Perdülj táncra a moziban!


A 2012-es év nagy durranása a negyedik Step Up. Sokan gondolják, hogy minden Step Up film ugyanolyan, hiszen ők csak táncolnak. Ám ez közel sincs így.



A történet az amerikai filmekhez híven kiszámítható. Szegény srác, a szegény negyedből tánccal próbálja felhívni magára és bandájára a figyelmet, és a gazdag lány, akinek az apukája le akarja rombolni a srác lakóhelyét. Természetesen a srác és a lány egymásba szeret, és a végén a gonosz papa luxus szálloda építési tervei romba dőlnek. De a Step Up ennél sokkal többről szól…a táncról. Az előző három filmben is nagyszerű koreográfiák voltak, ám a negyedik rész mindent vitt. Remek helyszíneket választottak, táncoltak a főúton lezárva a forgalmat, egy előkelő múzeumban műtárgyaknak álcázva magukat, luxus étteremben kortárs előadással, tárgyaláson üzletemberekként pénzesőben, de a leglátványosabb tánc mégis az utolsó volt. A szegény negyed megmentése érdekében megkoreografált táncnál színvonalasabbat még ilyen filmben nem láttam. Földön végighúzott szikrázó botok és gumikötélre kötött táncosok tették nagyszerűvé az előadást a nézők számára. A zenék összeválogatása szintén zseniális teljesítmény, minden jelenetnél sikerült eltalálni pont azt a típusú és ritmusú zenét, amitől a nézőkben megindul a bizsergés, hogy de jó lenne most táncolni. A film 3D-ben volt látható a moziban, ami számomra eddig nem sok különbséget jelentett a normál vetítéstől, de ebben az esetben mégis úgy éreztem, hogy megérte így nézni. Nemcsak azért, mert más-más tárgyak és esőcseppek repkednek a fejünk felé, amelyek ellen kézfeltartással védekezünk, hanem azért, mert az egyes táncjeleneteknél úgy éreztem, hogy legszívesebben felpattannék és beállnék közéjük. Romantikus, táncos, látványos,színvonalas…egyszerűen nagyszerű!

Wukovics Vivien 2012.09.28.

 
Mondd el a véleményed

Dér Heni rákattant a dudákra!

Miller Zoltán: Az ember mindig magán sír, nem másokért.