Mi lett vele? – Szoros Amandával beszélgettünk

Igazából már elég pici korom óta imádom, szeretem a zenét. Mikor első osztályos voltam, mesélte a tanárnő, hogy be lehet iratkozni zene iskolába és elmondta milyen hangszerek vannak. Mikor hazaértem, elmeséltem a szüleimnek és mondtam nekik, hogy én szeretnék zongorázni. Be is írattak engem. 7 évig zongoráztam és ugye a zene iskolában a hangszer mellett szolfézs órára is kell járni ott pedig sokat énekeltünk. A tanárnő felfigyelt rám. Azt mondta gyönyörű hangom van és látja rajtam mennyire élvezem az éneklést és belevett engem a kórusba. Én voltam a legfiatalabb tagja és mégis mindig szólót énekeltem. Imádtam már akkor is énekelni, de nem ekkor jött el az a pillanat, amikor én énekesnő szerettem volna lenni, hanem akkor, mikor az imádott énekesnőmet, Radics Gigit megláttam a tévében. Számomra amit ő elért, ahonnan és ahová eljutott, az egyszerűen tündérmesébe illő. Amikor megnyerte a tehetségkutatót, én akkor döntöttem el, hogy én is szeretnék magamnak ilyen tündérmesét és én is énekesnő akarok lenni. Apukámnak mondtam, hogy énekelni szeretnek és elvitt engem Gigi régi énektanárához, akinél 4 évig tanultam. Igazából Radics Gigi sikerének köszönhetem azt, hogy én még a mai napig is őrülten imádok énekelni, és ez már mindig is így marad.

Amúgy találkoztatok már?

Igen. Egyszer volt szerencsém énekelni vele, ami életem egyik legszebb, legemlékezetesebb napja volt.

A dikh-tv keretein belül indult egy verseny, aminek a nyereménye az volt, hogy a Somnakaj musical-ben szerepelhet a nyertes. Én és Szandra is indultunk a versenyen és mindketten bejutottunk. Ekkor még csak látásból ismertük egymást, nem voltunk barátnők. Számomra ez nagyon nagy boldogság volt, hiszen azelőtt csak kisebb rendezvényeken, ki mit tud versenyeken énekeltem amiket sikeresen meg is nyertem. De ez nekem nem volt elég, én olyan ember vagyok aki sosem elégedett és mindig csak azért hajt hogy előrébb jusson, ezért nem volt nekem elég a sok ki mit tud verseny és a falunap. Mindig éreztem, és a mai napig is azt érzem, hogy bennem több van annál,  mint amennyit én gondolok. Sajnos innen vidékről nagyon nehéznek tartom azt, hogy az ember sikeres legyen, számomra még nehezebb, hiszen én nagyon szegény családból származom. Ez még rátett egy lapáttal, így még nehezebb számomra az az út, ami az álmaimhoz, célomhoz vezet. Úgy gondoltam, hogy nekem soha sem lesz szerencsém, őszintén már kezdtem feladni. Ekkor láttam meg a neten a Dikh-tv hirdetését, amiben fiatal tehetségeknek hirdettek versenyt akkor éreztem valami furát, éreztem,  hogy meg tudom csinálni, és hogy sikerülhet. Hála az égnek sikerült és bejutottam a Somnakaj musicalbe, ott ismerkedtünk meg Szandrával. Már az elején nagyon szimpatikus lány volt nekem, és nagyon tehetségesnek tartottam. Ahogy telt az idő végül legjobb barátnők lettünk, ennek már 2 éve, de a barátságunk csak erősödik napról napra, szinte már testvérek vagyunk. Sokat szoktunk együtt énekelni, épp egy közös projekten dolgozunk, saját dalt szeretnénk és nagyon reméljük, hogy egyszer a mi álmaink is valóra válnak. Mindenben támogatjuk egymást. Amióta Szandrát megismertem, azóta minden félelem, minden kétely elszállt belőlem, erősebbnek érzem magam lelkileg. Támogatjuk egymást, öntjük egymásba a lelket, ha zenéről vagy  épp másról van szó.