróbb rossz dolgokat sokszorosan élem meg, felnagyítom a kisebb problémákat is. Ezek alapján született meg az egyénről szóló versszak, amivel ebből kifolyólag én teljes mértékben azonosulni tudok. Mivel a srácok nagyon tehetséges írók, egyelőre a dalszövegekhez így tudok hozzájárulni, és nagyon jó érzés (volt), hogy a gondolataimat megformálta és beleírta Tomi a dalba..

Milyen volt az alkotói folyamat?

Cz. D. (basszusgitár): Ha más írja a számot általában először csak megfigyelem a gitártémát amit utána vagy lekísérek, vagy kitalálok rá egy alapot amit a dobosunkkal együtt megnézünk, hogy működik-e. Jelen esetben itt az előbbi volt a nyerő, a szám riff-orientált szerkezete végett. Természetesen az esetemben a dobosra külön hangsúlyt kell fektetnem, ezért a verse alapokat az ő témájára kellett ritmizálni. Összességében van arra példa, hogy nagyon szétszedünk egy új számot, hogy az alapjaitól építhessük fel de az SOS-nél annyira erős és direkt volt a zene, hogy erre nem nagyon kellett más egyebet kitalálni. Dalszöveg írásnak Csabi, Tomi és természetesen Niki a legerősebb pontjai. Az ő erősségük a dalszöveg megírása, ritmizálása és maga a dallam kivitelezése. Ettől függetlenül az egész zenekar kiveszi ebből a részét.

Fotó: Endless Project zenekar

S. T. (gitár): Mint minden dalunknál, itt is azt éreztem, hogy öten valami nagyszerű dolgot hozunk össze, és ezeket a pillanatokat szeretem a legjobban a zenében. Az alapötletemet otthon rögzítettem és ezt vittem a próbaterembe, szöveggel együtt. Itt már mindenki hozzá rakta a maga “fűszerét”, ötletét és így lett ez a mi dalunk.
Szerettünk volna egy zeneileg színes dalt összerakni, így került bele morze rész, a két szólamú gitárdallam a vége felé, Niki pedig úgy énekli a szöveget, hogy a kiemelendő gondolatok nagyobb hangsúlyt kaptak. Szerintem egy igen széles dinamikai skálán tud mozogni ez a dal.

Van valami különösebb sztorija?

Cz. D. (basszusgitár) :
Számomra nincs. Ez a számunk adta magát, könnyű és felszabadító volt vele dolgozni és a mai napig élmény játszani.

S. T. (gitár):
Különösebb történetet nem tudok elmondani a dallal kapcsolatban. A repertoárunkban talán a legzúzósabb, legerősebb zeneszám, ezért is szoktuk ezt játszani a koncerteken utoljára. Örülök, hogy sikerült megcsinálnunk, van még vele tervünk, ugyanis, ha sikerül forrást találni, videóklipet forgatunk egy nem szokványos témában, amely sok családban jelen van, mégsem kerül fókuszba.

K. Cs. (gitár):
Tipikus koncertzáró tétel, mással el sem tudnám képzelni egy buli lezárását.

H. N. (ének) :
A próbák jó hangulatban szoktak telni, és szoktunk viccelődni, hogy egy-egy témát, szöveget máshogy éneklek/játszanak a srácok. Ebben a számban az “Életemben láttam már sok rosszat..” sor szokott megváltozni “Életemben láttam már sok rosszt”-ra, ezzel mindig mosolyt csalok a zenekartagok arcára. Természetesen ez csak a próbaterem falai között történik, hiszen a dal témája ettől sokkal komolyabb hozzáállást kíván meg, remélem élesben sosem fogom elrontani még véletlenül sem.

Honnan inspirálódtatok?

Cz. D. (basszusgitár) :
Nekem két nagy példaképem van a basszusgitározás világából, akiknek mindig figyelem a technikájukat, az egyik; Tim Commerford, a Rage Against the Machine és az Audioslave basszusgitárosa. Az Ő groove-orientált játéka annyira nagy hatással volt rám mindig is, hogy igyekszem én is hasonlóképpen eljárni egy-egy dal megírásánál. A másik nagy ikonom pedig Justin Chancellor, aki a Tool ritmusszekcióját erősíti. Az ő játéka merőben eltérő. A hangzása az egyik kedvencem és a „fluid”, máskor igen szögletes témái ugyanúgy nagy inspirációkat adnak nekem.

K. Cs. (gitár):
Nálam az alapvető inspiráció a blues/fusion zene felől érkezik (Eric Clapton, Eric Gales, Tom Quayle, Guthrie Govan), de hála a gimnáziumi társaknak (köztük Suha Tominak), a metálosabb dolgokkal is korán sikerült megismerkednem, az Iron Maiden pedig mindmáig etalonnak számít nálam. Az SOS gitárszólamának kitalálásakor inkább ez a brit heavy metal vonal inspirált.

H. N. (ének):
Az éneket tekintve Tominak, amikor hozta a dalt, akkor már volt egy elképzelése a fejében, azt bontottuk ki közösen, tehát tulajdonképpen engem ebben a dalban a srácok inspiráltak.

Ti hogyan élitek meg ezt a koronavírus miatti kijárási korlátozással és karanténnal súlyosbított, koncertmentes időszakot? Az internet nyújtotta lehetőségek végtelen tárházát kihasználva készültök-e valamivel a rajongóknak még a közeljövőben, amit esetleg – akár majd ennek az egész, a szórakoztatóipar számára mindenképpen rémálomnak számító időszaknak az elmúlásával, akár addig a nagyközönség elé tártok? Szóval egyszerűen fogalmazva: Mit lehet tudni a közeli (vagy akár – ha vannak ilyenek – akkor a távoli) jövőre vonatkozóan  kitűzött céljaitokról, terveitekről?

Most egy kis alkotói szabadságon vagyunk, mindenki otthon.Sok ötlet van a fejünkben, melyeken otthon dolgozunk és majd, ha elmúlik ez az egész, akkor újra a próbateremben leszünk és megalkotjuk, amik otthon készültek. Egyébként értjük és elfogadjuk a helyzettel járó korlátozásokat, bár nem örülünk neki.2020.május 1-jén talán lesz egy koncertünk, de nagyon bizonytalan ez.

Az Endless Project Facebook oldala:
https://www.facebook.com/endlessprojectzenekar/

 

Facebook Comments

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár