Egy olasz barátja, Maurizio hatására dolgozta fel Diana Antonio Diodatonak, a 2020-as Sanremoi Dalfesztivál győztesének dalát. (Az ominózus dalfesztivál nyertese képviselhette volna egyébként Olaszországot az idén a koronavírus következtében elmaradt Eurovíziós Dalfesztiválon is.). A feldolgozással kapcsolatban Diana így nyilatkozott magazinunknak:
“Budapest vonzáskörzetében üzemeltetünk egy kis olasz éttermet, amit három évvel ezelőtt nyitottunk meg egy nagyon jó barátunkkal, Maurizioval. Ő mutatta először ezt a dalt nekem. Ahogy meghallotta, egyből én jutottam eszébe, hogy szerinte ez nagyon jól állna nekem. Megmondom őszintén, első hallásra nem mondtam azt rá, hogy igen, ezt biztosan meg fogom csinálni, pedig biztosan nagyon jónak kell lennie, hiszen a 2020-as Eurovíziós Dalfesztiválon ezt a dalt választották meg az olaszok. Engem a trendek a legritkább esetben érdekelnek, úgyhogy ez nem is befolyásolt, de aztán azon kaptam magamat, hogy dudorászom a dallamot. Meghallgattam még néhányszor, és rájöttem, hogy imádom! Nem beszélek olaszul, nem értem a szöveget, nem tudom, hogy hogyan kellene kiejtenem a szavakat, ezért ott kezdtem, hogy leültem a gép elé, és elkezdtem lefordítani. A legfontosabb, hogy értsem, mit mesélek el a dallal, mi a történet. Igaz, hogy a dallam, a dal felépítése, az előadásmód, az érzelmek sok mindent sugallnak a hallgatónak, – és anélkül is van már az embernek elképzelése a tartalomról, hogy bármit is értene belőle – de nekem, mint énekesnek mindent értenem kell, hogy hitelesen át tudjam azt adni. A következő lépés a szöveg és a kiejtés, amiben nagy segítségemre volt a barátom, YouTube. Meghallgattam az összes elérhető előadását Diodato-nak, illetve azokat a feldolgozásokat, amiket olasz ajkú énekesek tettek közzé, hogy minél több olasz szájból halljam elhangozni azokat a szavakat, tanultam a kiejtést. Majd csináltam egy vázlatot, feldünnyögtem az éneket, és megmutattam Maurizionak, hogy segítsen kijavítani azokat a részeket, ami nagyon üti az olasz füleket. Végül így született meg „Fai Rumore” az én előadásomban, amihez otthon készítettünk egy videót is. A dal arról szól, hogy a szerelem mindent felemészt, és hiánya fájdalmas csendet kelt. Ezt az elviselhetetlen csendet megzavarják ismerős hangok, amik emlékeztetnek a másikra, és felidéznek olyan emlékeket, visszarepítenek olyan helyekre, ahová nem kellene mennünk. Az elengedés keserű, de szükségszerű gyógyszer. Nem létezhet jövő, ha hagyjuk, hogy az emlékeink magukkal ragadjanak. De ugyanakkor mégis hagyom, mert szeretném hallgatni.”
