Story Gála: Az első bálozó szemével!

    Juhúúú! Megvolt ez is! Az első Story Gálám nagyon jól sikerült, sőt még annál is jobban, mert amellett, hogy rengeteget dolgoztam, dolgoztunk a stábbal, egy kicsit élvezhettem is “Hamupipőkézést.”

   

Egy nagyon kedves és nagyon tehetséges feltörekvő tervező hölgy, Czinder Tímea álomszép ruháját viseltem, ami tényleg meghatározta az egész estém.
Bár egy kicsit rá kellett éreznem a ruha mozgáskultúrájára, végülis belejöttem 
és csodás órákat éltem meg benne.


A ruházkodásnál meg kell jegyeznem a szélsőségek tendenciája jellemezte az idei gálát; voltak, akik szintén királylányosra vették a figurát, és úgymond megadták a módját, míg mások kissé alulöltözték még az alap protokollt is, de ettől függetlenül gyönyörű ruhakölteményeket láthattunk.

Nekem már a megérkezéskor is szimpatikussá vált az egész, amikor a hatalmas kőlépcsőn felkúszván egy zongoristába botlottunk a lépcsőkanyarban, később ugyanez az úriember szolgáltatta az élő zenét a teremben.

Varga Viktorral az est vége felé már nagyon ráéreztünk a “bár-hangulatra”, de nem csupán mi, többen is dúdolgatták az ismert slágereket.

A Roulett asztalnál mellém szegődött Fortuna istenasszony, úgyhogy ha egyszer lesz felesleges 15 ezer dollárom, akkor egy hétvégére biztosan elveszek Vegasban!:D
Többen megjegyezték, hogy az idén több üres széket is lehetett látni a díjátadón, sőt a termekben sem tülekedtek olyan sokan, én mégis úgy láttam, hogy a havazás és a zimankó ellenére így is szép számú ember húzta fel a lakkcipőt.
                                                                                 
 

A jó hangulatot tetézte még, hogy elcsíptük Rózsa Györgyöt is, aki kiskorom meghatározó televíziós személyisége volt, meg is jegyeztem neki, mennyire megmaradt bennem az a bizonyos Fekete Macska,  amit anyukám akkor nagyon szeretett volna venni, csak nem tudott, aztán körübelül főiskolás koromban végre hozzájutottam egy hasonlóhoz retro-feeling és gyermeki lélek alapon.:D

Amikor körbenéztem egyszer-egyszer, soha nem volt olyan pillanat, hogy ne láttam volna egy-egy ismerős arcot; nagyon tetszett például, hogy Keresztes Ildikó nyomában ott volt Demes Tomi, és még mindig éreztem, hogy a Mentor Asszony odafigyel egykori fiókájának útjára, anyáskodása végig látható volt a gálán.

Az este folyamán persze hozzánk is elértek az Eurovíziós hírek, erről majd később beszélnék bővebben.;)


Eszméletlenül fáj a lábam, azért a kényelmes cipő nem a nők kiváltsága egy ilyen estén, de úgy érzem eme “szenvedés” megérte, mert újabb tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodhattam mindösszesen néhány óra alatt, és nem egy olyan művésszel vagy médiással sikerült összefutnom, akiket eddig is nagyon tiszteltem, de a személyes benyomások alapján még inkább megkedveltem.
(Apropó kaptam ajándékba egy Story magazint is, régen volt már a kezemben, úgyhogy átolvasgatom kicsit, hátha ebből is tanul valamit az ember lánya, ha már írogat is.;))

 
Mondd el a véleményed

Story Ötcsillag Díjátadó Gála: ahogy a divatikon.hu látta

Álomkarriert futhat be a 15 éves leány!