Borítókép: Reindeer Cinema – http://reindeercinema.hu/
https://www.facebook.com/reindeercinema/
https://www.instagram.com/reindeercinema/
Még február 1-jén jelent meg a KabinLáz legújabb EP-je, a fiúkkal, Papp Norberttel, Jakab Imrével és Hajdú Tiborral erről, az alkotói folyamatról, a forgatásról beszélgettem.
Honnan inspirálódtatok?
Norbi: Azt szoktam mondani, hogy kétféle KabinLáz dalszöveg létezik, bár nyilván nem ilyen egyszerű a dolog. De ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni: vannak a kifelé figyelő szövegek, amikor a világban zajló történésekre, főleg az engem zavaró dolgokra reagálok, illetve vannak a befelé figyelő szövegek, amelyek a személyes jellegű élményeimet, érzéseimet, gondolataimat dolgozzák fel. Ez utóbbiak a nehezebben megfejthetők, sokszor tapasztalom, hogy elsőre nem igazán tud mit kezdeni velük a hallgató. Az új anyagon az előbbiekből van több.
Tibi: Mármint, hogy honnan lopok ötleteket a dalokhoz? Hm, egy dobtémát egy az egyben lemásoltam egy már befutott északi metálzenekar egyik kevéssé ismert dalából. Majd ha ügyesek és szemfülesek vagytok, rájöttök melyiket. Minden másra ott van Imi. Ő tudja mit akar egy dalban hallani!
Jimmy: Nagyon sok tényező befolyásolhatja egy KabinLáz dal születését, mert mind a négyen különböző stílusokat képviselünk, szeretünk. Véleményem szerint pont ez adja az esszenciáját a mi dalainknak, hogy mindenki beleteszi a saját „ízét” az egészbe. Általában viszont mindig egy gitártémából indítjuk egy dal felépítését, így akár azt is mondhatjuk, hogy a KabinLáz dalok irányvonala nagy százalékban függ attól, hogy az adott időszakban milyen zenéket hallgatok. Ez pedig nagyon változó. Szeretek új műfajokat megismerni és szélesíteni a zenei látókörömet, de legnagyobb hatással talán a Black Sabbath és a Pantera zenéje volt rám az évek alatt. Mikor Sabbath vagy Pantera dalokat hallgatok, az mindig nagyon feltüzel és már szaladok is a gitárért, hogy ötletelgethessek. Ezen felül, ha otthon vagy a munkahelyen olyan munkát végzek, ahol magamban vagyok, nagyon sokat dúdolászok és abból is szoktak elég érdekes dolgok kialakulni. Természetesen ezeknek az ötleteknek át kell mennie a többi zenésztársam rostáján is és innentől kezdve jön az, hogy mindenki elkezdi belepakolni a saját kis dolgait, ízlését.
Milyen volt az alkotói folyamat?
Tibi: Durván kemény… Nagyon sok órát töltöttünk a sötét szobában, mire ki mertük nyitni az ablakot a fény felé. Volt olyan sok szar ötletünk, hogy azt le sem merem írni. De végül minden helyreállt és mehetett a felvétel. Én nem látom olyan derűsen a dalírást, hogy “ez az öt szám csak úgy összejött, mint az ebéd egy kellemes-napsütéses vasárnapi napon”. Igenis meg kellett szenvedni, hogy legyen belőlük valami.
Jimmy: Régebben, úgy volt, hogy levittem próbára egy komplett dalt és már a fejemben volt minden, hogyan is kellene megszólalnia és miután a nagyját összeraktuk, csak utána csiszolgattunk rajta itt-ott picikét. Ennél az új lemeznél, sokkal nagyobb csapatmunka folyt a próbateremben, mert 1-2 dal kivételével csak riffeket, támpontokat vittem és a többit együtt közösen építgettük. Tény és való, hogy az idő szorított minket és ezért a megszokottnál egy feszítettebb tempóra kellett ráállnunk a dalírás során, én mégis azt mondom, hogy a fennállásunk óta ez volt az egyik legizgalmasabb időszak. Itt mindenki véleményére és ötletére szükség volt. Mellettem a legtöbb kreatív ötlettel Ádám, a basszusgitárosunk állt elő, de a dobosunk Tibi is dobott be nagyon jó ötleteket a zenei alapba. Amikor ezekkel nagyjából megvoltunk, Norbi megírta a dallamokat és a szövegeket a dalokra, így már csak össze kellett próbálni azokat. Egy dallal szenvedtünk meg, de azzal nagyon. Ez volt a ’Túl nehéz’. Rengeteg ötletet a kukába dobtunk, mire eljutottunk a dal velejét adó témához, viszont utána kb. 5 perc alatt összeraktuk az egészet. Nehezen született meg, de ez lett azóta a legjobb koncert dalunk, amit a közönség is legalább annyira élvez, mint mi. A dal érdekessége még, hogy a studióban ennél a nótánál Ádám játszotta fel a gitárszólót és nem én.
Mit lehet tudni a Nincs végzet forgatásáról ? Milyen volt a forgatás? Hogy éltétek meg ezt az egészet?
Norbi: Már nem először dolgoztunk a Reindeer Cinema stábjával, a legelső klipünket is nekik köszönhettük a Narkolepszia dalra, még 2016-ban. Lelkes és korrekt fiataloknak ismertük meg a srácokat, akik ráadásul nagyon kreatívak is, így egy csomó terhet levettek a vállunkról – annak idején és legutóbb is. Határozott elképzelésekkel, maximálisan felkészülve érkeztek a forgatásra, nekünk jóformán csak tennünk kellett, amit mondtak: ide állj, oda állj, ne táncolj ki a képből. Voltak más segítőink is, a főszerepet a Wan-Ted zenekar gitárosa, Berkes Krisztián vállalta el, aki hozott magával egy dublőrt is Gilányi Ádám személyében. Rajtuk kívül ezúttal is számíthattunk Jimmy menyasszonyára, Ökrös Timire, aki a kellékek beszerzésétől kezdve a promófotókon át, rengeteg feladatot magára vállalt, minden zokszó nélkül. Szóval jó hangulatban, gördülékenyen zajlott a forgatás, sokat nevettünk, az időjárás is kedvezett a szabadtéri munkának, úgyhogy kellemes emlék ez nekünk.
Tibi: Az egészet egy szupertitkos félkatonai bázis alagsorában vettük fel. Ha elmondanám, hogy ez a cég a Magyar Állam Vasutak területén van, Debrecenben az állomás páros végében, akkor biztosan megkeresnének a főnökség ügynökei, de mivel ilyen információkat külső személyeknek nem adunk ki, így semmilyen félnivalónk nincs. A forgatás egyébként remek volt, A Reindeer-es fiúk nagyon profik, mindig tele vannak ötletekkel. Nekünk kb. csak magunkat kell vinni a forgatásra. Mindent rugalmasan és ügyesen megoldanak… még az sem zavarja őket, ha a forgatási helyszínen nénik és bácsik igyekeznek a piacra. Ha a megélésről kéne pár szót ejtenem, akkor annyit tudok mondani, hogy a forgatás alatt éhes voltam.
Milyen volt a közös munka a Reindeer Cinema csapatával, illetve Szeg Pistivel ? Ők hogy kerültek a képbe? Miért rájuk esett a választásotok?
Norbi: Ahogy már említettem, a forgatás minden gikszer nélkül lezajlott, és ami legalább ilyen fontos: a végeredménnyel is elégedettek vagyunk. Ráadásul gyorsan is dolgoztak a fiúk, nem csücsültek hónapokig az utómunkán, mégis érződik a klipen az odafigyelés és a lelkesedés.
Hasonló jókat tudok elmondani az MMP Stúdióról is, azzal a különbséggel, hogy nem a mi választásunkról szólt ez a dolog, mindössze annyi történt, hogy baromi nagy szerencsénk volt. 2018 augusztusában megnyertük a Komádiban megrendezett Rocksuli Tehetségkutatót, aminek a fődíja a stúdió által felajánlott lemezfelvételi lehetőség volt – pontosabban 5 dal felvételére szólt a nyeremény, de nekünk ez is nagy szó, mert ennyire se futotta volna saját zsebből.
Szeg Pistivel is jó élmény volt együtt dolgozni, nyilván csak a saját nevemben nyilatkozhatok, de számomra inspiráló volt a hozzáállása, nem mellesleg a türelme, kreativitása is sokat segített abban, hogy a tőlem telhető maximumot tudjam nyújtani a felvételeken.
Jimmy: A Reindeer-es srácokról Norbi már szinte mindent elmondott. Imádjuk őket! Fiatalosak, kreatívak, rugalmasak. Szerintem nem is kell ennél több. Nem az első közös melónk volt ez, de nem is az utolsó, ez tuti!
SzegPistiről és az MMP Studio-ról is csak jót tudok mondani. Több stúdióban is jártunk már a 7 év alatt, de magasan ez volt a legprofibb. A minőségi, profi felszerelés és szakértelem mellé alapfeltétel volt, hogy mi is profin álljunk hozzá a felvételekhez. „Amatőr” zenészek lévén ez jelentősen kizökkentett minket a komfortzónánkból és rendesen neki kellett feszülnünk a daloknak, de a végeredmény azt hiszem, magáért beszél.
Most, hogy a koronavírus miatt gyakorlatilag világszerte minden koncert le van fújva, és teljesen bizonytalan ideig egyáltalán nem lehet koncertezni, dolgoztok-e valamin? Erről mit esetleg elöljáróban tudni?
Norbi: Nálunk pont az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy nagy eséllyel az egész idei évünk mehet a levesbe, mivel a koncerteké lett volna idén a főszerep. Pedig nagy tervekkel, optimistán vágtunk neki a 2020-as évnek. Tudniillik a februárban megjelent Kihajolni veszélyes EP-t népszerűsítő koncert körutunkat vágta haza a járvány. 6-7 koncertet terveztünk a tavaszra a Mindenen Keresztül és a Leponexx zenekarokkal – utóbbiakkal nemrégiben beszélgettünk, amelyet ide kattintva olvashat el az olvasó, a szerk. -közösen, ez lett volna az „Egy Húron Turné”. Ebből mindössze kettő állomás valósulhatott meg, igaz ez a kettő nagyon jól sikerült. Most várjuk, hogy változzon a helyzet és bepótolhassuk az elmaradt bulikat, bár sajnos egyre inkább úgy néz ki, hogy idén ebből már nem lesz semmi. Tudom, mindenki azt reméli, hogy legkésőbb ősszel újraindulhatnak a koncertek, de hát én híresen pesszimista ember vagyok, és szerintem örülhetünk, ha jövőre összejön a körút.
Ebben a helyzetben a próbák sem megoldhatóak, hiszen egyrészt igyekszünk betartani a kijárási korlátozásra vonatkozó szabályokat, másrészt nekünk is van családunk, gyerekeink, nagyszüleink stb., akiket nem akarunk kitenni ennek a nyavalyának, úgyhogy – legalábbis részemről – szünetelnek a próbák. Nem akarok jelszavakkal dobálózni, sem papolni meg okoskodni, azt megtették már elegen helyettem, de most ez van, észnél kell lenni, komolyan kell venni a dolgot.
Tibi: Számomra akár tornádó is végigsöpörhetne az országon, akkor is mennék dolgozni, mert a vasút nem állhat meg egy percre sem. Hiába nincsenek utasaink, mi azért 110%-ig odatesszük magunkat. Jelenleg is ugyanazon dolgozom, mint amikor nem volt ez a nagy felfordulás: Próbálom életben tartani a kislányomat; “könyvet” írok-javítok-szerkesztek; szerepjátékos alkalmakon mesélek; próbálok végre nyerni egy meccset a PUBG-ben; nézem a Mount&Blade 2-ben a töltőképernyőt; hallgatok sok frankó zenét.
Jimmy: Ahogy Norbi is említette, idén az új lemezt szerettük volna alaposan megtúráztatni és éppen ezért különösebb tervünk ezen felül nem volt az idei évre. Ami esetleg terv volt még a koncerteken kívül, az ’Az utolsó’ című dalra egy videoklip, de az is képlékeny még. Ami a munkahelyet illeti, kisebb-nagyobb módosításokkal én is ugyanúgy eljárok dolgozni, mint Tibi. Hangszeres lévén, így nekem azért néha belefér, hogy leugorjak a próbaterembe egy kicsit gyakorolgatni munka után, pláne, hogy a cuccom nagy része ott van. Egyébként ennek a „kis pihenőnek” is meg lehet a maga haszna a későbbiekben. Pont most tervezgetek összerakni egy nagyon minimális kis házi stúdiót, amivel lehet itthon demózgatni és az így felvett ötleteket küldözgetni a fiúknak. Tudom, a mai világban már mindenki így csinálja, de mi mindig is egy olyan zenekar voltunk, ahol a próbateremben álltak össze a dalok, kellett a személyes kontakt. Most azért erre nem nagyon van lehetőség. És hogy erre miért is lenne szükség? Jó lenne, ha a 10. születésnapjára a banda el tudná készíteni a harmadik nagylemezét, és ha ez tényleg összejönne, akkor jó lenne nem olyan rohanósan, kapkodósan megfeszülve összerakni azt a lemezt, mint a mostani EP-t. Félreértés ne essék, a Kihajolni veszélyes EP-nek pont ez az erőssége, hogy teher alatt készült, de egy jövőbeni 8-10 dalos nagylemezre már szeretnénk alaposabban, részletekbe menően, kényelmesen elkészülni. Természetesen ez nagyon sok mindentől függ, de legfőbbképp a pénztől. Abból meg nagyon kevés van, úgyhogy ezek egyelőre csak nagyon távlati tervek, víziók. Reméljük eljutunk odáig!
Mit lehet tudni az egyes dalokról, azok ihletéséről és születéséről?
Tibi: A legtöbb egy esős szombat délutánon íródott. Az égbolton sötét felhők takarták el a napot. A szél átlagosan 10-15km/h sebességgel, észak-északkeleti irányból fújt. Ezek az időjárási paraméterek nagyban meghatározták, hogy pontosan milyen dobtémák csendülnek fel az egyes dallamok alatt. Ha valaki elég jól fülel, akkor a Húsevő c. dalban felismerheti Gershwin – Kék Rapszódiájának egyik dallam részletét a dobsávban.
Honnan jött a Gershwin-részlet felhasználásának ötlete?
Tibi: Amikor a Húsevő félkész állapotban volt még, sokat hallgattam a Kék Rapszódiát. Ennek a hatása érezhető a dobon.
Min dolgoztok mostanában? Várhatnak Tőletek valamit a közeljövőben a rajongóitok és mindazok, akik esetleg majd ezt az interjút olvasva szereznek tudomást a zenekarról?
Norbi: Egy rövid karanténvideó várható tőlünk május elsején, a püspökladányi Dorogi Márton Művelődési Központ felkérésére. Többet erről nem is mondanék, legyen meglepetés.
A dalokat a Rockbook Online Rockmagazin jóvoltából nemrég részletesebben is bemutattuk:
Húsevő
Norbi: Ennek a dalnak a legrégebbi a sztorija, még valamikor 2018 derekán gyúrtuk össze, ha jól emlékszem. A Most kezdődik lemezről emiatt lemaradt, de nem bántuk, mert éreztük, hogy ez már a következő szint. Engem elsőre kicsit meglepett az Alice In Chains legszebb hagyományait idéző gitártémája, mert tudtommal Jimmy nem komálja azt a vonalat, de persze tetszett és egyből jött is rá az énekdallam. A szövege rendesen megosztja a hallgatóságot, van aki szerint ez a pályám csúcsa, mások szerint meg full gagyi. Tény, hogy direktebb a megszokottnál, de ez is volt a célom: az átvitt értelemben vett kijózanító pofon, amitől talán páran újragondolják a természethez, a többi élőlényhez való viszonyunkat és a világban betöltött szerepünket.
Jimmy: A Húsevő született meg legelőször az EP-re. Eredetileg ez lett volna a 9. dal a Most kezdődik lemezre, de az azon szereplő 8 dal annyira egy egységet alkotott, hogy elraktam inkább későbbre ezt a témát. Mikor megnyertük ezt a felvételt és határidőre meg kellett írni 5 dalt, nem is volt kérdés, hogy ezzel kezdjük a munkát. Viszont nem szerettem volna a Most kezdődik lemez vonalát tovább vinni, ezért gondoltam egyet és lehangoltam drop C-re a gitárt. Ez a momentum határozta meg a későbbiekben a többi dal születését is. Szövegét tekintve a legjobb dal a lemezen. Egyszerűen még most is libabőrös leszek Norbi soraitól, ha meghallom őket: „Ha szerencsém lesz, halálra gázol/Tollahagyott pára leszek én”, „Kampó akad a bőröm alá/A véres világnak ennie kell”. Zseniális.
Fény
Norbi: Erre a szösszenetre már nehezebben jött meg az ihlet, pedig az alaptéma már elsőre is tetszett. A keményebb ötletek közé tartozik, kicsit talán még a Sepultura/Soulfly világát is megidézi a dob által, ezért igyekeztem minél több dallamot belekeverni a zúzdába. A kedvencem az utolsó refrén előtti kiállás, azzal a dallamos metal szólórésszel, amihez hasonlót még nem produkáltunk. Ez is azt bizonyítja, hogy Jimmy folyamatosan képes a megújulásra, nem ragad le egy megszokott receptnél.
Tibi: Ez az a dal, aminél mindig felsírok, ha el kell játszani. Dob szempontjából brutálisan nyit, igazi felüdülés, ha az első szakaszon keresztül veri magát az ember.
Jimmy: A kedvenc dalom a lemezről. Tele van izgalmas megoldásokkal és hatalmas groove-okkal. A Fény a kompromisszumok dalának is tekinthető, mert ennél a téma kidolgozásnál nyitottam talán a legjobban a többiek felé. Annyira, hogy a végleges verzió kb. 50%-ban hasonlít csak arra, ami eredetileg megszületett a fejemben. Eredetileg jóval thrash-esebb, darálósabb lett volna az egész dal, de a fiúk rám ripakodtak, hogy „Hohohó! Ne szivass már szarrá minket minden dalban!” (ha-ha) Így főleg a verze részeknél módosítottunk lassabb témákra. Így utólag azt kell mondjam, hogy a végeredmény a fiúkat igazolta.
Nincs végzet
Norbi: A lemez potenciális rockslágere, alig burkolt társadalomkritikus mondanivalóval.
Tibi: Ha jól emlékszem a Fény és a Nincs végzet közel egy időben készült, ezért sokszor összekutyultam melyik dobtéma pontosan melyik dalban is van. Később aztán sikerült nagyrészt rendet tenni a káoszban, de érezhető, hogy sok minden hasonlít. Végül ebben a dalban került be a kedvenc dobtémám. (Azt nem tudnám megmondani, hogy korábban nem a Fényben volt-e.)
Jimmy: Erről a dalról mindig a csapatmunka ugrik be először. Ebbe beletett mindenki mindent. Annyi Lamb of God-ot hallgattam akkor itthon, hogy egyszer csak kicsusszant belőlem ez a kezdő riff. Levittem próbára és elkezdtük építgetni a dalt. Tibinek volt pár nagyon jó ötlete a verze részeknél, Ádám pedig a szólóhoz hozott olyan dolgokat, amiből végül kialakítottam a saját verziómat. Tényleg igazi csapatmunka volt és a mai napig széles vigyorral gondolok vissza magára a folyamatra.
Túl nehéz
Norbi: Amilyen egyszerű kis rákenroll, olyan nehéz szülés eredménye ez a dal. A részleteket majd Jimmy elmondja, a lényeg, hogy a koncerteken nagyon működik, szeretjük játszani és a közönség is szépen vergődik rá. Nagy megfejtéseket kár keresni benne, a szöveg és az énekdallam is teljesen ösztönösen jött, jóformán nem szól semmiről, mégis benne van az egész élet.
Tibi: Szerintem az utolsó utáni pillanatban pakoltuk össze ezt a dalt, miután kikukáztunk rengeteg dallamötletet Imre kosarából. Részemről itt valami totál egyszerű dobtémából indult a dal, ami aztán néhány próba után mutálódni kezdett, és az lett belőle, amit most hallhatok a CD-n.
Jimmy: Rettentő nehéz szülés volt! Négy dal már megvolt, de az ötödikre sehogy sem volt már energiám. Egyszerűen alkotói válságba kerültem. Rengeteg ötletet küldtem át a többieknek, de legfőbbképpen Ádámnak. Mindig az elutasítás és a negatív jelzők jöttek vissza: „unalmas, szar, már volt, nagyon hasonlít erre meg arra!” Mikor már teljesen el voltam keseredve, egy decemberi napon leültem gitározgatni és hírtelen csak kicsusszant úgy kompletten az egész dal, kb. 5 perc alatt. Nagyon félve mertem elküldeni Ádámnak, de gondoltam teszek még egy próbát. Erre annyi jött vissza, hogy „Na végre már tököm! Ez adja!” Még egy érdekessége van a Túl nehéz-nek. Ebbe a dalba eredetileg nem terveztünk szólót, de a studióban, a felvételek alatt Ádámnak egy olyan frankó ötlete támadt arra a bólogatós részre, hogy azt muszáj volt megörökítenünk. És hogy ne tököljünk sokat, ezért mondtam is Ádámnak, hogy „Ha kitaláltad játszd is fel!” Így történt meg, hogy a lemezen ebben a dalban Ádám szólózik.
Az utolsó
Norbi: Az egyetlen személyes témát feldolgozó dal az albumon, és az egyetlen vegytiszta, boldog szerelmes dal, amit valaha írtam. Nem is árulnék el róla többet, ha nem gond.
Tibi: Mikorra elkezdtük ezt a dalt összerakni szinte teljesen kiégett a kreatív elmém. Nem volt semmi új tippem, milyen dobtémákat kéne betenni a dal alá, így kénytelen voltam egy másik zenekartól „ihletet meríteni”. Aki kitalálja, hogy melyik zenekar és melyik az a dal, aminek a dobtémáját játszom, az kap egy sört a következő koncerten. Plusz egy érdekesség, hogy a feleségem, Nóri (Hajdu-Krémer Nóra Lili – a szerk.) játssza a hegedűszólamot a dalban. Amikor a többiek valami különlegességen gondolkodtak, poénból benyögtem, hogy legyen benne hegedű. Persze a viccet egyből komolyan vették.
Jimmy: Eredetileg 5 kemény nótát terveztünk az EP-re, de valahogy elém került a Shinedown „Through The Ghost”című dala és ez mindent átírt. Akkora hatással volt rám az a dal, hogy elő kellett vennem az akusztikus gitáromat és egész este játszogattam rajta, keresgettem a hangokat, próbálgattam a fogásokat, míg végül megszületett a dal zenei alapja. Erre jött még Nóri gyönyörű hegedű kísérete és Ádám egyedi basszustémái, amiből a szólót is merítettem. Bátran állíthatom, hogy ez a dal az egyik legszebb dolog, amit valaha is KabinLáz név alatt csináltunk.
KabinLáz Facebook: www.facebook.com/kabinlaz
KabinLáz Instagram: https://www.instagram.com/kabinlaz_zenekar/
Reindeer Facebook: https://www.facebook.com/reindeercinema/
Reindeer Instagram: https://www.instagram.com/reindeercinema/
Borítófotó: Reindeer Cinema
