Egy kazincbarcikai tehetség – Szabados Nóra

Szabados Nóra
Hirdetés
Hirdetés
Szabados Nóra
Szabados Nóra

Mesélnél arról, hogyan jött az éneklés, a zene az életedbe?

Óvoda nagycsoportja óta foglalkozom a zenével. 6 éves koromtól a kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulója vagyok. A zenei alapismeretek megszerzése után zongorázni kezdtem, amit már 10. éve űzök. Később magánénekre kezdtem járni. Az általános iskolában több helyi, körzeti népdaléneklési verseny győztese voltam, 8. osztályos koromban pedig az országos minősítő versenyen ezüst minősítést értem el. 2011-ben a miskolci Operafesztiválon egy gyermekoperában énekes szerepet játszottam. Mindezek mellett musical szakon is megfordultam és énekeltem már gospel kórusban is. Jelenleg iskolánk zenei kórusának tagja vagyok,és a zeneiskolába is még folyamatosan járok. Önálló fellépésekre 2009-2010 óta hívnak, amikre szívesen készülök és járok. De az iskolám programjain, rendezvényein is szívesen éneklek, vagy zenélek. Sose vetem el egy közös produkció megvalósításának ötletét a zenét tanuló/zenélő iskolatársaimmal.

Kitől örökölted a zenei vénádat? Voltak zenészek, énekesek a családodban?

Igazából ez az egész család számára rejtély, hiszen nem volt senki aki komolyabban foglalkozott volna a zenével. Talán nagypapám próbálkozott hobbi szinten, de nem igazán volt jellemző a zenész véna a családon belül. Ennek ellenére a családom mindig is szerette a zenét. Már Édesanyám hasában is sok zenét hallgattam, a nővéremmel nagyon sok koncertre jártak, amikor kisebb volt én pedig még Anya hasában voltam. De kiskoromban emlékszem, engem is nagyon sok koncertre vittek el a szüleim és otthon is sok zenét hallgattunk.
Milyen stílusú zenék állnak közel a szívedhez, személyiségedhez

A popzene leginkább, de jöhet a jazz is, ezeket szeretem leginkább énekelni. De ha úgy van, egy-egy rockzenei ‘klasszikust’ is meghallgatok:) A klasszikus zene pedig “hozzámnőtt” teljes mértékben az évek alatt a zeneiskolában.

Hirdetés

Meglehetősen sokszínű ez a paletta!

Így van, de úgy gondolom nem szabad CSAK ezt a fajta zenét vagy CSAK azt a fajta zenét hallgatni célirányosan. Nyitottnak kell lenni.

Ha ki kellene emelni valamit az eddigi pályádból, mi lenne az? Mire vagy leginkább büszke?

Ez egy nehéz kérdés, mert igazából mindegyik siker, mindegyik lépcsőfok egymásból következik, ill. következett, ezért úgy gondolom, az összes eddigi sikeremre büszkének kell lennem, sőt még a kudarcokra is, olyan szárnypróbálgatásokra is büszkének kell lennem, amik megtanítottak arra, hogy hogyan legyek jobb, vagy esetleg min kellene változtatni. Így mind egy ezüst népdaléneklési minősítésemre büszke vagyok, vagy – egy példát mondok – egy Miskolci Csillagokon való részvételre.

Van valami különleges színpadi emléked, amit szívesen megosztanál a Divatikon olvasóival?

Minden fellépés emlékezetes, de vannak köztük olyanok, amelyek még emlékezetesebbé válnak pici rontások, bakik által, amikkel számol az ember, ilyenkor muszáj másodpercek alatt jól kihoznia magát a helyzetből. Az évek során akadtak ilyenek, akkor viccesek is voltak, de annyira konkrét helyzetre mar nem emlékszem, de többször is volt már, amikor a mikrofon nem működött, vagy egy zenei alap nem indult el és rögtönözni kellett valahogyan egy kíséretet, de akadt olyan is egy karácsonyi kórusos fellépés alkalmával, amikor az óvodában a kicsik azt kiabálták, hogy “ez már tavaly is volt”, de ezek mindig megoldódnak, mosolygunk egyet és megyünk tovább, hogy minél jobban sikerüljön az előadás. De, hogy ne csak erről az oldalról közelítsem meg a kérdést, mindig emlékezetes marad számomra egy-egy olyan fellépés, amikor könnyeket csalok a dalokkal az emberek szemébe, mert akkor azt mondhatom, hogy sikerült a dalt úgy átadnom, hogy más is értette a lényeget, a mondanivalóját, amit én közölni szerettem volna, és elkönyvelhetem magamnak, hogy már csak azért is megéri, hogy azt az 1-2-3 embert megérintettem a hangommal és az adott dallal. De ugyanilyen helyzet az, amikor mosolyt csalok az arcukra, vagy ha azt látom, hogy velem énekelnek, és élvezik a zenét, a dalt. S mondhatom azt, hogy igen, ezeknek az embereknek jobbá tettem a napjukat, de legalábbis törekedtem arra, hogy jobb napjuk legyen.

 

Ha már a színpad szóba került, hadd kérdezzem meg: fellépések előtt van valami vagy rituáléd, amit esetleg rendszeresen elvégzel? Vagy esetleg van valami kabalád, amit rendszeresen magadnál tartasz?

Egyáltalán nem vgyok babonás es vagyok olyan szerencses hogy nem is szoktam izgulni a fellepesek elott. Talan meg atszoktam porgetni a fejemben a dalszoveget, hogy tenyleg biztos legyek benne mielott felmegyek a színpadra

Váltsunk témát! Ha lehetne egy saját lemezed, az milyen lenne? Milyen Szabados Nóra zenei világa?

Ezen már annyiszor elgondolkoztam, hogy sosem jutottam dűlőre, mert mindig más és más ötleteim lennének, illetve vannak. Mindenképpen egyedi lenne és nem egy olyan tömeggyártmányú lemez kerülne ki tőlem, mint amilyen a manapság divatos korongok többsége. Mindenképpen tükrözné a személyiségemet és azt, amilyen vagyok. De mindenképpen populáris lenne, pop zene lenne, ami hallgatható, de nem zárkóznék el az elektronikus elemektől, zenétől sem. Összefoglalva és a lényeg itt is az , hogy nem zárkóznék el semmi új ötlettől, zenétől vagy éppen stílustól, ha az kedvemre való, elnyeri a tetszésem és engem tükröz, illetve magamat látom benne.

Próbálkoztál már saját dalok írásával is ?

 Az igazat megvallva sosem volt az erősségem a dalszövegírás, de a zongorához akárhányszor leültem csak úgy, ‘céltalanul’ születtek már egész kellemes dallamok.

Van zenei példaképed? Ki az és miért épp ő?

Talán sokan megvetnek ezért, de Lady Gagát mindenképpen példaképemnek tekintem, de szögezzük le, nem amiatt, ahogyan kinéz, vagy ahogyan viselkedett régebben, mert ez csak a látszat, amit az emberek többsége lát. Példaképem amiatt, ahogyan Ő a zenével foglalkozik, ahogyan énekel, amilyen remek dalokat ír, ahogyan zongorázik és ahogyan ezt előadja, átadja; és igazán motiváló számomra egy-egy fellépése, bátorító beszéde, vagy ahogyan kiáll az emberekért, csak sajnos az emberek azt látják, hogy ő egy polgárpukkasztó, Madonna-másolat.De én mindezek ellenére őt tartom példaképemnek. Ezek mellett nyilván vannak még olyan énekesek, akikre felnézek a szakmai tudásuk, énekhangjuk miatt, csak pár példa: Sia, Jessie J, Pink.

A környezeted hogy viszonyul az éneklésedhez? Mennyire követik a pályádat? Milyen visszajelzéseket kapsz?

A környezetem nagyon jól viszonyul ahhoz,hogy éneklek, a családom, az ismerősök, barátok mind támogatnak ebben. Ők, ha az idejük engedi követik a pályám, a fellépésekre eljönnek, de ha mégsem sikerül ott lenni, akkor szokták kérni, hogy vegyük fel videóra és ők mindenképpen megnézik. Az esetek nagy százalékában pozitív visszajelzéseket kapok, néha én is meglepődöm, ha egy-egy fellépés után megannyi ismeretlen arc jön oda hozzám gratulálni, vagy régi, már-már elfeledett ismerősök kommentelnek, küldenek üzenetet egy-egy pozitív gondolatot közvetítve.

Milyen gyakran vannak fellépéseid? 

Ez mindig változó, vannak sűrűbb időszakok, például a karácsonyi időszak mindig be van táblázva, de az év minden időszakában vannak felkérések, fellépések.

Végezetül engedj meg még egy utolsó kérdést: hol és mikor láthatnak a közeljövőben a rajongóid és azok, akik majd az interjút olvasva érdeklődnek irántad?

Előreláthatólag most nincs tervben fellépés, mert a felsőoktatási felvételivel, jelentkezéssel vagyok elfoglalva, de a NonChiMusic Facebook oldalamon, amit folyamatosan frissítek, meg lehet találni a koncertjeimhez kapcsolódó információkat és a fellépéseimről készült Youtube-videókat.

Youtube csatornám pedig erre a linkre kattintva érhető el:

Köszönöm szépen az interjút! Sok sikert és sok szép koncertélményt kívánok Neked az énekesi pályádhoz!

Széles L. Gábor
2016.01.19

Mondd el a véleményed

Legyen stílusos otthonunk 2016-ban is!

Az interneten talált az unokáira