Bár a világ a karantén után lassan ugyan, de apró lépésekben talán kezd visszatérni a régi, megszokott kerékvágásba, a zeneiparnak az idei nyáron gyakorlatilag “lőttek”. 2020.augusztus 15-ig nem lehet megtartani semmilyen 500 főnél nagyobb koncertet, ennek szellemében pedig a legismertebb bandák és szólóelőadók színe-java kénytelen sorra lemondani fellépéseit, koncertjeit. A hazai zenekarok karanténos életét bemutató sorozatunkban ezúttal a GranCanada csapatából Gáll Barnabással beszélgettünk.
Hogy éltétek meg a május 4-ei közönség nélküli, A38-as koncertet?
Gáll Barnabás: Érdekes volt, nem csináltunk még hasonlót, kellett idő, amíg átszellemültünk. A dalok közben nem is tűnt fel annyira, inkább a végén az, hogy elmaradt a taps. Erőnlétileg kicsit nehezebb volt, mert azt az energiát, amit egy „rendes” koncerten visszakapunk a közönségtől, azt itt magunknak kellett belerakni. Egyébként harmadikán volt a koncert, csak másnap posztoltunk róla, de ezt persze nem tudhatta senki.
Most, hogy gyakorlatilag az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy – a koronavírus miatt – az egész nyárnak annyi, ami a koncerteket, bulikat, fellépéseket illeti, és ezáltal feltételezem rengeteg szabadidőtök lett, ez miként írta át a terveiteket?
G.B.: Ami a tavaszi időszakot illeti, ott szerencsénk volt, mert pont véget ért február végén a vidéki turnénk és amúgyis egy kisebb pihi jött volna, bár ekkorára nem számítottunk. Így elkezdtünk az új dalainkon dolgozni, meg tudtak érni, ennek pedig remélhetőleg ősszel kézzel fogható eredménye is lesz.
Honnan inspirálódtok?
G.B.: Rengeteg zenét fedezünk fel mindennap, az nagyon sok új inspirációt ad, meg én személy szerint szeretek a srácoktól külön-külön is. Úgy értem, ha valakivel történik valami, akkor azt én is el szoktam képzelni, úgy, mintha velem történne, illetve küldjük egymásnak az új zenéket, amiket hallgatunk. De persze sok szöveget életszerű szituációk ihlettek, mi is sokszor vagyunk szerelmesek meg magányosak, stb.
Min dolgoztok mostanság?
G.B.: Az új lemezünkön. Sok-sok meló van még benne, de baromi jó lesz, amikor elkészül.
Hogy néz ki a ti esetetekben az kreatív folyamat? Milyen az alkotói mechanizmusotok?
G.B.: Minden dalt közösen írunk, fontos, hogy mindenki saját maga tegye bele a részét, egyrészt mert senki sem ért a másik hangszeréhez, másrészt mert így harmonikus. Hiába fiatal még a zenekar, az már most kijött, hogy vannak hónapok, amikor sokkal simábban „szülünk” meg dalokat. Ősszel és nyáron például sokat szoktunk írni és talán tavasszal a legkevesebbet, de ebben az is közrejátszik, hogy eddig a tavaszi időszakban volt a legtöbb koncertünk.
Még a 2020.május 4-i koncert kapcsán kérdezem, terveztek-e még ilyen közönség nélküli, felvételen rögzített koncertet, akár más, hasonlóan illusztris, akár kisebb, kevésbé ismert koncerthelyszínen?
G.B.: Most, hogy belejöttünk, miért ne. Viccet félretéve, nem beszéltünk még erről, de ha kapnánk egy hasonlóan jó lehetőséget, akkor esélyes.
Terveztek-e esetleg home koncertet adni (amit ma már az internet segítségével és megfelelő szoftverek birtokában és összehangolásával pl. akár Zoom-mal, Teams-szel, illetve akár más szoftverekkel is lehet) ?
G.B.: Nem terveztünk eddig, biztosan szóba kerül majd, de kevés esélyt látok rá. Szeretünk kreatív tartalmakat csinálni online, de ez a formája szerintem viszonylag távol áll tőlünk. Plusz a felszabadult időnket inkább az új dalokba öljük, ősszel reméljük kiderül, hogy megérte.
Fotók: Szollár Zsófia
