Angyal címmel vadonatúj klippel jelentkezett Randon és Albert Heidi duója, a Latency. Az alkotókkal ennek kapcsán készítettünk exkluzív interjút.
Mit lehet tudni a dalról?
Hogy született?
Randon: Ez a dal nagyon hosszasan érlelődött bennünk, ugyanis refrént több hónapig nem tudtunk hozzá írni. Nem éreztük a harmóniát a zene és a mondanivaló között. Így az alapot teljesen átírtuk, és utána mintha a dal maga írta volna meg a refrént.
Honnan inspirálódtatok?
Heidi: Dalaink üzenetét a saját megélt tapasztalataink és érzéseink táplálják, azok a dolgok, amik minket éppen akkor foglalkoztatnak.
Randon: Van, hogy elsőre nem igazán tudunk azonosulni a másik által írt gondolattal (a szövegírási folyamat egymástól függetlenül zajlik). Ilyenkor keresünk egy emléket, ami össze tud kötni a megfogalmazott érzéssel. Ezért figyelhető meg az Angyalban ez a kettősség.
Heidi: Igen, én kicsit a másik oldalról közelítettem meg, mert nem értem, hogy ha két ember ennyire egy hullámhosszon van, akkor miért nem próbálják meg legalább, hogy működik-e? Szerintem az igazi társak azok, akik motiválják egymást, együtt jobbak, és közösen szárnyalnak.
Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánljátok a dalt és a klipet?
Heidi: Annak, akit már elkapott a viszonzatlan szerelem, és a hiábavaló erőlködések egy olyan személy irányába, aki nem értékeli őt eléggé.
Randon: Én azoknak ajánlanám, akik belső vívódásaik miatt nem mernek meglépni dolgokat, mert nem bíznak magukban eléggé. Egyébként küldjük mindenkinek, aki szereti.
Nagyon különlegesen komplex a klip szimbolikája. Megfejtenétek egy kicsit?
Randon: Az angyalok személyében többfajta karaktert igyekeztünk megmutatni, hiszen az angyal bárki lehet. Az őket alakító lányok azért nem figyelnek rám, mert ebben a vízióban megjelenik a bizonytalanságom, amit egyébként nem mutatok ki. Csak én képzelem úgy, hogy így reagálnának.
Heidi: Tagja voltam iskoláim kórusainak, és gyakran énekeltünk templomi szertartásokon. Amikor a kész dalt hallgatva becsuktam a szemem, a hangzás és a hangulat oda repített engem újra.
Randon: A tető, mint helyszín akkor jelenik meg a klipben, amikor kiderül, hogy végig egy álomban voltam. Igyekeztünk erősíteni azt, hogy az elérhetetlenség csak a fejemben létezik. A tető jelképesen egy olyan hely, ahol még közelebb lehetünk ezekhez az égi lényekhez.
Milyen volt az alkotói folyamat?
Randon: Az első mindig a szöveg. Néha nem gondolok bele, hogy mit írok, csak úgy jönnek a szavak. Csak később jövök rá, hogy tulajdonképpen mit is jelent az életemre nézve. Egyfajta terápiának tekintem a saját magam megismerése céljából. Az Angyal esetében is így történt.
Heidi: Általában mindenki a saját részét írja, de amikor elkapja egyikünket a flow, van, hogy megírunk egy-egy dalszöveget teljesen egyedül, amit utána zeneileg ketten alakítunk ki. A zenét úgy írjuk, hogy szöveg nélkül is azt a hangulatot, érzést adja át, amit közölni szeretnénk.
Milyen volt a közös munka Zsomborral?
Heidi: Zsombor régi jó barátom, így a közös munka nagyon egyszerű volt, és jó hangulatban telt. Mindig vannak frappáns ötletei, és minden rendezői instrukciót pontosan végrehajt.
Heidi: Hollót még akkor ismertem meg, amikor a Maxisunban énekeltem. Egyből megkedveltem, egyértelmű volt, hogy szeretnék vele a későbbiekben is dolgozni.
Randon: Holló nagyon motiváló, közvetlen, türelmes, és kihozza belőlünk a maximumot. A közös munka alatt barátokká is váltunk.
Heidi: És ami a legfontosabb, hisz bennünk.
Köszönöm szépen az interjút!
A Latency Facebook oldala:
https://www.facebook.com/latency.official
