A 2011-es X-Faktorban ismerhette meg a nagyközönség. Amikor Tibi eszünkbe jut, valószínűleg széles, kedves mosolya ugrik be elsőnként számunkra.
A családban szinte mindenki mérnök, de a színpad világa mindig is vonzotta. Saját bevallása szerint néha még mindig harcol magával, hogy valóban mit is szeretne. Készülőben van új dala, az Ébresztő, amely az élet szépségeiről, örömeiről és a pillanatok megéléséről szól majd.
Most terveiről és egyéb „nyalánkságokról” kérdezgettem… 🙂
Korábban, amikor a Divatikon kvízt töltötted, említetted, hogy mindig is a színpadra vágytál. Mi vonzott ebben a létben?
Én csak azt láttam, hogy aki színpadon van, azt csodálják. Aki a kör közepén áll, az nem csak Pataky Attila lehet.
Viszont a színpadnak varázsereje van. Szerettem volna kipróbálni, és imádom.
A színpad egy könnyű, nem tiltott drog. Ezért nem kell Amszterdamba menni. (nevet – a szerkesztő)
Nézegettem a Facebook oldaladat. A rajongóid szinte mindennap kapnak tőled egy-egy sort, képet, vagy valami pozitív gondolatot. Hogyan tudsz ennyire odafigyelni erre a kapcsolatra?
Sajnos mostanában keveset foglalkozom az oldallal, viszont erre pedig szükség van.
A rajongók nagy része figyel minket, kíváncsi a mindennapjainkra, hol vagyunk, mit csinálunk, mit tanulunk, mire készülünk, mi a kedvenc ételünk. Lehet valakinek ez vicces, vagy sok, de mégis a nagy részük kíváncsi rá. Ezzel is közelebb kerülünk egymáshoz, ami mindnyájunknak jó. A Facebook egy jó dolog, meg tudjuk osztani örömünk, bánatunk, sikerünk, fellépéseink helyét, idejét.
Fura, de mégis talán az mondhatom, hogy sok olyan koncertre, fellépésre járó rajongó van, aki azért van ott, mert foglalkozunk egymással. Igyekszek a levelekre válaszolni, közönségtalálkozót szervezni egy évben legalább egyszer. Olyan, mint a mobiltelefon. Idáig is megvoltunk nélküle, de vele jobb.
Láttam azt is, hogy nagyon szeretsz alkotni a konyhában. Ez a szenvedélyed hogyan és mikor kezdődött?
Nálunk nagyi a Gombóc Artúr a családban, így apu is igazi konyhaművész lett, akitől sok mindent sikerült ellesnem. Hedonisták vagyunk mind a ketten. Mindig tudunk valami plusz dolgot hozzáadni az ételekhez, hogy még különlegesebb legyen. A kolesz szobában én főztem a legjobban, ami hamar kitudódott, így kiegyeztünk, hogy ez az én feladatom lesz, ők pedig mosogatnak.
Szeretek újakat alkotni, és magamra bízom az ízesítést sokszor. Volt, hogy melléfogtam, de csak pár alkalommal.
A barátnőm most tőlem tanul. Utálom, ha kiveszik a kanalat a kezemből, vagy utánam fűszereznek. Waaaa! (nevet – a szerkesztő). Nagy szívfájdalmam volt, hogy majdnem egy évig nem volt sütő a lakásban, ahol most lakom, de már beszereztünk egyet.
Az X Faktorból kikerülve, az első önálló koncerted után milyen gondolatok kavarogtak benned?
Még, még, még. Hogy holnap és minden héten legyen valami hasonló kihívás, munka, siker. Amit élvezettel csinálsz, odateszed magad. Ha unod a munkád, meglátszik rajta, én viszont ezt élvezem.
Tudtommal követed az ide X Faktort is. Mi a véleményed a megújult mentorgárdáról, és a jelenlegi versenyzőkről?
Az X faktor egy izgalmas, szerethető, érdekes esti műsor. Más és más karakterek, akik hétről hétre próbálnak minket szórakoztatni, meglepni. Igaz, volt talán egy-két csalódás is, mint ahogy egy sportoló sem dönti meg minden alkalommal a saját rekordját, viszont ettől is emberi. A túl jó, a hibátlan sem tud érdekes lenni, az X Faktor viszont igen.
Egy interjúra hogyan készülsz fel? Egyáltalán fel lehet-e készülni rá? Vannak esetleg előre “betanult”, “megkomponált” válaszaid?
Mivel ugye sokan kíváncsiak ugyan arra a kérdésre, ezért nincs olyan, hogy minden alkalommal más kérdéseket kapjak, amire fel kellene készülnöm. Ha viszont van valami információ, akár új, akár nem, azt mindig bele kell szőni a válaszba.
Szóval, ha csak egyet kérdeznél, például: „Mi a kedvenc színed?” és én szeretném elmondani a következő koncertem időpontját is, akkor valami hasonló választ kapnál: “A kedvenc színem a kék, s hogy ne legyen olyan egyhangú a színpadon, a jövő heti koncertemen, ami ekkor és itt lesz egy ezüst mellénnyel dobom fel majd a felsőm.
Őszintének kell lenni, és bő szavúnak. Nem jó igennel és nemmel válaszolni. Arra senki sem kíváncsi. Több infóból többet kap az olvasó.
Jelenleg is stúdiózol. Esetleg lehet tudni, hogy min dolgozol?
Látod, ha ezt most nem kérdezed meg, az utolsó kérdésbe úgyis bele tettem volna. (nevet – a szerkesztő)
A minap készült el egy összefogás dal, az ENNSZ (Egyesült Nemzetek Nonprofit Szervezete) himnusza, amiben részt vett Keresztes Ildikó, Johnny K. Palmer, Fekete Dávid, Hendersson Dávid, Rácz Gergő és én. A szerzők Vödrös Márton, Rácz Gergő, Johnny K. Palmer és a szöveget Major Eszter írta. Egy nagyon jó dal, szerintem teljesen mai, rádióbarát. Rémelem sokakhoz eljut, és megértik a mondanivalóját. Figyeljünk oda egymásra. Lehet, holnap már nem találkozunk!
Ezen kívül készül az új dalom, az Ébresztő, ami arról szól, hogy vegyük észre azt, amiben örömünket leljük. Lépjünk ki a szürke megszokottságokból, és élvezzünk az adott lehetőségeket akár pár pillanatra is. Az élet tele van szórakoztató dolgokkal, minden nap. Van két szó, mely mindenhova jó… Carpe Diem? Igen! Egy gyerek hamarabb észreveszi és megragadja az alkalmat, a felnőtt kevésbe. Változz, ne átkozz! 🙂
Sikerült összehoznom az első zenekarom is, akikkel még csak párszor próbáltunk, viszont annál lelkesebben.
Nagyon jó fejek mind, imádom őket. Mintha a testvéreim lennének, annyira jól sikerült a srácokkal az egymásra találás. Temesi Berci barátomtól kértem tanácsot, hogy ajánljon fiatal, tehetséges, szimpatikus zenészeket. Mintha tudta volna mire gondoltam pontosan, annyira jól beletrafáltunk. Feldolgozásokkal készülünk, fiataloknak.
Közönségnek a 18+-os korosztályt lőttük be, akik szórakozni, bulizni jönnek el, nem pedig üldögélni. Igazi Club est hangulatot szeretnénk csinálni. Hamarosan kikerül pár felvétel a próbákról, és mindenkinek világos lesz mit is csinálunk. Jó lesz!
Nagyon szuper, lendületes dalokat kapunk tőled időről-időre. Tervezel-e a közeljövőben saját lemezt?
A lemez kiadás manapság már inkább presztízs, mint üzlet. Elég csak megnézni pár példát. G. Hallivel hatalmasat bukott új albumával, közel 600 darabot adott csak el, Lady Gaga lemezkampánya szintén mínuszos. Elértéktelenedett a lemez. Sajnos. Azt veszem észre, hogy hamarabb költünk el egy franchise kávézóban 2-3000 forintot papírpohárba kapott kávéra, amiért még sorba is állunk, mint levegyünk egy CD-t a polcról. Ugye, ott a sok videó megosztó oldal, és a kalózmegosztások. Ezt viszont orvosolni kell valahogy, mivel a “support artist” már nem működik úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Még nem tudom mi lesz a megoldás, honnét és milyen formában fog érkezni, de hiszek benne, hogy valami fog történni. Addig is dolgozni kel, csinálni továbbra is azt, amit szeretünk. Zenélünk, dalt írunk, szöveget a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel. Ez nem ronthat el semmit. 🙂
Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok! Várjuk az Ébresztőt és a sok-sok receptet és postot a Facebookon!
Képek forrása: Kaszás Bence, Gyurcsík Tibor
