A Hajlakk rendezője, Adam Shankman biztosra akart menni, ezért a legnagyobb neveket szerződtette le filmjéhez, köztük Alec Baldwin-t, Russel Brand-et, Mary J. Blige-t, Catherine Zeta-Jones-t és természetesen a már említett Tom Cruise-t, emellett pedig egy Broadway darab alapanyagát gyúrta át vászonra. A sztárokon felül kaptunk két ifjú palántát is, Diego Bonetát, aki valóban esélyes, hogy új-generációs szexszimbólummá legyen egy okos ügynökség szárnyai alatt, illetve egy bájos szöszit, Julianne Hough-t. Hiába az Ő karaktereik állnak a cselekmény középpontjában, mégis úgy éreztem, hogy pont az ő jelenlétük húzza le az amúgy meglévő glam-rock életérzést és hangulatot. Az erőltetett kisvárosi lány a nagyvárosban, és az agyon csépelt szerelmi szál azt a pop-szindrómát vitték bele a filmbe, amit elviekben a rock elutasít és kinevet. Nem a szerelemmel van a gond, hanem a tálalással.
Az agyam másik fele viszont elnézi a dolgot, hiszen mégis egy musical-adaptációról van szó; a műfaj sajátosságait nem kerülhetjük meg, csak valahogy mindig kínosan feszengtem a székemben, ha Boneta és Julianne feltűntek egy jelenetben együtt. Alec Baldwin és Russel Brand párosa valahogy tűrhetőbb volt, ám a végkifejlet csattanó helyett inkább gyenge volt, bár egy-két poén és párbeszéd valóban kacagásra bírt. A filmet ezúttal is egy színész viszi el a hátán, és az Tom Cruise. Az utóbbi időkben valahogy ez Hollywood tendenciája: gyenge vagy gyengébb forgatókönyv mellé egy erős név és játék. Ez volt a meglátásom több beharangozott “várós” alkotásnál, mint pl. a Hófehér és a Vadász vagy a Prometheus esetében is.
Míg utóbbiakban Charlize Theron és Michael Fassbender remekeltek, a Mindörökké Rockban is Tom adta a legélvezhetőbb pillanatokat. Karakert alkotott, aki egy erősebb történéssel a háttérben még akár legendássá is lehetett volna, mint mondjuk Jack Sparrow vagy Lestat, ám a körülmények miatt a katarzis elmaradt.
A Rock of Ages szórakoztat, de nem ad többet a musical filmekhez, bár Tom Cruise meglepően jó hangi adottságokkal rendelkezik és Mary J. Blige kimagasló énektudása is felcsendül, valami hiányzott. Talán ugyanaz, ami Stacee Jaxx szóló-karrierjéből: a lélek.
Írta: Farkas Clarissa
