A koronavírus nagyon megviseli valamennyi ágazatot, a COVID-19 egyik legnagyobb vesztesei azonban – a vállalatok, és a betegség következtében begyűrűző válság következtében munkájukat tömegesen elveszítő hétköznapi emberek mellett – vitathatatlanul a különböző művészek, előadók. Sorozatunkban a hazai könnyűzenei élet jeles alakjaival beszélgetünk arról, hogy ők hogyan élik meg a karantént és azt, hogy nincsenek koncertjeik, fellépéseik.
Az I. részben Bartalos Jenővel beszélgettem.Bartalos Jenő dalszerző- szövegíró kivonulva a világból Sződligeten vészeli át a kijárási korlátozásos időszakot. Jenő számos gigasláger szerzője, dalai mostanra 50 millió YouTube nézettség felett járnak, ennek ellenére mindannyiunk számára ő a kicsit ismeretlen ismerős. Rádiót hallgatva szinte elkerülhetetlen, hogy olyan zenékbe botlunk, melyeket kívülről fújunk, anélkül hogy tudnánk, ezek az ő gondolatai, ezek az ő dallamai. Pedig sokszor ő a lélek és a szív – a függöny mögött. Telefonon értük utol.
Milyen a zenész-élet a karanténban?
Bevallom, jó érzés kicsit kiszakadni a napi mókuskerékből. Néha azt gondolom túlgyorsult már a világ körülöttünk és nem is bánom, hogy van egy kis idő átgondolni, átértékelni, kitalálni és csak úgy általában lenni minden szorítás nélkül.
Persze az alkotó lélek nyughatatlan és alapvető igénye hogy folyamatosan átszűrje magán a dolgokat, amiket aztán így vagy úgy, de próbál megfogalmazni a maga módján. Az elmúlt időszak így nekem meglehetősen termékenyre is sikerült, persze nehezíti a munkát, hogy nincsenek személyes találkozások, a „vibe”-ot nem helyettesítheti semmilyen online megoldás.
Mennyire veszed komolyan a kijárási korlátozásokat?
Én azt gondolom mindannyiunk elemi érdeke, hogy most odafigyeljünk egymásra, így csak akkor mozdulok ki, ha muszáj. Nyilván mindenkinek nehéz időszak ez, minden tekintetben emberileg, lelkileg, fizikailag, gazdaságilag megterheli a társadalmat, de bízom benne, hogy hamarosan túlleszünk rajta. Azonban azt is gondolom, közben változik a világ és utána egy kicsit más lesz minden. Illetve semmi nem lesz már ugyanolyan.
Mire gondolsz?
Arra hogy most egy csomó olyan dolog kikényszerítődik, ami csak sokkal lassabban alakult volna ki az emberek életében, ha egyáltalán kialakul. Hihetetlenül felértékelődik a virtuál és devalválódik az „emberi”. Ez egy kényszer-szocializálódási folyamat is egyben és én csak bízni tudok abban, hogy hosszútávon nem megy a valódi emberi kapcsolatok rovására. Amit most megélünk, az egy „digitális-evolúciós” ugrás, és erre nem feltétlenül vagyunk felkészülve. Viszont – mint mindig – alkalmazkodunk és összességében biztos vagyok benne, hogy előnyünkre fog válni a helyzet.
Fotó: Gál Vivien – https://www.instagram.com/vivienngal/
Mondtad, hogy termékeny időszakod van, milyen dalokon dolgozol?
Van egy csomó olyan dalom, amik mostanra érnek majd be, és egy csomó olyan, amik pont a jelenlegi helyzetre reflektálnak és még alakulnak. Én mindig ösztönösen írok, sosem figyelek arra, hogy miről. Aztán ha kész, és úgy érzem összeállt, elolvasom és valójában akkor derül ki, miről is szól. Olyankor rengetegszer meglepődök. Sajnos nem vagyok tudatos dalszerző.
Milyen megjelenések várhatók a következő hónapokban?
Nagyon sok mindenen dolgozom egyszerre. Az elmúlt hónapokban Deniz és Orsovai Reni közös új dalát készítettük Vékony Zoli barátommal, de alakul egy Zséda dal is – szintén Zolival – aminek a szövegét Tariska Szabival írtuk. Illetve Zolinak lesz egy dala Calidoraval, abba is belekontárkodtam. Hamarosan jön Kozma Orsinak írt új dalom, a „Változik a világ” Somogyvári Dani barátom hangszerelésében, Nagy Adri új dalát pedig Toldi Miki barátom producerelte, a szövegét Adrival együtt írtuk. Roy-jal dolgozunk egy duetten és egy szóló dalon is. Imádok vele dolgozni, konkrétan egy legenda. A legújabb és ezáltal pillanatnyilag a legkedvesebb dalomban Johnny K. Palmerrel és Kosztyu Jánossal dolgozom együtt, az előadó maradjon még titok, de nagyon hiszek benne, az lesz a címe: „Veled akarok lenni”
Sokat dolgoztál Lotfi Begivel korábban, várhatunk hasonló közös nagy slágereket, mint a Valahonnan vagy az Eszembe jutottál voltak?
Igen, mindenképp! Nagyon remélem. Begivel az elmúlt években fantasztikusan jó megtaláltuk egymást, hihetetlen tehetség és jó barát, nagyon szeretek vele dolgozni. Egy hónapja sincs, hogy megjelent legutóbbi közös munkánk B.Nagy Réka tolmácsolásában, a „Minden jót!” és folyamatosan pörgünk újabb és újabb dalokon, úgyhogy 100% hogy lesz még egy-két közös gurításunk az idén. Ahogy szívem csücskének, Kollányi Zsuzsinak is lesz egy dalom. Fel is hívom mindjárt!
Mennyire zavar téged, hogy a függöny mögött alkotsz csak és nem feltétlen Téged azonosítanak a dalaiddal?
Én akkor vagyok boldog, ha örömet okozok másoknak azzal, amit csinálok. Ha egy pillanatra könnyebb lesz az élet, ha adni tudok valamit az embereknek, ha egy-egy dalom kapaszkodót jelent, vagy segítséget nyújt, vagy csak három önfeledt percet okoz, akkor már elértem a célom. Ebben a kontextusban teljesen mindegy, hogy tudja-e a hallgató hogy én állok a dal mögött és egyébként is. A lényeg, hogy én tudom. Jó érzés például, ha bemegyek egy boltba és szól a rádióban az egyik dalom és az eladó kívülről fújja. Olyankor mosolygok magamban.
Igen, az tényleg nagyon jó érzés lehet. Zárásként én nagyon köszönöm hogy időt szakítottál ránk, és megosztottad velünk gondolataidat, kívánok további jó munkát sok ihletett percet és kitartást a karanténos időkre. Nagyon várjuk a dalokat és bízunk benne, hogy mielőbb élőben is hallhatjuk őket mondjuk egy fesztivál vagy óriáskoncert színpadán.
Köszönöm szépen, én is nagyon bízom benne. Így legyen!
