Tollas Tímeával, a Glamour oldalán debütáló 24 éves tehetséges újságíróval beszélgettem, akit nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy a 2021-es 2. Stíluskirálynő szépségverseny győztese lett. Timiben egy csupaszív, jóindulatú lányt ismertem meg, akiben annyi erő és kitartás van, mint kevés emberben.
Tudatosan készül a jövőre, igazán céltudatos, hamarosan megjelenő könyvével pedig segítséget szeretne nyújtani mindenkinek, aki úgy érzi, valami az útját állja a siker felé vezető úton.
Ismerjük meg együtt ezt a ragyogó egyéniséget és az eddigi életútját!
1.Mikor tervezted, hogy újságíró leszel, miért ezt a pályát választottad és mi inspirált?
24 éves vagyok és kiskorom óta volt egy nagy álmom: megírni egy olyan könyvet, amely segítségül szolgálhat mások számára is. Le szerettem volna tenni valami szépet és hasznosat arra a bizonyos asztalra. Alkotni akartam. Teljes szívemből. Őszintén. Így született meg a hamarosan megjelenő első könyvem, a Porcukor is.
Kiskorom óta két nagy álmom és szerelmem volt: esküvőket és felejthetetlen rendezvényeket szerettem volna szervezni és örömet okozni vele az embereknek, illetve a gondolataimat papírra vetve segíteni másoknak. Kiskorom óta különcnek tartottak a körülöttem lévők, soha nem akartam beleolvadni a tömegbe, mindig igyekeztem megragadni az alkalmat, hogy megmutathassam saját magamat.
Az írás számomra egyfajta terápiás jelleggel is bír, hiszen általa közvetítek érzéseket, bíztatom az olvasóimat és felhívom a figyelmet, hogy bármi lehetséges, ha igazán hiszünk benne!
Bizonyára tudat alatti, amolyan lelki síkon vett elköteleződés állhat az írás és a rendezvényszervezés hátterében, ugyanis a nagymamám kiskoromtól fogva mindkét területen csodás eredményeket ért el. Úgy érzem, mindigis rá szerettem volna hasonlítani, az ő útját igyekeztem végig járni és jobban megismerni. Büszke vagyok rá és a saját, eddig elért eredményeimre is, amelyeket csakis a kitartásomnak és az akaraterőmnek köszönhetek.
Jelenleg az utolsó fél évemet töltöm az egyetemen, gőzerővel készülök a januári államvizsgára, amellyel egy korszakot zárok le végérvényesen. Szeretném leszögezni: soha nem vagyok hajlandó feladni a rendezvényszervezést, ahogyan az írást sem! Bármilyen magas falakba is üközzek, egy dolog biztos: nem az a típus vagyok, aki megijed és elszalad egy nehéz helyzet elől.
2.Mikor, illetve milyen munkával kezdődött a modell karriered és melyik volt a legszebb projekted?
Kiskorom óta imádtam a figyelem és a reflektorfény középpontjában állni, örökmozgó gyerek voltam. 12 évesen anyukám beíratott a Harsányi Gábor színi stúdióba, ahol megtanultam színpadon mozogni, nagyobb nézőközönség előtt szerepelni. Eleinte iszonyatosan nehezen ment az egész, ugyanis zavarban voltam, folyamatosan mások véleményétől rettegtem. A szégyenlős kislányhoz azonban egy napon odalépett Harsányi Gábor és azt mondta, egészen halkan, ám annál határozottabban: “Hidd már el végre, hogy te vagy a legjobb és akkor minden menni fog, mint a karikacsapás!”
Ez a mondat végig ott csengett a fülemben, éveken át. 2 évet töltöttem a színi stúdióban, azonban úgy éreztem, hogy ez nem az én pályám, így abbahagytam. Utólag visszatekintve, nem bánok semmit, hiszem, hogy minden okkal történt az eddigi életemben.
A modellkedésre hobbiként tekintek a mai napig, nem kereseti forrásként. 15 éves voltam, amikor megismerkedtem a szakmai szépségeivel, ekkor kaptam az első mdell munkámat is. Egy ismert smink mester a Facebookon talált rá az arcképemre, amely alapján elhívott egy kötetlen beszélgetésre. Ezután szinte felpörögtek az események, ugyanis egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy egyik divat bemutatóról a másikra hívnak, majd fotózásokra és különböző kollekció fotózásokra invitáltak meg.
Képzeljünk el egy nyúlánk, extrán vékony, akkoriban 167 cm-es kislányt, aki idáig nem hitt önamgában. Önértékelési zavarokkal és csúfolódások tömkelegével kellett megküzdenem egészen kicsi korom óta. Ekkoriban döbbentem rá arra is, hogy a gyermekek sokkalta kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a felnőttek. Colos feliratú cetliket ragasztgattak a hátamra, gúnyoltak a túl sötét színű hajam és a vékony kezeim miatt. Minden egyes nap gyomorgörccsel ébredtem, durva megfelelési kényszerrel teltek a mindennapjaim. Képzeld el kedves Olvasó, hogy ez a kislány kap egy esélyt arra, hogy szerethető legyen. Képzeld el, hogy gyönyörűnek és csodálatosnak látják.
Volt szerencsém modell ügynökségnél is dolgozni pár hónapig, de őszintén szólva nem jött át az a hozzáállás, ahogyan a modelleket próbálták a saját képükre formálni, elvéve ezzel a lányok különleges egyéniségét. Sok minden igaz volt rám már akkoriban is, azonban a megalkuvás és a tömegbe való beilleszkedés egyáltalán nem. Amikor pedig megpróbáltak meggyőzni, hogy ki kellene utaznom Olaszországba, majd Kínába modellkedni, akkor telt be nálam végleg a pohár. A tanulmányaimra szerettem volna összpontosítani, így a nagybetűs, igazi modell életnek inkább búcsút intettem. Tudtam, hogy ennél többre vagyok hivatott.
Azóta szerencsére rengeteg hazai márkával volt szerencsém együtt dolgozni, számos kollekció fotóásánvehettem részt és lehettem reklám arc is. Minden álmom valóra vált, még ha kissebb méretben is, mint eredetileg terveztem. A legszebb projectem az idei pünkösd hétfőnmegrendezésre kerülő Agnes Wolf ruhamárka próba fotózása volt. Hatalmas örömet jelentett számomra, hogy a sérült hölgyek mellett engem is szívesen látnának a márka arcai között. Csodálatos, gyönyörű lányokat és szeméyiségeket ismerhettem meg.
3.A 2. Stíluskirálynő szépség verseny mit jelentett számodra, mi az álmod a szépség a női dolgok területén?
Gyermekkorom óta királylánynak éreztem magamat, nagy vágyam volt mindig, hogy egyszer példaképként szolgálhassak a fiatalabb generációk számára. Az elmúlt 4 évem arról szólt, hogy próbáltam kideríteni egy igen komoly orvos gárdával a hátam mögött, hogy mi lehet a bajom, miért gyötörnek állandó fájdalmak? 1 éve megtörtént a laparoszkópiás műtétem is, amely során bizonyságot nyert az addig csak erős feltevésem, miszerint endometriózissalküzdök.
Éppen ezért számomra a versenyen való indulás, a médiában való szereplés és az írás egy nagyobb célt hivatott szolgálni: felhívni minél több fiatal nő figyelmét a krónikus női betegségeket megelőző szűrővizsgálatok fontosságára! A prevenció elmondhatatlanul fontos, így véleményem szerint nem lehet elégszer hangsúlyozni.
A 2. Stíluskirálynő szépségverseny hatalmas önbizalmat adott, esélyt arra, hogy még jobban kiléphessek a komfortzónámból és elfogadjam magamat olyannak, amilyen valójában vagyok. Amikor kimondták a nevemet, alig tudtam kilépni a színpad szélére, úgy ömlöttek a könnyeim. Nagyon hálás vagyok, hogy elnyerhettem ezt a címet, illetve értékes és segítőkész lányokat ismerhettem meg, őszintén azóta is a hatása alatt vagyok annak a napnak!
4.Hogy indult el az írói munkásságod mit írtál életedben először?
Anyukámmal kiskoromban együtt írtunk egy regényt, amely izgalmas, misztiksu hangvételű volt. Ezt a kis mesét is tovább tervezem majd szőni és folytatni a jövőben. Az írás iránti szenvedélyem valahol alapvető volt már általános iskolás koromban is, a gimnáziumi évek alatt pedig csak folytatódott tovább ez a szerelem. A gimnáziumban magyar fakultációra jártam és mellette állandóan a könyveket bújtam, amikor csak az időm engedte a tanulás mellett. Nagy szívfájdalmam volt, hogy az érettségin nem olyan eredménnyel zártak le magyar irodalomból, amelyet a jegyeim és a szorgalmam alapján megérdemeltem volna, de ez már a múlt zenéje.
Amikor pálya választás előtt álltam, közvetlenül érettségi után, tudtam, hogy bizonyítani szeretnék. Hogy kinek? Mindenkinek, aki nem hitt bennem, aki kiközösített, elhagyott, fájdalmat okozott, vagy nem becsülte a szorgalmamat és a kitartásomat. Gimnázium végéig tipikusan az a diák voltam, aki kitűnő tanuló szeretett volna lenni és ezért mindent meg is tett a tanulás terén. Ebből fakadóan és a kóros önbizalom hiányom miatt- amely általános iskolás korom óta gyötört a magasságom miatt- csendes, visszahúzódó gyerek voltam egészen az egyetem kezdetéig. Felvettek turizmusra, rendezvényszervezés szakirányra, amely már régóta érdekelt, így büszkén vágtam bele a nagybetűs kalandba. Az írás ekkor került vissza újra az életembe, mintha a sors is így szerette volna. Pont akkor volt szükségem rá, amikor lehetőséget kaptam az egyetemi újság, az Agyalap szerkesztésében. Itt olvasó szerkesztőként kezdtem, majd cikkeket is elkezdtem írni a lapba és egyre jobban éreztem magamat tőle. Végre kiírhattam magamból azt a sok dühöt, szenvedélyt, eltitkolt vagy éppen fojtogatott érzéseket, amelyek mintha bennem rekedtek volna az évek alatt.
2019 óta pedig egyre több magazinba írok rendszeresen cikkeket, emelett pedig számos újságírói gyakornoki programban volt szerencsém részt venni az elmúlt évek során. Ahogy teltek az évek, rengeteg megkeresést és kisebb-nagyobb ajánlatokat kaptam, amelyekre mindig igent mondtam, még akkoris, ha tudtam, hogy túlvállalom magam. igyekszem ügyesen beosztani az időmet, de most a legtöbb időmet a rendezvényszervezésre és főleg az írásra összpontosítom.
Számomra az írás ugyanis azóta, amióta az első cikkem megjelent, egy önkifejezési forma és nagyon hálás vagyok, hogy ennyi lehetőséget kaptam az elmúlt évek alatt. Mindenkinek hasonló sikereket kívánnék a munkájában és azt, hogy valóban legyen szerelmes abba, amivel foglalkozik. Csak így lehetünk boldogok és hosszútávon is sikeresek.
- Miről fog szólni a hamarosan megjelenő könyved, honnan merítettél inspirációt?
A könyvem egy pozitivitásra sarkalló lélekmelengető. A kellő porcukor adag egy ízetlen süteményhez.Több, mint egy motivációs könyv. Erőt ad és felemel.
A körülöttem lévő életunt, motiválatlan és fásult emberek sokaságából, illetve mindennapjaikból merítettem inspirációt a könyvhöz. Nem regény, így nincsenek benne elvarratlan szálak, sem valós karakterek, csupán a kendőzetlen igazság a mai világunkról.
Néhol fájó igazságokra derítettem fényt, ezután pedig következhetett a megoldás. Az alap ötletem egy olyan könyv megalkotása volt, amely támaszt tud nyújtani a nehezebb napjainkon is, mellettünk állva akkoris, amikor úgy érezzük, minden összeesküdött ellenünk és kevésnek érezzük magunkat. A nehéz időszakokbl szerettem volna kiutat mutatni az olvasóm számára. És még egy kis titok: bevallom, ez a könyv egyfajta terápiás jelleggel is íródott. Egy nehéz időszakban segítséget jelentett számomra az, hogy papírra vethettem a gondolataimat, amelyek már jó ideje értek bennem és nyomták mélyen, legbelül a lelkem egyes kis zugait.
- Mi az az álmod, amelyet már régóta el szeretnél érni?
Tisztában vagyok a hibáimmal és a jó tulajdonságaimmal, éppen ezért elképzelhető, hogy most furcsán fog hangozni erre a kérdésre a válaszom. Ebben az évben már rengeteg álmomat valóra váltottam, így a jövőben csupán annyit kívánnék, ha tehetném, hogy az egészségem végre rendben legyen és sikeres karriert futhassak be mind az írás, mind a rendezvényszervezés területén.
- Mit üzensz a telt-plus size lányoknak –asszonyoknak akik szégyenlősek, bezárkóznak, illetve nem mernek ismerkedni ?
A 2.Stíluskirálynő verseny ideje alatt volt szerencsém megismerkedni pár lenyűgöző személyiségű, csodálatos plus size nővel, amelyért igazán hálás vagyok. Az egész felkészülés időszaka alatt erőt adtak nekem, nem ellenfelet vagy vetélytársat láttak bennem, hanem potenciális barát jelöltet. Ismerkedtek, őszintén érdeklődtek irántam, bíztattak, amikor eltörött az a bizonyos mécses.
Imádom azt a lelkesedést és kitartást, amely beléjük van dekódolva. Szeretném, ha minden egyes nő, testalkattól, kortól, bőrszíntől és hajszíntől függetlenül válallná saját magát és a tükörbe nézve azt látná, hogy hihetetlenül értékes. Nem süket duma, hanem valóság, hiszen ahhoz kell a legnagyobb bátorság és erő, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal. Amennyiben elfogadjuk a valódi énünket, onanntól kezdve olyan kapuk nyílnak meg előttünk, amelyekről idáig álmodni sem mertünk volna!
- Boldogság nagykövet is lehetnél, ragyogsz amikor kommunikáls, illetve amikor teszel valami értékeset. Kitől örökölted ezt a pozitív szellemiséget, nyitottságot rengeteg szeretetet?
Nem szeretnék hosszú kampánybeszédet tartani, sem magam alatt vágni a fát de sajnos sokszor nem vagyok ilyen pozitív. Nekem is vannak hullámvölgyek az életemben, nehéz időszakokból is bőven kijutott az utóbbi időben de a küzdőszellememet mindig megőriztem. A papám, aki sajnos már nem lehet köztünk mindig nagyon vidám személyiség volt, folyamatosan mosolyra állt a szája, imádtam ezt a hozzáállását. Az ő emléke előtt szeretnék tisztelegni azzal, hogy minél több ámomat igyekszem valóra váltani, közben pedig pozitívabban megélni a mindennapjaimat.
Egy dologban azonban biztos vagyok: a nagymamám, édesanyám, apukám, párom és az igaz barátaim támogatása nélkül nem tartanék most ott, ahol. Köszönöm nektek, hogy vagytok!
- Felszólaltál egy cikkedben az endometriòzis betegségről, azokról a nőkről, akik fájdalmakkal élnek együtt már évek òta, de nem tudják mi bajuk. Azok miatt a nők miatt, akiket megaláztak az orvosaik, akikre azt mondták, hogy csak színlelnek. Én is átéltem, átélem, tudom mit jelent. Több hasonló cikket kívánok számodra. Hogy indult ez a betegséged és most hol tartasz a gyógyulásban?
Évekkel ezelőtt, szörnyű fájdalmakkal, állandó alhasi görcsökkel indult az endometriózissal való küzdelmes harcom. Orvostól orvosig jártam, mindig elutasítottak, kinevettek, azt mondták csak színlelek, figyelemhiányos vagyok.
Többször kerültem kórházba, majd ügyeletre is az elviselhetetlen, lassan már az életminőségemet is abszolút lerontó betegségem miatt. Egy napon elhatároztam, hogy bármit megteszek, csak derüljön ki egyszer s végre a kór neve, ami nehezebbé tette az éveimet, tönkretéve számos kapcsolatomat, barátságomat is. Azóta túlestem egy laparoszkópiás műtéten, ahol igazolták, hogy endometriózis állt fent, minden belső szervem össze volt tapadva, szörnyű fájdalmaim voltak, mire felépültem a műtétből.
Ebből a betegségből sajnos nem lehet végérvényesen meggyógyulni, javulás pedig csakis hormonnal és műtéttel érhető el. Jelenleg a gyógyszeres kezelést próbáljuk, hogy a fájdalmaim enyhüljenek és egy teljes életet tudjak élni, még ha az endometriózis ott is áll a háttérben. Feladni soha nem fogom, az nem rám vallana!
Szeretnék minél több nőnek segíteni, ezért is íródott meg a cikkem, amely nemrég a Glamour oldalán debütált. A cikk megjelenése óta rengeteg nő és érintett sorstársam keresett fel, amiért hihetetlenül hálás vagyok! Nélkületek nem lenne érdemes írni és felvállalni a történetemet.
- Mit üzensz a Divatikon.hu olvasóinak?
Soha ne adjátok fel a céljaitokért és az álmaitokért való küzdelmet!
És hogy mit tartogatok még az olvasók számára?
Még több cikket, kendőzetlen őszinteséget és egy új, misztikusabb témájú kötetet is, amely készülőben van a jövőben. Célok és tervek mindig lesznek, örök nyughatatlan személyiség vagyok, tehát az alkotói válság tényétől szerencsére nem félek. Ezzel a könyvvel pedig már a kellő motiváció és vidámság is megvan hozzá, hogy a jövőben még több inspiráló tartalmat hozhassak a kedves Olvasóknak!
Sok sikert kívánok utadhoz!
Szeretettel:
Napsugár Anna
