Krizbai Teca komoly kihívások előtt állt: elkészült első videoklipje hallássérült dalszövegíró dalára, fellépések sorozata közben pedig hetekig keményen edzett a Mozdulj! Közhasznú Egyesület Balaton körüli biciklitúrájára, mert felkérték a rendezvény arcának augusztus 16-20. között. A biciklitúrának, amelynek központjában a mozgás áll, valamint hogy egészséges és fogyatékkal élő emberek fogták meg egymás kezét, és nyitották ki együtt a világot. A program célja az volt, hogy a mozogni vágyó egészséges és mozgássérült emberek tandem biciklik segítségével tapasztalhassák meg, milyen két keréken a világ. Teca gondolata a túráról: ”Bevallom, azonnal megtetszett az ötlet. Szeretek tandemezni, bár eddig nem sokszor volt alkalmam kipróbálni, de izgalmas egy másik emberre bízni magam, nagyon jó segítő-vezetőt kaptam. Számomra ugyanolyan fontos a mozgás, mint az egészségeseknek: nagyszerű ötlet, hogy együtt mozogjunk, egymásra legyünk utalva. A tandembiciklikkel való túrázás során teljes bizalmat kell kialakítani a vezetővel, hiszen ő irányít, ő diktálja a tempót, ő adja az instrukciókat. Jó lenne, ha minél többen megtapasztalnák, milyen különleges kapcsolat alakul ki két ember között egy ilyen program során, mert így a külvilág talán könnyebben tudná megérteni és elfogadni a látássérült embereket a mindennapokban is. Nagyon sok élménnyel tértem haza.”
Szia, Drága Teca! Itt voltunk Balatonalmádiban a Mozdulj! Közhasznú Egyesült Balaton körüli biciklitúráján. Te hogy jutottál ide? Milyen apropóból lettél a mai rendezvény arca, és milyen élmény volt számodra, amit ma átélhettél?
Szia, Napsugár! A Mozdulj! Egyesületből Marianna és Mónika kerestek meg. A Pillanat varázsa című rendezvényen találkoztunk. Ott kértek fel, hogy legyek a „Tandemtúra látássérültekkel a Balaton körül” egyik arca. Nem is látok, ismert is vagyok…
Az olvasók kedvéért, akik még nem ismerik Krizbai Tecát kérdezem: Mit jelent számodra, hogy nem látsz?
Egyáltalán nem látok semmit.
Milyen élmény volt megélni a gyermekkorodat?
Szerintem olyan, mint egy látó embernek, én először azt hittem, ez a természetes, mindenki így megy, így közlekedik. Ott fogtam gyanút, amikor mondták, hogy „majd írsz az írógéppel”. Akkor mondták anyuék, hogy én nem látok. De szerintem ettől nem volt más a gyerekkorom, ugyanolyan szép volt, mint egy látó embernek. Talán azt is elmondhatom, hogy néhány látónál még boldogabb is vagyok.
Mit üzensz azoknak a látássérülteknek, akik később sérültek, vagy így születtek és nem tudják, nem akarják elfogadtatni magukat a világgal?
Próbálják ezt úgy kezelni, mint egy állapotot, ne betegségként, és keressék meg, hogy ők miben jók, azt használják ki. A másik dolog, attól, hogy valaki megvakult, még nem lesz kevesebb, aki születése óta vak, mindennek oka van. Mind a megvakulásnak, mind annak, hogy így született. Azt mondom, mindenki örüljön, bármilyen betegségből keletkezett ez a dolog, hogy „csak” nem lát, mert még más is lehetett volna. Magammal példálódzok, amikor megszülettem, másfél hónapot lélegeztető gépben feküdtem, mert koraszülött vagyok, hat hónapra születtem. Kevésen múlt az életem, örülök neki, hogy „csak” nem látok. Visszatérve a mai rendezvényre, nagyon jól éreztem magam, olyan jó volt biciklizni!
Ültél már korábban is biciklin?
Igen, többször kipróbáltam, de most is izgultam, ki tudja, kivel kerülök párba, ki fog-e alakulni a bizalom? Hála Istennek, egy olyan emberrel ülhettem a bringára, akivel azonnal, az első perctől kezdve maximálisan megbíztunk egymásban. Nagyon ellazultam, jól éreztem magam.
Nálad hogyan alakult ki, hogy énekelsz? Milyen korban kezdted a zenével, énekkel való foglalatoskodást?
Már kicsi korom óta nagyon szeretem a zenét, és szüleimtől rengeteg zenét kaptam. Például Szandit is nagyon szerettem. Ővele ötéves koromban találkoztam is, ez volt a születésnapi ajándékom. Már ötévesen kívülről fújtam a dalait. Hétévesen odaálltam anyuék elé, hogy énekesnő szeretnék lenni. Egyébként kicsinek is mindig énekeltem. Mesekönyvön állva, mint egy színpadon énekeltem, tudtam a szöveget. Az általánost a vakoknál jártam, amikor harmadikos lettem, elkezdtem zongorázni, mert az iskolának van egy művészeti része, ahol lehet festeni, énekkarra járni, táncolni és zenélni. A felvételin énekelni kellett és megdicsérték a hangom. A szüleim is mondták, hogy szép a hangom. Így kezdtem el az énekléssel foglalkozni. Az első fellépésem mindjárt egy karaoke verseny lett és második helyezést nyertem.
Gratulálok hozzá!
Köszönöm.
Láthattunk Téged a Csillag születikben. Hogyan emlékezel vissza? Hogyan élted meg lelkileg?
A végső döntőig jutottam. Csak az első helyezést hirdették ki, a többit nem. Az első helyen László Attilát hirdették ki. Ez öröm számomra, mert mi nagyon jóban vagyunk. Testvéri viszony alakult ki közöttünk a verseny során, mert ő volt az, akihez odamehettem bármiért, éjfélkor is akár a koreográfiát megmutatta. Lelkileg? Ezt nem lehet szavakkal kifejezni… Felemelő érzés volt ott lenni, bármikor újra kezdeném. Rengeteg tapasztalatot szereztem. Megtanítottak lazítani, úrrá lenni a színpadi izgalmakon. Ebben óriási szerepe van Urbán Orsinak, aki a Csillag születikben volt az énektanárom. Ő mindig azt mondta: Hiába tudod a hangtechnikát, ha nincs meg a belső nyitottság. Ezt annyira sikeresen belém sulykolta, hogy azóta úgy állok ki a színpadra. Ezúton is köszönöm neki!
A Csillag Születikben volt hallható Magyarországon első dalod. Hogy született meg ez a dal Benned?
Úgy, hogy akkor alakult barátommal, Tomival, akivel a Csillag születikben már találkoztunk a kapcsolat. Első találkozásunk ihlette. Apukám írta a szöveget. Beszélgettünk, hogy milyen jó lenne egy dal arról, hogy mi találkoztunk. Érdekes dolog, hogy két vak személyesen is megismeri egymást, az első találkozáson hogyan alakul ki a szerelem. Erről szól a dal. Apu egy nap alatt megírta a szöveget és én egy nap alatt – fizikatanulás közben – a zenét. Mindez Tomi születésnapjára készült. A versenyen is előadtam és nagy tetszést aratott.
Azóta a rendezvényeken is kérik a Nem látom arcodat című dalod?
Igen, pont a múlt héten, Sárszentlőrincen énekeltem, ott kétszer is kérték.
A napokban kikerült a világhálóra a Napos szülinapot videóklip. Ezt a dalt is Te írtad?
Nem, nem én írtam. Napsugár Anna jeltáncművész a szöveget és Kaszás Péter a zenét. Nekem is nagyon tetszik.
A Napos Szülinapot videóklip:
{youtube}7ZxXRS_NCUU{/youtube}
Milyen alkalomból énekelted el ezt a dalt?
Az egyik fellépésen találkoztunk Napsugár Annával és felkért rá. Nekem adta ezt a számot, ő tőle kaptam a klipet ajándékba. Nagyon köszönöm. Óriási öröm számomra, hogy ez lehet az én első videóklipem.
A klipben gyönyörű ruhában vagy látható. Ki tervezte? Mennyire szeretsz fellépéseken, hétköznapokon szépen öltözködni? Ki segít a ruhák kiválasztásában?
A ruhát Szépkúti Gabriella tervezte. Imádok szépen öltözködni mind hétköznapokon, mind fellépéseken, hisz hiába nem látok, azért adok a külsőmre, mert nem mondhatják sem az utcán, sem fellépéseken, hogy „Úr Isten, de csúnya”. Szüleim, testvérem, Edit és barátnőim választják ki nekem a ruhákat. Mindig megmutatom nekik, hogy hogyan áll rajtam az adott felszerelés és köszönöm ezúton is a segítséget nekik!
Számodra mit jelent a napsugár szó?
Ez nehéz kérdés, életemben még nem láttam napsugarat soha. De számomra a szeretetet jelenti és a boldogságot. Éreztem a melegét a napsugárnak.
Mik a jövőre vonatkozó terveid? Természetesen megértem, ha nem beszélsz róla…
Elárulhatom, én nem vagyok babonás. Szeretnék tovább tanulni, ez az első. Egyetemre, főiskolára járni. Zeneterapeutának készülök. Zenével szeretném az emberek lelkét gyógyítani, én ezt szeretném csinálni. Meg énekelni persze! Szeretnék lemezt, rengeteg saját dalt. Úgy látni magam tíz év múlva, hogy zeneterapeutaként és egy zenekar billentyűseként, énekeseként élek.
Van-e olyan álmod, amit még nem értél el és szeretnéd elsőként elérni?
Nem oly egyszerű választani. Az első, hogy legyen egy jó szakmám. Ez a zeneterapeuta. Manapság az éneklésből, ahogy anyukám mondja, felkopik az állam. Ha nem futok be jól, akkor ebből nem lehet megélni. Én ezt imádom, soha nem adom fel, még ha a torkomhoz kést fognak, akkor se! Bármi történhet. Manapság több lábon kell állni. A legfontosabb, hogy levizsgázhassak. A főiskolán szeretnék kitűnő lenni, de ez úgysem valósul meg, mert ez nagyon nehéz. Én egyébként maximalista vagyok. Most a gimnáziumban is kitűnő vagyok. A másik pedig, hogy saját zenekart alapíthassak, aminek én vagyok a billentyűse és az énekese.
Életed folyamán kitől kaptad a legtöbb segítséget? Ki az, akinek köszönettel tartozol?
Elsősorban a családomnak, szüleimnek. Ők indítottak el az éneklésben és ők voltak, maradnak legnagyobb kritikusaim. Megadják a lelki támogatást, mert volt egy időszak, amikor nagyon izgulós voltam, mert nem hittem igazából magamban. Mindig azt mondtam, hogy a közönség ugyan nagyon tapsol, de én rossz voltam, nem voltam jó. Önbizalmat adtak. Ezt megkaptam a Csillag születiktől is. Testvéremnek nagyon sokat köszönhetek, mert ő az, aki a kinézetemen javít mindig. Vele választjuk ki a ruhát, kiegészítőt, ő ellenőrzi, hogy jól nézzek ki. Ők a tükör számomra, a családom. Ők tanították meg a helyes tartást, rendkívül sokat kínlódtunk vele. Elsősorban köszönöm családomnak azt a mérhetetlen türelmet, ahogy hozzám fordulnak és tanáraimnak és különösképpen zongoratanáromnak, Uzonka néninek, aki az éneklés, a zeneelmélet rejtelmeibe is bevezetett, hogy megértsem az adott művet, tudjam elemezni formatanilag, milyen hangnem, milyen akkordokból épül fel. Az énektechnikára is ő kezdett tanítani. Az összes tanáromnak, aki támogatott, amióta látók között vagyok, barátaimnak, osztálytársaimnak, mert óriási szerencsém van. A Csillag születiknek háromszor „mentem neki”. A harmadikra az osztálytársaim beszéltek rá, én már feladtam volna. Az első és második kísérlet nem sikerült. Jó, mondtam, akkor pár évig nem megyek sehova. Mintha érezték volna, bíztattak, addig „rágták a fülemet”, hogy az utolsó nap, az utolsó pillanatban, este tíz órakor adtam le a jelentkezést, de így lett szerencsém.
Csodálatos volt szereplésed a Csillag születikben is. Beszélgetésünk végén kérem, mondd el az egészségeseknek, fogyatékossággal élőknek, mivel segíthetsz nekik a hétköznapok szürkeségét túlélni?
Gondolkodjanak pozitívan, mindenki találja meg a hétköznapokban örömét. Például, nekem se kedvencem az iskolába járás, inkább énekelnék. De mivel kell járni, inkább jó kedvvel megyek, mert látom némelyik diákon a rosszkedvet. Mindig mondom: Gyerekek, ha már jönni kell, akkor jó kedvvel!
Azt tudom mondani mindenkinek, hogy próbálják jó kedvvel végezni a munkát. Ha nem megy, akkor gondoljanak valami szépre, ami az életükben meghatározó élmény volt. Ne adják fel soha a reményt.
Köszönöm szépen a beszélgetést és további sikereket kívánok!
Köszönöm szépen.
Cikkíró:
Napsugár Anna
fotóművész
Scharek János
menedzser
