Kamarás Iván Portré

Kamarás Iván (Pécs, 1972. december 22.) Jászai Mari-díjas magyar zenés-, prózai és filmszínész. 2009 óta ingázik Magyarország és az Egyesült Államok között. Édesanyja Uhrik Teodóra balett-táncos, akinek második férje, Lovas Pál balett-táncos a nevelőapja fél éves korától, féltestvére Anna. Édesapja Kamarás András grafikusművész, féltestvére Kamarás Marco zenész, aki Párizsban nőtt fel. Pécsett érettségizett az ANK angol kéttannyelvű gimnáziumában. Díjai: Színikritikusok Díja – legjobb férfialakítás (William Shakespeare: Othello, Budapesti Kamaraszínház; (1996), Ajtay Andor-emlékdíj (2000), Hegedűs Gyula emlékgyűrű (2000), Súgó Csiga díj, Magyarország 12 legnépszerűbb színésze 2002-ben díj (2003) Jászai Mari-díj (2006), VII. Pécsi Országos Színházi Találkozó – az év férfi színésze (Vinterberg-Rukov-Hansen: Az ünnep, Pesti Színház; (2007)  Arany Medál díj – az év színésze közönségdíj (2012). Mindig is érdekelte az angolszász kultúra, 2009-ben Los Angelesbe költözött – először csak egy évre –, azóta folyamatosan ingázik Budapest és Amerika között, ekkortól a filmezésé lett a főszerep.   A Játékkészítő maratonon, 4 nap, 12 előadás, majd 50 ezer (!!!) néző volt, ennek köszönhetően boldogan zárta az évét.  Számára nagyon jó érzés harmadszor is úgy kezdeni az évet, hogy: idén is a Dr. Steinberger zöldség- és gyümölcslevek nagykövete lett.

– Már általános iskolásként is amatőr színjátszó körbe jártál, ahol a Lázár Ervin Gyere haza, Mikka-makka címszerepében léptél először színpadra. Ezután az úttörőház színjátszó kör következett – egyedüli fiúként –, majd a Fegyveres erők klubjában Moravetz Levente stúdiójában tanultad a mesterséget. Még gimnazistaként játszhattál a pécsi Kamaraszínházban, A három sárkány című Hunyady Sándor darabban. Ezután elsőre felvettek a Színház és Filmművészeti Főiskolába, ahol 1995-ben végzetél Kapás Dezső és Horvai István osztályában. 1995–1997 között a Budapesti Kamaraszínház, 1997–2009 között pedig a Vígszínház tagja voltál. Szinkronizálsz is. (Forrás: internet)

Milyen szerepeid voltak szinkron színészként, melyik a Hozzád legközelebb állnak?

– Az egyik emlékezetes alakítás talán a “Félelem Bére” című francia filmklasszikus újraszínezett verziója volt. Az a megtiszteltetés ért, hogy Yves Montand alakításához adhattam a hangom Kálmám Imre után, aki az eredeti, fekete-fehér verzióban volt az elődöm. Ez a film amúgy is az egyik nagy kedvencem, úgy érzem, akárhogy is változik a világ, nem fog rajta az idő vasfoga. Kölcsönöztem már Marlon Brando-nak vagy Daniel Day Lewis- nak is a hangom, hogy csak a legnagyobbak közül említsek néhány kedvencet.

– A Főiskola után a Budapesti Kamaraszínháznál helyezkedtél el. A közönség figyelmét először a Ruszt József által rendezett William Shakespeare: Othello című darabban nyújtott Othello-alakításoddal hívtad fel, amellyel elnyerted 1996-ban a Színikritikusok Díját. A darab televíziós színházi közvetítése által országosan ismertté váltál. Milyen Othellonak lenni? Mit jelentett Neked a Díj, miben segített?

– Az az alakítás több szempontból is felejthetetlen számomra. Valóban ez hozta a színházi áttörést és a nem várt sikert, ugyanakkor nagyon magasra is tettem a lécet, hiszen fiatal, pályakezdő színésznek rögtön ekkora szereppel ilyen sikert elérni rendkívül nagy felelősséggel jár. Sokan sokszor akár a mai napig is ahhoz mérnek, azt emlegetik valahol, mint egykori legendás alakítást. Emlékszem, mikor a permier előtt leültünk Ruszt Józseffel a New York Kávéházban és azt kérdezte tőlem Európa egyik legnagyobb Shakespeare rendezője, hogy gondoltam-e arra,  mi lesz, ha siker lesz a darab? Értetlenkedve bámultam rá. Nem játszhatok utána majd első őrt, mi lesz a következő? Kérdezte tőlem. Ki fogja gondozi a pályámat és hogyan? Eltelt jó pár év, mire megértettem, mire is gondolt. Olyan spirituális utazás azóta is kevés volt a szakmai életemben, mint amilyennel indulhattam pályám kezdetén.

–     1997-ben átszerződtél a Vígszínházhoz, előbb a Pesti Színházban játszottál, ahol alakíthattad Dés László A dzsungel könyve Sír Kánját Hegedűs D. Géza rendezésében és Alföldi Róbert A Phaedra-story előadásának Hippolütoszát is. Egy évad után kerültél át a nagykörúti színház épületbe. A színháznál töltött évtizeden át a világirodalom legkülönfélébb szerepeiben mutatkozhattál be és hamar vezető színésszé váltál. Melyik darab volt Számodra legfontosabb szerep és miért?

– Igazából nehéz kiemelni a kedvenceket, hiszen mindig is el voltam kényeztetve, hála istennek szebbnél szebb feladatokkal. A “Macska a forró tetőn” előadása minden esetre ide tartozik. Brick szerepében egy modern amerikai dráma önromboló antihős karakterében mutathattam meg az addigi hagyományoktól eltérő igazán kihívásokkal teli rajzot egy elveszett, alkoholista emberről, aki feladott minden reményt. Emellett természetesen a “Revizor” Hleszakovja (Valló Péter rendezésében a második felvonás nagymonológja igazi jutalomjáték volt), vagy a “Bűn és bűnhődés” Raszkolnyikovja is természetesen ott él a lelkemben tovább a sok felejthetetlen pillanatokkal együtt. Nem beszélve az “Ünnep”-ről, de rengeteget tudék még említeni a “Kék madártól” a “Sok hűhó semmiért” Benedettójáig. Minden szerep és előadás más és más emléket és élményt hagyott maga után.

 

 

– Első filmszerepedet még a főiskolán a Nagy Károlyról szóló háromrészes óriásprodukció Kis Pipinjeként (angolul), majd 1996-ban Schmidt Arnold Stationary című rövidfilmjében kaptad. Ettől kezdve számos magyar és pár nemzetközi filmben (például a Pokolfajzat 2: Az aranyhadsereg – Hellboy II The Golden Army – amerikai produkcióban) is szerepeltél. Az 1990-es évek végén A miniszter félrelép és az Európa expressz aratott nagy sikert. Engem annyira megragadtál, hogy én azóta figyelem pályafutásodat. 2002-ben együtt szerepeltél Darvas Ivánnal – akihez sokan hasonlítanak – a Szent Iván napja című filmben, majd a Szerelem utolsó vérig olasz-magyar filmdráma Dandyje voltál. Milyen mély hatást gyakorló élmények maradtak meg első film szerepeidről amit elmesélnél a nagy közönségnek? Milyen élmény volt együtt szerepelni a nagy Darvas Ivánnal, mit adott Neked?

– A “Nagy Károly “ kapcsán volt az első casting elményem is. A főiskola folyosóján lévő hirdetést szúrta ki a szereplőválogatásról az akkori barátnőm és én az ő bíztatására mentem el. Clive Donner, a film angol rendezője arra kért, hogy mondjak valami szöveget angolul. Akkoriban a főiskolán kuriózumként eredeti nyelven megtanult “Hamlet”-Hecuba monológom épp kapóra jött. Nagy büszkén előadtam neki, ő pedig jót mosolygott az ősz szakálla alatt és alkalmazott. Nagy élmény volt egy ilyen nagy nemzetközi produkció részese lenni. Az iskolában beteget kellett jelentenem, mert nem adtak volna ki, talán ez volt az egyetlen hiányzásom a négy év alatt…

Darvas Ivánnal nyilván vártam a találkozást, annyiszor emlegettek vele kapcsolatban, hogy már én éreztem magam kínosan emiatt. Nagyon szerény és emberi volt. Élmény volt a közelében lenni. Látni ahogy dolgozik, azt az alaposságot, a stílust és az alázatot.

–     2004-ben te mutathattad be Magyarországon Pierre Cardin Revelation parfümjét. Ekkor, a divat és a formatervezés világán túl a fiatal művészeket is támogató Cardin párizsi színházába a közép-kelet-európai művészek közül elsőként kaptál meghívást és egy tévéstáb kíséretében betekinthettél a parfümkészítés világába is. Mit jelentett Neked a Parfüm, mennyire fontos Neked az illat a fellépéseidhez, munkáidhoz, kiegyensúlyoz-e ha rajtad van, lennél-e most parfüm arca?

– Sosem szerettem a nagyon tömény, erős illatokat. Nem tudom. Igazán ez olyan megmagyarázhatatlan dolog. Mi tetszik, mi izlik. Mi áll jól. Kinek mi megy a bőréhez, az egyéniségéhez. Egy adott illat minden emberen más és más . Ha túl sokat használjuk, megunjuk őket könnyebben. Én mostanában leginkább alkalmakhoz kötöm az illatválasztást. Természetesen megtisztelő volt az akkori felkérés és pont passzolt is az illat az egyéniségemhez. Mindig örömmel vállalok ilyen jellegű együttműködést olyan parterrel, akivel illünk egymáshoz.

–     Dolgoztál vezető társulatoknál és alternatív színházi műhelyekben. Játszottál többek között a Győri Nemzeti Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a Hevesi Sándor Színház, a szombathelyi Kamara Savaria, Gyulai Várszínház, a Merlin Színház színpadain is. 2006-ban tagja voltál a Vasvári Emese Lakásszínházának, amely előadásból 2007-ben mobilfilm is készült ötleted alapján. Látható-e valahol, honnan jött a film készítési szellemi tudásod, valakitől örökölted?

– Mindig is szerettem magam új környezetben kipróbálni és ezért boldogan vállaltam vidéki városokban adódó lehetőségeket. A Mobilos filmezés egy igazi kisérletnek idult. Az első próba a “Stuárt Mária” előadás kulisszái mögött játszódó belső szatíraként született, amolyan emlék egy főpróbahét megróbáltatásairól típusú szellemiség vezérelte és természetesen az irónia, ami oldja a feszültséget. Egy digitális fényképezőgép állt akkor rendelkezésemre ami egészen véletlenül egy perces felvételi módra volt alapon beállítva, így minden interjú alanynak csupán ennyi ideje volt megszólalni. Nagyon szórakoztató volt a premier utáni vetítés. Rengeteget nevettünk.

 

Hirdetés

–     Színházi rendezőként is bemutatkoztál már Gulyás Nagy György brácsás felkérésére (aki a Vígszínházban ismert meg): 2009-ben Csajkovszkij Anyegin című operájának keresztmetszetét rendezted meg Keszthelyen. Milyen hatással volt Rád, mit adott Neked a rendezés?

– Akkoriban nagyon érdekelt a feladat. Ruszt már a Kamaraszínházban szerette volna, ha rendezni kezdek. Kapás és Horvai a főiskolán rengeteg önálló, kreatív feladatot bízott ránk, így igazából nem ért teljesen váratlanul a dolog. Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon élveztem és rengetegszer jutott eszembe Ruszt Jóska. Mintha ott ült volna mellettem és a fülembe súgta volna az újabb és újabb ötleteket. Pedig valahogy mindenféle előkészület nélkül indultunk neki, jelmez és díszlet nélkül. Nagyon izgalmas volt olyan fiatal operaénekesekkel dolgozni, akik megértették, hogy mit is szeretnék az egészből kihozni.

–     2007-ben Lebár József animációs rendező kísérleti filmjének társalkotója voltál. Honnan jöttek az animációs képzeletek és alkotási folyamatodat mennyire támogatták? Mennyire látható a kezed munkája a filmben?

– A hangomat adtam a produkcióhoz. Mindíg szívesen próbálok ki új dolgokat és találkozom új emberekkel.

–     2007 Mozi ünnepen mutatták be Sóhajok című saját készítésű, ötven perces mobilfilmed, amit Magad rendeztél, Magad voltál az operatőr, a forgatókönyvíró és az egyik főszereplő is. Misima Jukio Aoi című kamaradrámájának előadását mutattad be az egyik szereplő szemszögéből. Honnan jött az ötlet, hogyan valósult meg, milyen érzést kelt a nézőkben a darab, mit ad Neked a Sóhaj mélysége?

– Ez pontosan a Mobiltelefonos kisérlet egyik csúcspontja volt. Nem tudom honnan jött pontosan. Emese keresett fel a darab ötletével. Megnéztem az Euripidész előadásukat, ami nagy hatással volt rám. Azt éreztem, hogy része kell legyek egy ilyen kisérletnek és azt hiszem igazam volt. Sok dolgot profitáltam belőle. Létre hoztunk egy különleges előadást, amiből született egy különleges kisérleti film is. Mobiltelefonnal. Haha. Én nem is szerepeltem benne, csak egy álom jelenet erejéig. Kimondottan nagy élmény volt számomra, amikor a Filmszemle keretén belül levetítésre került Kisérleti kategóriában és ott lathattuk a MOMban az ország egyik legnagyobb mozivásznán.

 

–     2009-től szabadúszó lettél, azonban a színház teljesen háttérbe szorult az életedben. Ezt hogy élted meg, mi segített, hogy talpon tudj maradni? Ajánlj pár bölcsességet az ilyen esetre, ami sok emberrel megeshet.

– Bátor lépés volt ez akkor. Kalapált is a szívem rendesen. Sokáig tanácstalan voltam, hogyan s mint tovább. Egy évnek indult és azóta is tart ez a vándorélet. Sokat köszönhetek a családomnak és szeretteimnek, akik elfogadták és teljes erőbedobással támogatnak ebben a döntésben, nélkülük gyökértelen lennék, Stern Évának, aki mindig óriási erőkkel állt mellettem  a munkáinkban.  Somlai Edinának és Márkus Robinak, akik nélkül nem lennék most félig Amerikában. Nyilván a sorsnak, mert úton útfélen mindíg dobott valami újabb lehetőséget. No meg persze a barátoknak, akik különböző szakaszokig, néha egy egy időre el, elmaradozva, de ez is már csak az élet része.

–     2009-ben az M1 MobilVers című, száz részesre tervezett versmondó műsorának ötletadója voltál. A produkciókat televíziós kamerával és mobiltelefonnal egyaránt rögzítették. Mit jelentett Neked ez a műsor, mit jelent Számodra a VERS, mi a kedvenc versed, megtalálható-e a youtube-on szavalásod?

– Valahol az egyik első olyan projekt volt, ami nem kimondottan rólam szólt és ez jól esett. Létrehozni valamit másokkal, másokért és együtt. Jó együttlét volt. Egy egy intím párbeszéd. Személyes hangnem. Bemutatkozás. Valamiféle summa a kapcsolatokról. Jó volt ezekkel emberekkel nemes célért dolgozni. Méltó dolog volt és izgalmas. Igazán mai, annak tükrében, hogy igenis lehet egy verset, más köntösbe bújtatva, aktuális csomagolással,  eredeti tónusban elmondani, úgy, hogy az a mai fiatalokat is behúzza, lekösse, megszólítsa.

Az én választásom Pilinsky János: Te győzz le című verse. Nem vagyok biztos benne, hogy fent van-e az említett csatornán.

 

–     2009-től életedben a filmezésé lett a főszerep. Amerikába mentél, hogy tanulhass és megismerhesd a műfaj fogásait, hiszen egész más a szereplőválogatás és a teljes felkészülési munka is, mint a színház világában. Előbb filmrendezői szakot hallgattál, majd éveken át több filmes, színészi kurzusra is jártál, miközben kisebb-nagyobb munkáid is adódtak. Filmszerepeid 2013-ra utolérték, sőt túl is lépted a színpadi szerepeid számát. A Válaszcsapás (Strike Back) című HBO-sorozat „Skander” nevű orosz bérgyilkosa és bekerült egy másik fontos, életrajzi sorozatba is, amelyet a BBC indított Ian Flemingről, amiben az író egyik barátját, náci tisztet alakítasz. Németül és angolul is beszélsz a filmben. A The Mark című film harmadik részében pedig Christopher Lambert Antikrisztus szerepét vetted át, ekkor forgattátok a Megdönteni Hajnal Tímeát magyar vígjátékot is. Szívesen bátorítod azokat a rendezőket, akikben hiszel, akinek bízol nagyfilm forgatókönyvében is, többször dolgoztál együtt Géczy Dávid rendezővel kisfilmjeiben, amihez volt szerencsém a forgatáson jelen voltam. Katarzisként hatott rám közös munkátok. Milyen nagyjátékfilmet forgatnál szívesen most Géczy Dáviddal ha lenne lehetőségetek rá?

– Valóban. Dávid az egyik legjobb barátom lett az elmúlt években. Több filmet is adtunk be különböző fórumokon. Eddig sajnos egyikre sem kaptunk pénzt. Persze nem adjuk fel és próbálkozunk tovább töretlenül. “A Győztes“ című kisfilmünk több külföldi fesztiválon is remekül helytállt. A “Blood and High Heels” -el eljutottunk Cannes ba is a rendezői sarokba. Ezek a munkák számomra különösen kedvesek.

 

– Eddigi Játékfilmek amikben szerepeltél:

– Stationary (rövidfilm, 1996), Ezüstnitrát (francia-olasz-magyar film, 1996),Bolse vita (1996) – árva ,A bűvész (rövidfilm, 1996), A miniszter félrelép (1997) – Marosi Róbert,Európa Expressz (1998) – Jimmy  ,A Morel fiú (rövidfilm, 1999) – Géza, Fehér alsó (rövidfilm, 2000),A csodálatos mandarin (rövidfilm, 2001) – Tramp, Vademberek (2001) – István, Szerelem utolsó vérig (2002) – Dandy,Szent Iván napja (2002) – Székely Iván,Somlói galuska (rövidfilm, 2002), Libiomfi (2003) – színész a válogatáson, Sóhajok (2005), Le a fejjel! (2005) – Kozár, a bérgyilkos, Semleges hely (rövidfilm, 2006) – férfi,Para (2008) – Viktor,Pokolfajzat 2: Az aranyhadsereg (amerikai akciófilm, Hellboy II: The Golden Army, 2008) – Steel ügynök, Team Building (2009) – Sanyi, Igazából apa (2010) – Bálint, Hirtelen halál (amerikai akcióthriller, Sudden Death!, 2010) – Thug, Üvegtigris 3. (2010) – Dr. Csopkai Ferenc, A tüke fenomén (dokumentumfilm, 2010) – önmaga, A Love Affair of Sorts (amerikai romantikus vígjáték, 2011) – Boris, Vér és tűsarok (rövidfilm, 2012) – Ivan Milkov, Aglaja (2012) – Milo, Rabbi vagy mi az isten (rövidfilm, 2012) – Tibi, The Mark (amerikai akciófilm, 2012) – Phillyp Turk, The Mark: Redemption (holland akciófilm, 2013) – Phillyp Turk, Die Hard – Drágább, mint az életed (2013) – autóvezető, 100 Degrees Below Zero (amerikai szélhámosfilm, 2013) – Dr. Goldschein, The Developer (rövidfilm, 2013) – az overálos fiú, Z világháború (amerikai-máltai akciófilm, World War Z, 2013) – Gambling Soldie, A helyőrség: A Szpecnaz ébredése (angol akció-horror, Outpost: Rise of the Spetsnaz, 2013) – Fyodor, Üzenet (rövidfilm, 2014) – Nyurga, Dumapárbaj (2014) – Kész átverés show műsorvezető, Megdönteni Hajnal Tímeát (2014) – Róbert, Apám megmutatja (rövidfilm, 2014) – Miklós, A győztes (rövidfilm, 2014) – fiatal Kovács István, A kém (amerikai akció-vígjáték, Spy, 2015) – Club Emcee klubtulajdonos, Lámpagyújtogatók (2015) – Kamarás Iván, “aki eljátssza, hogy nem ő az.

Gratulálok szerepeidhez, kimondhatom, sok ember kedvenc színésze lettél, amihez a filmszerepeid sokat segítettek, hogy megismerhessék tudásodat.

 – Mi az álom szerep számodra nagyjátékfilmben, amit még nem kaptál meg életedben és szívesen játszanád?

– Erre mindig az szoktam felelni, hogy a következő. Nem tudom. Szeretem a kihívásokat, a színeket. Szeretek új életeket élni, új figurák bőrébe bújni. Nem az a fontos mit csinálsz, hanem az, hogy hogyan.

 – Ha lenne költségvetés és szponzor rá szívesen rendeznél filmet? Milyen stílusban és milyen Magyar motívumokat vinnél bele?

– Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam. Azért ez egy hosszú folyamat. Amíg egy színész dolgozik egy pár napot egy filmben, még akkor is ha főszerepet játszik és rengetek napja van, egy rendezőnek egy produkció majdem egy év. Arról nem is beszélve, hogy ez azért egy teljesen külön szakma, minnél nagyobb a költségvetés, annál nagyobb a felelősség is. Az én szárnypróbálgatásaim nagyon szerény költségvetésűek voltak, inkább invenciózusnak nevezném őket.

 

–     Zenei világodat már megismerhettük az  „Így énekelünk mi” című színészlemezről,  2007-ben a „Csináljuk a fesztivált” (CD+DVD) és 2009-ben a „Színész dalok” válogatásokról. Mennyire szeretsz énekelni, mit énekelnél el, ami még nem valósult meg? Mit jelentett Neked a Jobb élet vár című dal a Játékkészítőben, egy kicsit a te világod is?

– Ezt a dalt, ahogy Keptén Kapitány szerepét is rám írták. Rakonczai Viktort dicséri. Azért kedvelem kimondottan, mert jól esik énekelni. Egy imábol rockin keresztül gospelbe jut el. Nagyon ötletesen van felépítve, igy kimondottan hálás előadói lehetőség. Amúgy az egész produkciót nagyon szerettem a teljes stábbal együtt. Valami olyan légkört hozott létre Böhm Gyuri, a darab rendezője és jóbarátom, ahol kiváló hangulatban tudott mindenki tudása legjavát nyújtva dolgozi a közös ügyért.

Az éneklés és a zene mindíg is fontos részét képezte az életemnek. Most is nagy előszeretettel gyakorlok sokszor napi szinten, mert egyre több ilyen felkérést kapok szerencsére.

 

–     2012 őszén alakult – a Magyarországon ilyen képzéssel elsőként akkreditált – Go to Casting! Filmszínész iskola, ahol – Pokorny Liával közösen – színészmesterséget oktattál a diákoknak a hazai és amerikai tanulmányaid alapján. Milyen volt a tanári munka? Szeretted, mennyire tudtad ilyenkor saját tapasztalataidat is átadni?

– Ismét egy addig felfedezetlen terület. Nagyon érdekelt mindig is az átörökítés metódusa, Édesanyám elismert pedagógus léven mutatta a példát oly sok évtizeden keresztül. Sokan azt gondolják, hogy a titkaik elárulásával kisemmiződnek, de ez szerintem nem így van. Újabb megvalósítások újabb ötleteket generálnak. Mindenkinek máshogy áll egy egy feladat. Nincs két egyforma ember.

–     Szívesen állsz jótékony célok mellé. 2014 októberétől az SOS Gyermekfalvak(wd) „Kéznyom kampány”-ának nagykövete lettél. 2015-ben az 50 tehetséges magyar fiatal program keretében Enyedi Ágnes – népdal énekes és gyűjtő – mentora lettél. Mit jelent Neked jótékonykodni, az életedben Neked is segítettek már?

– Természetesen. Ez egy karma javító körút. Tégy úgy ahogy szeretnéd, hogy veled is tegyenek. Adni jó, persze manapság figyelmesen ki kell választani, hogy az ember milyen ügy mellé áll oda. Nagyon sok az olyan ügy, ami nem pont arról szól, amit hirdet és nem pont azokhoz jut el az aktuális adomány, akik valóban rászorulnak.

 

–     Hobbid a sport és a testedzés. Sokféle ágat műveltél már Magyarországon a gyógytornától a pilatesen keresztül a jógán át, a bokszig, vagy épp biciklizel, falat mászol, motorozol.

Amerikában pedig rendszeresen szörfözöl, görkorcsolyázol, úszol. Nyolc évig kempóztál is és edzésprogramot is írtál. 2014-ben „Formabontó Kamarás Ivánnal” címmel 16 részes fitneszműsort készítettél Ács Zoltán sportszakmai vezetővel. Nálad is formát bontott a műsor?

– Olyannyira, hogy három nap alatt vettük fel a 16 adást, így az utolsó napon igencsak formabontóra sikeredett az izomláztól a lépcsőmászásom egészen az első emeletig. Aki látta, valószínűleg máig emlegeti. Leginkább agyműtét utáni folyosói sétára emlékeztethetett a kórházban. Félre téve a tréfát, büszke vagyok rá, mert alapos és kemény edzés különböző fokozatokban.

A zene már egész fiatal korod óta elkísért, így ezen a területen is kipróbálhattad magad több ízben és területen. Az első a Bombajó című szólólemezének zenei alapjait 2000-ben Zságer Balázs és Fogarasi László készítették. 2015 decemberében a Játékkészítő című zenés akciómese teljesen új szereplőjeként, mint Keptén kapitány a kalózvezérként léptél színpadra. A pop-show-musical új karakterét, amelyik egy külön dalt is kapott: Jobb élet vár címmel, kifejezetten személyedre írták.

A Dr. Steinberger zöldség- és gyümölcslevek nagykövete lettél. Nagy felelősség egy egészséges termék arcának lenni. Mit jelent számodra egy ilyen nemes feladat?

Fontos számodra a rendszeres sport, színészként feladatod is tested karbantartása. Segítenek ebben ezek a zöldség- és gyümölcs levek? 

Neked melyik a kedvenced? 

-Minden reggelemet azzal kezdem, hogy iszom egyet, néha két ízből is.

Nagyon nehéz számomra kedvencet választani, mert valahogy mindegyiket szeretem,  a káposztalétől az ananászig. Ez is az egészségtudatos életmód egy fontos része, ami igazán kellemes, mert a levek nagyon finomak. Az ember a húszas évei során majdhogynem rombolja az egészségét, a harmincas éveiben már szinten tartja, rájön, hogy tenni kell érte nap, mint nap.  Persze ez a tendencia nem általános és remélem, hogy egyre több fiatal  odafigyel magára, nagy segítség ebben a Dr. Steinberger, amit csak le kell venni a polcról, így bármely korosztály számára könnyen beiktatható a mindennapokba.

Büszke vagyok arra hogy erre a nemes feladatra engem választott a Dr. Steinberger, immáron harmadik éve. Az együttműködés ötlete Stern Évától származik, aki az egyetlen olyan hazai színészmenedzser, aki színészre szabottan talál ki és valósít meg projekteket.  Az idei évben már reklámfilmet is készítettünk, amelyet február közepétől láthatnak a nézők.

 

 

Mit üzensz a divatikon.hu olvasóinak?

• Ahogy a Játékkészítőben énekelted: Jobb élet vár!
• Ezt kívánod??

 Tiszta szívből!

Cikk író:

Napsugár Anna

Siket fotóriporter

Fotó:

CDT Stúdió, Optic World

Czondi Attila