Mészáros Blanka az idei Máthé Erzsi díjas színművésznő

Hirdetés

Mészáros Blanka 2015-ben végzett a Színművészeti Egyetem színész szakán Marton László, Forgács Péter és Hegedűs D. Géza osztályában. A 2015-2016. évadtól a Katona József Színház társulatának tagja. A Katona József Színházban, 2016 júniusában Mészáros Blanka a Máthé Erzsi-díj idei nyertese. Társulatuk belső művészeti elismerését az egész évados kiemelkedő munkáért ítélik oda, a díjat Máthé Erzsi tizennégy éve alapította. Azóta több neves rendezővel dolgozott már együtt, és olyan nagy szerepekben láthatta a közönség, mint Nyina vagy Karnyóné. Jelenlegi szerepei a Katonában a Rainer Werner Fassbinder: Petra von Kant – Gabriele von Kant, Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – Középső lány, 14 éves, Anton Pavlovics Csehov: Sirály – Nyina Zarecsnaja, Gotthold Ephraim Lessing: Emilia Galotti – Emilia Galotti..Korábbi szerepei a Katonában: Moliére: A mizantróp – Éliante, Johann Wolfgang von Goethe: Faust I-II. – Margaréta, Szfinx/Galatea/Lány/Bűn. Nemrég az Admiratio absztraszk kisfilmben kapott főszerepet, ami hamarosan látható lesz. Legközelebb a Katona József színházban, ezekben a darabokban játszik: Az Olaszliszkai szeptember 16., péntek, Az Olaszliszkai október 12., szerda, Sirály október 15., szombat Petra von Kant október 16., vasárnap várja szeretettel kedves közönségét. A színésznő jelenleg Lessing Emilia Galotti c. darabjának címszerepét alakítja a Kamrában.

– Honnan indult a színészi karrier, mikor szerettél bele a színház világába, van-e mesés történeted ezzel kapcsolatban?

Hirdetés

– Talán nyolcéves lehettem, amikor édesanyámmal felutaztunk Budapestre a Madách Színházba és megnéztük a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalt. Az első sorban ültünk. A mesélő szerepét Hűvösvölgyi Ildikó játszotta. A záró képben aranyszínű lapocskák hullottak az égből, füst gomolygott le a nézőtérre és Ildikó csókokat dobált a nézőknek, az egyik csókot én kaptam tőle. Teljes mámorba kerültem. A hazafelé úton csak az a nekem szánt puszi élt a fejemben. Azt hiszem ez volt életem első katarzisa.

– Kitől örökölted ezt a hihetetlen színészeti alázatot és értékes precizitást?

– Azt hiszem, hogy ez nem igazán öröklés kérdése. A szorgalom, a kitartás, a precizitás tanulható, fejleszthető. Nekem a torna, az énekkar, az iskoláim, tanáraim és nem utolsó sorban a szüleim mind segítségemre voltak. Alázattal vagyok minden iránt, ami érdekel, foglalkoztat.

– Miután több rendezővel dolgoztál már fiatal korod ellenére, melyik rendező volt rád a legnagyobb hatással, mit tanultál tőle, amit át tudsz adni az ifjú tanulóknak?

– A Színművészeti Egyetemen Marton László, Forgács Péter és Hegedűs D. Géza osztályába jártam. Ők voltak, akik bizalmat szavaztak nekem és felvettek az osztályukba. 3 éven keresztül velük dolgoztam a legtöbbet, az ő ízlésük, gondolkodásuk meghatározó szerepet játszik abban, hogy ma miként gondolkodok a színházról. Amit tőlük kaptam szívesen továbbítom a többieknek. Marton Lászlótól a legfontosabb gondolat, amit szeretnék megemlíteni, hogy a színpadon nem lehet hazudni. Mindennek igazinak és valódinak kell lennie. Hegedűs tanár úrnak az energiái lenyűgözőek, az a lendület, dinamika, amivel jelen van a színpadon, és a hosszú mássalhangzók megszerettetése. Az, hogy a színész ne féljen szélesen, bátran fogalmazni. Forgács Pétertől pedig, hogy a dolgoknak minimum két oldala van, de inkább több; és mindegyiket érdemes kibontogatni mielőtt az ember színházat csinál.

A többi rendezővel való találkozás Horváth Csaba, Zsótér Sándor, Ascher Tamás, Máté Gábor, Zsámbéki Gábor pedig mind újabb világok, amivel ismerkedem. Rengeteg gondolat, tapasztalat, amit odaillesztek a már meglévő tudásanyaghoz, hogy aztán újból gyúrjam a színházról, színészetről alkotott véleményemet. Folyamatos fejlődés.

– Lessing Emilia Galottija mennyire nehéz volt rá a felkészülés és mit adott neked az első szereped, amit megéltél vele?

– Az Emilia Galotti, egy csodálatos szerep, tele rejtéllyel. A felkészülés sem volt egyszerű, mert egy olyan címszereplőről van szó, aki a darab elején, közepén és a végén jelenik meg. Nem könnyű megfogni a személyét, mert az építgetés nagyrészt a színpadon kívül történik, ami a színpadra kerül az már mindig egy megtörtént esemény eredménye. Érdekes játék, ilyen szereppel még nem volt dolgom.

– Családod és kedves férjed, hogy fogadja az állandó tanulást, fellépést, forgatást, mennyi idő marad rájuk, hogy tudod beosztani, hogy mindenkinek jó legyen, mennyi szabadságot kaphatsz egy évben?

-A családom nagy türelemmel van irántam, elfogadják, hogy nem tudok sűrűn hazajárni. Szóval ritkán látom őket, de annál nagyobb az öröm mikor egymás társaságában lehetünk. Szünet vagy szabadság szó nem nagyon létezik a szakmában.

– Milyen volt Fehér Balázs Benő rendezővel a közös munka?

-„Szerintem az egész csapatnak nagyon jó volt vele dolgozni. Én azt gondolom, hogy nagyon sok mindenkiből kihozott valami mást, mint amihez hozzá van szokva a színházban, vagy amilyen szerepkörben mozog. Benő bátor volt, lendületes, és elvárt dolgokat. Például úgy kellett jönnünk az összes próbára, hogy tudjuk a szöveget – ez nem így van a színházban, rengeteg ember súgóval próbál. Az volt az első elvárás, hogy bejöttünk és legalább ötször összemondtuk a szöveget. Ebből már lehetett érezni, hogy nagyon fontos lesz, hogy hogyan pörög az agyunk hozzá és a nyelvünk, és hogyan tudjuk ezeket a gyors gondolatváltásokat intonálni.

Mert nagyon nehéz, szinte mindegyik mondat valahonnét máshonnét jön, és közben nincs az a terjengős idő, ami ezt megszülje, mert ahhoz elfáradna a darab. Többször volt olyan is, hogy leültünk, az összes szereplő, mindenki koncentrált egy pontra és csak mondta a szöveget. Azt gondolom, hogy nagyon bátor volt Benő mindenféle téren, és új dolgokat is követelt. Én magamban éreztem, hogy sok feladatom van.

– Sosem játszottam még címszereplőt ebben a formában. Hiszen ez az Emilia igazából három kis cseppentés az egész darabban. Minden róla szól, de ő csak háromszor jön be. És azt meg kell éreznie a rendezőnek, kollégáknak és nekem is, hogy mi az, amit majd be kell hozni a három alkalomkor… Azt éreztem, hogy rengeteg minden van bennem, mindent el akarok játszani, hogy ki az anyám, ki az apám, ki nekem a férfi, de nem lehet. Nem lehet mindent, mert azt elmondják mellettem a többiek. Nekem azt volt kicsit nehéz megérteni, hogy csak be kell jönni, de föl kell építeni ehhez a nőhöz valami olyan szellemet, azt a hiteles embert, amivel be kell jönni, és el kell mondani ezeket a dolgokat. Nagyon nehéz, hogy az előadás három különböző pontján kell ezt: az elején, a közepén és a végén. Azzal Benő egy kicsit megsegítette a dolgunkat, hogy én az első felvonást végig bent töltöm a színpadon, így legalább már tudok koncentrálni, hiszen nagyon nagy koncentrációs gyakorlat az egész.”

– Játszottál-e már címszereplőt, ha igen mennyire volt nehéz a feladat, tanulási és próba folyamatok, mit alkalmazol, ilyenkor hogy könnyebben tudj tanulni?

– Abszolút érezni lehet az előadásodon a koncentráltságot, minden ki van számolva, mint egy algoritmus folyamata. Voltak-e viták a forgatókönyv íróval vagy rendezővel, és hogy oldod meg a vitákat, mennyire foglalkoztok egy-egy szerepnél a szereplők lélektanával?

-A dramaturg és a rendező mindig jelen vannak a próbákon. A gondolatokat meg kell ütköztetni egymással, mert akkor fejlődik az előadás. Olyan, mint egy puzzle, szépen lassan összeállnak a jelenetek és születik egy végkép, amit már meglehet mutatni az embereknek. Mindent ki kell próbálni, ami csak az ember eszébe jut. Ugyanígy fejlődik a szerep is. A kollégák, a díszlet, a kellékek a rendező közös alkotása.

Hirdetés

– Mi a mottód a színpadon is életben is?

– Fegyelem, figyelem, nyitottság, játékkedv.

– Filmes castingokra szoktál-e járni, melyik volt, mostanában amibe be is válogattak?

– Járok, most nyáron Soha véget nem érős c. filmet forgattam, ha jól tudom, ősztől játsszák a mozikban.

– Nemrég találkoztunk Tőzsér István Martin ADMIRATIO című absztrakt rövidfilm forgatásán, mit jelentett neked a film, milyen szereped van benne, mennyire áll közel hozzád ez a világ?

– Egy lányt játszom, aki a vágyat képviseli. Sétál az utcán és az emberek pedig megbolondulnak érte. Az hiszem nem áll tőlem távol, nem sok ilyen munkám volt eddig, de mindig kíváncsian és nyitottan állok hozzá az új feladatokhoz.

– Nemrég 2016 Júniusában a Katona József Színház a Máthé Erzsi-díj idei nyertese lettél, amihez gratulálok. Mit jelentett neked ez a gyors elismerés? Van még álmod nagy díjak elérésében?

– Megtiszteltetés volt számomra, hogy a kollégáim nekem szavazták ezt az elismerést. Nagyon megleptek vele, egyáltalán nem számítottam rá. Megerősít abban, hogy van helyem köztük. Vannak álmaim, de nem díjakról álmodozom, inkább mindenféle izgalmas munkákra vágyakozom.